Rókák a nyakban, rákok a tálon, vízilovak a posztamenseken
Buzogány Anna
Bár vízilóból csak egy volt, így is meglepően hatott a 18. századi hatalmas koponya, de természetesen nem csak ennyiből áll Brüsszelben a BRAFA, az egyik legimpozánsabb, de méreteiben bőven a befogadhatóság határain belül mozgó kortárs, modern és antik művészeti vásár.

Enteriőr
Mégis, az impulzusok áradatában nem ritkán vadászni kell magunkban a megfelelő koncentráltságra, hogy megtaláljuk azt, amiért igazán érdemes volt idelátogatni, de az összkép hibátlan: sötét tónusok tavaszi virágborulással keverve egy régi dokk-épületben a kikötőben. A galériasorok átláthatóak, könnyen bejárhatóak és bár a térkép elég zavaros, két kör után már minden fontos infó megvan, kezdődhet a befogadás. Kinyílik a tekintet, az érzékelés, és lassan meglátjuk az arcokat a körülöttünk örvénylő embertömegben is. Ekkor tűnik szembe az első rókás hölgy, aki még kuriózumként hat, a tökéletesen vállára helyezett üvegszemű jószággal, de már sejteti, hogy ez egy más világ, ahol arisztokratizmus virágzik, különösen a jelenlévők lelkében.

Az Universe du Bronze Galéria látképe Niki de Saint Phalle táncoló figuráival

A Pascal Lansberg Galéria enteriőrje

A Makláry Kálmán Fine Arts standja
A másnapi brüsszeli séta során kiderül, hogy a város nem ég BRAFA-lázban. Plakátokat csak a vásár helyszínéhez közeledve és a múzeumi negyed kirakatain lehet látni. A BRAFA kevésbé szól a nagyközönségnek, inkább évadnyitó eseményként a műgyűjtő és műértő közösség találkahelye, rákokkal, rókákkal, vízilovakkal, nagy nevű galériákkal és fel-felbukkanó ritka kincsekkel vegyesen. Megbízható élmény, egy méltó évadnyitón.