IDEGES KÉPEK

Barta Bence: rework: wedge, 2020

Cserna Endre

Barta Bence széthasított fatáblamaradékai nemcsak a stressz és a harag manifesztációi, hanem festészeti tanúbizonyságot adnak az ezen érzelmi élményekben rejlő befolyásolhatóságról és megjósolhatatlanságról.

Ma bosszúvággyal ébredtem. Csak azt nem tudom, kin álljak bosszút. 
 (Emil Cioran)

A stressz az emberi test egy természetes válaszreakciója az olyan ingerekre, amelyeket egy veszélyhelyzet, egy fenyegető szituáció vagy egy sokkos lelkiállapot idéz elő. Bár a pszichológia megkülönböztet pozitív és negatív stresszt is, Barta festményeiről mint „stresszeredményekről” jelen helyzetben nem lehet pontosan eldönteni, hogy mely kategóriába esnek. A képek sérülései, törései, horzsolásai negatív töltettel bírnak, asszociatíve inkább az erőszak és a tettlegesség társítható hozzájuk. Viszont, ha a kiállítás címéből, a REWORK-ből, a folyamatos átdolgozásból, újrakomponálásból és ezek alkotói küzdelmeiből indulunk ki, a művészet létrehozásával járó sziszifuszi, végső soron mindig valamiféle eredményekre jutó, gyümölcsöző fáradságok, nehézségek juthatnak eszünkbe. A harag vagy az általa megtapasztalható düh már kifejezetten az erőszak előszobái. Jellegzetes érzelmi minta például, amikor az egyén a depresszió és a szorongás állapotára adott válaszul dühkitörést, dührohamot tapasztal meg. Ebben az állapotban megszűnik az érvelésre és a racionális gondolkozásra való képesség, a roham során a düh forrásának elpusztítása marad az egyetlen belátható cél. Barta Bence munkái egyszerre elszenvedői az alkotó potenciálisan offenzív lelkiállapotának, és saját maguk is már-már támadó jelenlétű, kíméletlen aurájú entitások.

rework: wedge, 2020

Barta Bence: rework: wedge, 2020

A tárlathoz választott tér önmagában karakteres kontrasztot hoz létre: a turistás és trendi Váci utcán át megközelíthető, dekoratív és visszafogott helyiségben a látogató nem számít ennyire indulatos és kiköszörült munkákra. Ismerve az alkotó és körének eddigi programjait, kiállításait, azok ezelőtt többnyire poros artist-run pincékben vagy DIY szuterénekben kaptak otthont. 

A Hybridart Space elegáns white cube-jában a MŰTŐ kollektívájából már ismert művész és kísérleti zajzenész haragfestményei mintha nekifutásból vágódtak volna hozzá a falakhoz, oszlopokhoz, és így törtek és igazodtak volna végső, kijelölt helyükhöz. A fejlődő, hömpölygő, zajos generatív hanginstalláció is az agresszió hullámaiként hat, amely az amplified rework (felerősített átdolgozás) című munka részeként szinte figyelmeztetőleg, a tér történéseire reagálva bőg fel a mélyből, betöltve az egész teret, körülfogva minden más kiállított munkát. A rework: wedge (átdolgozás: ék) című festmény a tér egyik központi elhelyezésű, talán legkarakteresebb munkája. A kép őskontinensformáját lemeztektonikai mozgások választják szét, látjuk, ahogyan kettéválik egy földrész, mintha kar vagy szárny szakadna ki belőle; két kiszámíthatatlan, lemezes egységet egy sötét köztes lendület tart össze. Elméletben összeilleszthető, de végzetesen hasított, töredékes és torzószerű. Ebből adódóan akaratlanul is a Szamothrakéi Niké kontúrjai és svungja, redőssége és kitörései révén pedig Walter Gropius A márciusi halottak emlékműve című monumentális, dinamikus, villámszerű szobra juthat eszünkbe. E megmerevített energia feszültsége nemcsak kifejezetten provokálja a kérdést, hogy milyen formát venne fel a mű az el nem jövő nyugvóponton, de a kiindulási helyzet, a lebontás, a megsebesítés előtti, még megbontatlan (akár fiktív) stádium lehetőségeit is muszáj számításba venni, hiszen a mű attól nem tud véglegesen elszakadni. Milyen arányban destrukció és dekonstrukció, amit látunk? Magáról a műtárgyról annak küzdelmére és e küzdelem jellegére irányul a figyelmünk: a tárgy mögötti esetleges gesztusok és a lobbanékony akciót, a rituális erőszakot kiváltó hatások, ingerek közjátéka érdekel. 

Barta Bence: rework: wedge, 2020, részlet

Barta Bence: rework: wedge, 2020, részlet

Barta Bence festményeiben a támadó, kiálló szálkák, a felbomló rétegek, az egymásra és egymásba folyó felületek, a nyugtalan kompozíciók és a vérmes színkezelés mind azt éreztetik, hogy az alkotói procedúrának semmi (előre) beszámítható eleme sincsen. Mindent az érzelmi, emocionális és intuitív ösztönök vezérelnek, hogy az elfojtásokat felszabadítsák, kiadják – végső soron a tehermentesítés, az „anger management” többdimenziós műveletét láthatjuk. Minden munka egyszerre robbanékony lelkiállapot és stresszlabda. 


Barta Bence – REWORK
Hybridart Space, Budapest
Kurátor: Kókai Zsófia
2021. november 5 – 15. 


Screenshot 2021-02-04 at 15.12.41.jpg
Gold und Liebe VI. – MŰTŐ

MŰTŐ is an artist-run independent platform and art collective. Presenting diverse programs since 2016, it works on expanding the boundaries of art, focusing on emerging Hungarian and international artists. MŰTŐ’s community is built through critical curatorial approach and democratic structure based on DIY culture. Having been part of this community as a member of the team and still working together on the Alterum artist-run network, we’ve talked with Zsófia Kókai, Flóra Pálhegyi and Veronika Romhány about the present and future of MŰTŐ, shifting structures and expanding horizons.

233680947_1423324388036342_5675935572236311928_n.jpeg
Ezt nézd! – Ingázás Budapest és Szentendre között

A hétre felváltva ajánlunk budapesti és szentendrei programokat: kiállításmegnyitót a MAMŰ Galériában, a MŰTŐ-ben és a Vajda Lajos Stúdió Pinceműhelyben, valamint egy tárlatvezetést a Kmetty Múzeumban.

Screenshot 2021-06-23 at 16.41.52.jpg
A LAIKUSOK ÁLTALÁBAN NEM SZERETIK A NONFIGURATÍV FESTMÉNYEKET

Tavaly, felismervén, hogy az Artmagazin Online-on olvasható nyomtatott Artmagazin tartalmak között mennyi mindent lenne érdemes újra ajánlanunk, elkezdtük a szerdánként megjelenő HETI ARCHÍV rovatot. Itt az Artmagazin szerkesztőségének tagjai ajánlanak régebbi tartalmakat a magazin elmúlt éveinek cikkeiből. Három éve nyáron készítettünk egy Artmagazin gyerek különszámot, amelyben a gyerekeknek készült, vízpartokon, napsütésben is lapozgatható foglalkoztató mellett csupa olyan cikk jelent meg, amelyek a gyerekek és a képzőművészet közötti kapcsolatot, valamint a múzeumpedagógiában és a művészetoktatásban rejlő lehetőségeket járták körül. A különszám most három éves, de a nyár változatlan: elkezdődött az iskolaszünet, kint tombol a forróság, a múzeumokban pedig – amelyek kiállításai tökéletes családi programként szolgálhatnak – hűvös van. Most a szóban forgó különszámból Illés Anikóval készült interjúnkat ajánljuk újraolvasásra, amelyben szó esik arról is, hogy milyen mozgásokat végez a szemünk, amikor először lát egy képet, és arról is, hogy a fiatalabb korosztályból ki és miért szeret, illetve nem szeret múzeumba járni...