Barta Bence széthasított fatáblamaradékai nemcsak a stressz és a harag manifesztációi, hanem festészeti tanúbizonyságot adnak az ezen érzelmi élményekben rejlő befolyásolhatóságról és megjósolhatatlanságról.

Ma bosszúvággyal ébredtem. Csak azt nem tudom, kin álljak bosszút. 
 (Emil Cioran)

A stressz az emberi test egy természetes válaszreakciója az olyan ingerekre, amelyeket egy veszélyhelyzet, egy fenyegető szituáció vagy egy sokkos lelkiállapot idéz elő. Bár a pszichológia megkülönböztet pozitív és negatív stresszt is, Barta festményeiről mint „stresszeredményekről” jelen helyzetben nem lehet pontosan eldönteni, hogy mely kategóriába esnek. A képek sérülései, törései, horzsolásai negatív töltettel bírnak, asszociatíve inkább az erőszak és a tettlegesség társítható hozzájuk. Viszont, ha a kiállítás címéből, a REWORK-ből, a folyamatos átdolgozásból, újrakomponálásból és ezek alkotói küzdelmeiből indulunk ki, a művészet létrehozásával járó sziszifuszi, végső soron mindig valamiféle eredményekre jutó, gyümölcsöző fáradságok, nehézségek juthatnak eszünkbe. A harag vagy az általa megtapasztalható düh már kifejezetten az erőszak előszobái. Jellegzetes érzelmi minta például, amikor az egyén a depresszió és a szorongás állapotára adott válaszul dühkitörést, dührohamot tapasztal meg. Ebben az állapotban megszűnik az érvelésre és a racionális gondolkozásra való képesség, a roham során a düh forrásának elpusztítása marad az egyetlen belátható cél. Barta Bence munkái egyszerre elszenvedői az alkotó potenciálisan offenzív lelkiállapotának, és saját maguk is már-már támadó jelenlétű, kíméletlen aurájú entitások.

A tárlathoz választott tér önmagában karakteres kontrasztot hoz létre: a turistás és trendi Váci utcán át megközelíthető, dekoratív és visszafogott helyiségben a látogató nem számít ennyire indulatos és kiköszörült munkákra. Ismerve az alkotó és körének eddigi programjait, kiállításait, azok ezelőtt többnyire poros artist-run pincékben vagy DIY szuterénekben kaptak otthont. 

A Hybridart Space elegáns white cube-jában a MŰTŐ kollektívájából már ismert művész és kísérleti zajzenész haragfestményei mintha nekifutásból vágódtak volna hozzá a falakhoz, oszlopokhoz, és így törtek és igazodtak volna végső, kijelölt helyükhöz. A fejlődő, hömpölygő, zajos generatív hanginstalláció is az agresszió hullámaiként hat, amely az amplified rework (felerősített átdolgozás) című munka részeként szinte figyelmeztetőleg, a tér történéseire reagálva bőg fel a mélyből, betöltve az egész teret, körülfogva minden más kiállított munkát. A rework: wedge (átdolgozás: ék) című festmény a tér egyik központi elhelyezésű, talán legkarakteresebb munkája. A kép őskontinensformáját lemeztektonikai mozgások választják szét, látjuk, ahogyan kettéválik egy földrész, mintha kar vagy szárny szakadna ki belőle; két kiszámíthatatlan, lemezes egységet egy sötét köztes lendület tart össze. Elméletben összeilleszthető, de végzetesen hasított, töredékes és torzószerű. Ebből adódóan akaratlanul is a Szamothrakéi Niké kontúrjai és svungja, redőssége és kitörései révén pedig Walter Gropius A márciusi halottak emlékműve című monumentális, dinamikus, villámszerű szobra juthat eszünkbe. E megmerevített energia feszültsége nemcsak kifejezetten provokálja a kérdést, hogy milyen formát venne fel a mű az el nem jövő nyugvóponton, de a kiindulási helyzet, a lebontás, a megsebesítés előtti, még megbontatlan (akár fiktív) stádium lehetőségeit is muszáj számításba venni, hiszen a mű attól nem tud véglegesen elszakadni. Milyen arányban destrukció és dekonstrukció, amit látunk? Magáról a műtárgyról annak küzdelmére és e küzdelem jellegére irányul a figyelmünk: a tárgy mögötti esetleges gesztusok és a lobbanékony akciót, a rituális erőszakot kiváltó hatások, ingerek közjátéka érdekel. 

Barta Bence festményeiben a támadó, kiálló szálkák, a felbomló rétegek, az egymásra és egymásba folyó felületek, a nyugtalan kompozíciók és a vérmes színkezelés mind azt éreztetik, hogy az alkotói procedúrának semmi (előre) beszámítható eleme sincsen. Mindent az érzelmi, emocionális és intuitív ösztönök vezérelnek, hogy az elfojtásokat felszabadítsák, kiadják – végső soron a tehermentesítés, az „anger management” többdimenziós műveletét láthatjuk. Minden munka egyszerre robbanékony lelkiállapot és stresszlabda. 

Barta Bence – REWORK
Hybridart Space, Budapest
Kurátor: Kókai Zsófia
2021. november 5 – 15.