Későknek, feledékenyeknek, workaholicoknak vagy bárkinek, akinek nem volt ideje megnézni.

Laokoón, Jeanne d’Arc, Oppenheimer, Robert Kennedy és Twiggy találkozására 1968-ban, Budapesten került sor, Kemény György Fészek Művészklubban rendezett kiállításán. A bemutatott anyagban Kemény a rá jellemző humorral és játékossággal művészettörténeti, történelmi és kortárs utalásokat dolgozott fel a pop art stílusbeli és formai jegyeinek virtuóz alkalmazásával, sajátosan európai, illetve közép-európai szemlélettel ötvözve esetenként súlyos témákat a vizuálisan könnyed hangvétellel. A kiállítás ennek köszönhetően is a pop art nemzetközi recepciójának kiemelkedő állomása, amely egyúttal a korszak hazai kontextusában úttörő – és a fejlemények tükrében sajnálatos módon megismételhetetlen – esemény volt. A Vintage Galéria kiállítása ebből az anyagból mutat be válogatást.

Az 1968-as anyagban szerepeltek játékos installációk és könnyedebb darabok, mint a populáris kultúra brit ikonját egy történelmi szereplő ikonográfiájával párhuzamba állító Twiggy mint Jeanne d’Arc (1967), vagy a Daniel Spoerri képeit idéző Keresztpapa reggelije (1967), és a C’est ça (1967). Két mű önéletrajzi vonatkozású: a címadó családi fotót és a varsói gettó felszámolásánál készült felvételt feldolgozó Gyerekkori önarckép (1968), valamint a kilencven fokkal elforgatott és felnagyított portrérészlet, az Önarckép (1968). A kiállítás teljes anyagában hangsúlyos a fotók és különösen a sajtófotók használata: ilyen képeket épít a művész az Hommage à Oppenheimer (1967–68) és a Twiggy felületébe, ahogy a Megölték Kennedyt (1968) kiindulópontja is egy sajtóban megjelent felvétel.

A műveket harsány színek és szokatlan tárgy-applikációk jellemzik, amelyekhez a művész egy kisebbfajta játékbolt árukészletét használta fel. A képregényszerű szekvenciát mutató Karambol (1968) felületén így például két játékautó ütközik össze. A vidám összkép ellenére a művek egy része valójában nagyon is komor témákkal foglalkozik. Az ókori mű ironikus parafrázisa, a Laokoón-csoport (1968) a Tróját védő főpap és fiai halálát ábrázolja, a Gyerekkori önarckép a holokausztot, az Hommage à Oppenheimer (1967–68) az atombombától való, hidegháborús korszakra jellemző félelmet, míg a Megölték Kennedyt (1968) a Robert Kennedy elleni merényletet dolgozza fel. A festett (Mickey egér), vagy applikált gyermekjátékok (puska) ilyen kontextusban való használata megelőlegezi az évtizedekkel később elterjedt (Ernst van Alphen által elemzett) művészi stratégiát. A műveken az áldozatok mellett jelentős – Kennedy esetén a merénylet áldozatánál is nagyobb – hangsúlyt kapnak az elkövetők. Az első pillantásra harsány, vidám forma és a komoly, adott esetben tragikus tartalom között feszülő ellentmondás, valamint a műveket átható ironikus megközelítés az angolszász eredetű pop arttal szemben sajátosan közép-európai nézőpontot tükröz.

(Az itt említett, Fészekben bemutatott művek közül a mostani kiállításon nem szerepel a két, közgyűjteményben őrzött darab, a Gyerekkori önarckép és az Hommage à Oppenheimer, valamint a Laokoón-csoport.)

Kemény György (1936), képzőművész, 1956–61 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafikus hallgatója, tanulmányait megelőzően egy évig Gábor Pál műtermében dolgozott. Pályája elején sokszorosított grafikákat készít, 1963-tól a grafikai tervezés felé fordul, ezzel párhuzamosan változatos műfajokban aktív. 1968-as, a budapesti Fészekben megrendezett kiállításának anyaga és 1970–71-ben készült, egy szoba minden szabad falfelületét beborító Szekkója a pop art nemzetközi recepciójának kulcsfontosságú alkotásai. A neoavantgárd Iparterv-kiállítások közül az elsőnek katalógusát (1968), a másodiknak (1969) plakátját tervezi. A második világháború lezárásának harmincadik évfordulója alkalmából szervezett varsói nemzetközi plakát-pályázaton 1975-ben közel ezer jelentkező közül megosztott első díjat kap konceptuális, egyúttal önéletrajzi jellegű alkotásával (I am György Kemény…., 1975), amelyben vészkorszak alatti megmenekülését dolgozza fel. További konceptuális művei és installációi magyar és nemzetközi kontextusban egyaránt kitűnnek a rájuk jellemző – az egész életművét is átható – humorral és iróniával. Az alkalmazott grafika területén plakáttervezőként, valamint folyóiratok és könyvek sokoldalú, innovatív tervezőjeként egyaránt a magyar vizuális kultúra meghatározó alakja.

Irodalom: Beke László: Beszélgetés Kemény Györggyel, 1968. október 24., gépirat, 25 oldal; Fehér Dávid: „KEMÉNY / POP. Kemény György és a pop-art”, Artmagazin 90 (2016), 32–41.

Véri Dániel

Hol?: Vintage Galéria
Mikor?: 2021. január 26 – február 19.