A hétre két kiállításmegnyitót ajánlunk: egy solo show-t a PINCE-ben, valamint a Budapest Fotófesztivál nyitóeseményét a Műcsarnokban. A tárlatok mellé pedig javasolunk egy divat tematikájú Artmagazin-előadást a Loffice-ban, továbbá egy induló projekt bemutatkozó eseményét a Közkincs Könyvtárban.

Kedden 19:00-kor kezdődik Enyedi Zsolt solo show-jának, a Sublime Entrance megnyitója a PINCE-ben. A március 5-éig nyitva tartó kiállítás előzetes bejelentkezéssel ([email protected]) látogatható.

Szerdán 18:00-kor egy Artmagazin-program kezdődik: DIVAT, DIVAT, DIVAT – Topor Tünde és Winkler Nóra páros előadása. Gyerekkori ruhaélmények is előkerülnek, mint ahogy csillogó ékszertörténetek, a divat művészet által ihletett kreációi, társadalmi státusz játékai vagy viselkedése politikai közegben – mert Rotschild Klára és Király Tamás noha nem egy időben, de ugyanabban a rendszerben találtak maguknak nagyon ellentétes irányú, de látványos utakat. A Loffice Paulay Ede utcai bázisán tartott előadásra az [email protected] e-mail címen lehet jelentezni, a részvételi díj 2000 Ft.

Péntekre két programot is ajánlunk: 17:00-kor kezdődik a Várószoba – Női gyógyítók és páciensek az orvoslás perifériáján című projekt bemutatkozó eseménye a Közkincs Könyvtárban. A programsorozat a Magyar Nemzeti Múzeum – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Adattár (SOM) gyűjteményéből kiindulva egy speciális tudománytörténeti témával, az orvoslás történetében a nők jelenlétével (orvosnők, védőnők, gyógyítók, bábák) és a női testhez kapcsolt szerepekkel foglalkozik. 

Pénteken 18:00-kor a Műcsarnok is új kiállítással jelentkezik: Paolo Ventura egyénijével, a Velencei történettel. A Budapest Fotófesztivált egy olyan kiállítás nyitja meg, amely a képzőművészet és a fotográfia, a képzelet és a valóság határán épült különleges képi világával varázsolja el a látogatókat. Paolo Ventura Velencéje ismerős és mégis idegen. Az a benyomásunk, hogy talán csak a képzeletben létezett, pedig minden eleme annyira valóságos. Akárcsak maga a történelem, a közös múltunk. A különös, nyomasztó, félelmetes emlékekről gyakran szeretnénk azt hinni, csak rémálmokban léteznek. Hogy a múltat elszenvedők talán csak egy álomszerű bábszínház kicsiny figurái voltak, nem pedig hús-vér emberek.