Későknek, feledékenyeknek, workaholicoknak vagy bárkinek, akinek nem volt ideje megnézni.

Ráközelítés
Zékány Dia önálló kiállítása 

Zékány Dia művészetében nézőpontváltás észlelhető: a túlterhelt enteriőrök feltérképezésén túl átértelmezi, rendezi és közelebb hozza az ábrázolt terek rendetlenségét. A kiállításon megjelenő művek „kvázi-csendéletek“, a képeken ezáltal az enteriőrök ikonikus tárgyai kiemelt szerephez jutnak. A festményeken az objektumok felnagyítva, monumentális formában jelennek meg; ami mellett eddig átsiklott a tekintetünk., az most figyelmünk fókuszába kerül.

A ráközelítés jelenthet aktív befogadást és átmeneti birtokbavételt, de az érintőképernyős telefonok világában ez csupán a zoom, egy naponta előforduló ujjgyakorlat. A művész zoomol míg témáját keresi, majd személyes szempontrendszere segítségével hierarchikus rendet alkot családja környezetében: kiemel és háttérbe szorít, paradox módon egyszerre fiktív és egyben valóságos rendszert alakít ki. Elrendezve az elrendezhetetlen „kupit”, ami művészetének legelemibb inspirációja. A kiállítás során a néző is közelít, míg végül legális kukkolóvá válik.

Dia az eltérő médiumoknak köszönhetően hol szubjektíven, hol objektíven mutatja be a tárgyakat. A festészeti technika eltávolítja és esztétizálja az ábrázolt terek „rendetlenségét“, a videókon viszont nem látunk mást, mint a kozmetikázatlan valóságot. A festmények és a videók egymás narrációivá válnak, kölcsönhatásukban a négy érzékszerv szinte egyszerre aktiválódik a befogadás során: megelevenedik a felületek tapinthatósága, érezhetővé válnak a szagok, a hangeffektek atmoszféra-teremtő zörejei. A videók interjúrészletei bemutatják a fogyasztói társadalom és a szocialista múlt hatására „beindult“ gyűjtögető habitust és a háttérben húzódó családi viszonyrendszereket.

Az összegyűjtött tárgyak a legtöbb esetben szimbolikusak – ízlésünk megtestesítői, funkciójukat vesztett emlékek, a múlt időkapszulái. A gyűjtögető életmód azonban határok közé szorul, a terek kapacitásai végesek és rendrakás nélkül megszűnik a kontroll. A szelekció folyamatát tanult értékrendek, berögzült ideológiák, esetenként politikai nézetek irányítják. De mi történik, ha a tárgyak szortírozása nem kezdődik el? Ha minden, akár a levetett csomagolóanyag is értékké válik? A növekedő mennyiségű tulajdon elemei kölcsönhatásba lépnek, megszűnik a különbség érték és értéktelen között, a masszává dagadó tárgyhalmazokra ráközelítve mégis előtűnnek az addig rejtett történetek.

Nyitva tartott: 2017. 05. 22 - 29.

Helyszín: Labor Galéria (Képíró utca 6., Budapest, 1053)

Kurátor: Lőrinczy Lia

Fotó: Zékány Dia