Budapest Főváros Levéltára, a Kesztyűgyár Galéria és a reset art space e heti körképünk helyszínei.

2021 decemberében került a Budapest Főváros Levéltár kezelésébe a Chochol Károly előhívott képeiből, digitális fotóiból és negatívjaiból álló gyűjtemény, május végéig megtekinthető a levéltár ezen anyagból rendezett kiállítása. Az épület aulájában a Dunapartról készített sorozat kapott helyet – amikor Chochol édesapja csónaképítő műhelyét a Margitszigetre helyezte át, a család a Belgrád rakpartra költözött, innen is a kötődés a folyó és a város interakcióihoz. 13-14 éves volt, amikor bekopogtatott a Budapesti Fotóklubba, hogy fényképészetet tanuljon. Az ’56-os forradalom idején 21 éves, november 4-ig minden nap kint volt az utcákon és fotózott, a rendszerváltásig kockánként egy könyv lapjai közé rejtve élték túl ezek a képek.¹

A Nő az erőnk csoport a fogyatékossággal élő nőket segíti női identitásuk megélésében és megmutatásában, valamint az egymással kapcsolódásban. A Mátyás téri Kesztyűgyár Galériában december 17-ig látható kiállításuk az Artemisszió Alapítvánnyal szervezett öt alkalmas műhelymunka lenyomata, ahol csoportos beszélgetések során megosztották a történeteiket. A kiállításon személyes szövegeik mellett a Csoszó Gabriella segítségével készített fotóik láthatók. Naplóikból néhány személyes kedvenc szösszenet: Bori csak a lábaival készülődve is tökéletes háziasszony; bort tölt, zöldségeket aprít. Lindát a Macskarisztokratákra emlékeztető cicája kecsessége inspirálja. Eszter úgy olvas szájról, hogy közben a másik szemébe néz. Dalma gyerekként kiszagolt egy parfümöt, és amikor elég nagy lett, hogy viselje, addig keresett, míg újra rátalált erre az illatra. Emesét megnyugtatja a gesztenyefa magassága.

A Kesztyűgyárból a háztömb Homok utcai oldalára átsétálva a Falak könnye hull. A reset art space-be lépcsőzve megcsap a pince illat, Kádár Emese első képén meglibben a függöny, lobban a gyertya, a szél behord néhány levelet, elmegy az adás. A televízió akadozását ismétli a digitális print szakadása, amit Kádár rovátkázott gipsztáblára ragasztott. A képbe lógó, popcornos tálat tartó kéz azonban olyan nyugodtan marad a hangyás tévéképernyő előtt, mintha pont ilyen borzongató esti programra vágyna. A kiállítási koncepcióként olvasható naplórészlet szerint a területet, ahol járunk, harminc éve kukorica fedi, korábban búzával vetették be. Hamarosan autópálya épül, az idei az utolsó betakarítás, a templomban kukoricaáldozatot mutatnak be. Az építkezés markolói földalatti alagútrendszer bejáratát fedik fel, a dongaboltozatos terekben sírboltokkal. A kiállításon ez a két térsík válik átjárhatóvá; a nyomasztó vidéki földeket Kádár Emese, a meztelen testekből építkező katakombákat Kicsiny Martha művei jelenítik meg.

1 – Németh Mónika: Fényképek a fiók mélyéről – interjú Chochol Károly fotóművésszel, punkt.hu, 2020.07.08.