Izgalmasabb lesz-e a fotográfia, ha megszűnik némasága és hangokkal, hangzásokkal párosul? Szükségünk van-e nekünk, a kortárs fotográfia és határterületei iránt érdeklődő közönségnek erre? Egyáltalán kell-e ez a kiegészítés a kortárs fotónak?

Cseh Dániel: Hangember / Thrasonical, 2013-2016   ©Capa Központ

Sőt, meg is fordíthatnám a kérdést: mindenképpen illusztrálnunk vagy dokumentálnunk kell minden hangzó anyagot, amivel találkozunk? Persze ez a felvetés eggyel kevésbé izgalmas, hiszen a videoklipek – a zene által inspirált, azt kiszolgálni kívánó rövidfilmek – világában már nem igazán lepődünk meg a kérdésen. Tudom persze, hogy itt van egy extra tényező: valaki szeretne több lemezt/koncertjegyet/Deezer-előfizetést eladni és ehhez minden marketingfogást és érdeklődésnövelő tényezőt hadrendbe állít – így az online videomegosztó portálok és a zenecsatornák (hello, ’90-es évek!) közönségét is. Na, de a lényeg ettől még ugyanaz. Van egy adott hosszúságú hangfájl, amelynek befogadását egy adott hosszúságú videofájl teszi még izgalmasabbá.

Nem elég, hogyha az egyik érzékszervünk élvezi az impulzusokat, mindenképpen halmoznunk kell? Ezen a téren is halmozzuk az élvezeteket és kényszeresen egyesítjük az összes lehetséges erőt a katartikus élményért folytatott végtelen hajszánkban?


Nyiri Barbara: Hanghullám / Soundscape, 2007-2016   ©Capa Központ

A Hangképek című kabinet-kiállítás valahol ezen a gondolati síkon próbálja meg elfoglalni kevésbé harcias és betonbiztos állításoktól mentes, mégis fontos helyét. A bemutató kapcsolt áruként kezeli a hangot és a képet: a kiállított munkákban ilyen-olyan módon egyesülnek ezek az erők, így többnyire legalább két érzékszervünk figyelmét követelik. A hang és a kép vagy a kép és a hang kapcsolatát – szándékosan demokratikusan kezelem a két fogalmat – és ennek lehetőségeit tekintve a résztvevő alkotók szerencsére egyáltalán nem képviselnek azonos álláspontot. Cseh Dániel, a Csiszár Mátyás – Kovács Zoltán duó, Martinkó Márk, Nyiri Barbara és Rácmolnár Milán munkáinak esetében különböző mélységekig fonódik össze a két médium. Van, aki következmények nélkül játszik mindkettővel és egymáshoz fűződő viszonyaival. Van, aki mankóként tekint a két médium egyikére, hogy az a másik, általa nagyobb mellszélességgel képviselt eszköz segítőtársa lehessen. Van, akinél a hang csupán kiegészítésként jelenik meg a szigorúan fotográfiai gondolkodás gyümölcseként megvalósuló output-ban, és vannak olyanok is, akiknél a hang egy képi gag – vagy az irányelveimhez híven, fordítva: a kép egy hangzó gag – kiszolgálója.

Az biztos, hogy a Hangképek megér egy misét és megér egy körbejárást. Gellér Judit szűrőjén keresztül megismerkedhetünk azoknak az alkotóknak a munkáival, akik ma, itthon hangok és képek fúziójával foglalkoznak. Aztán persze kicsit elgondolkodhatunk azon is, hogy vajon miért csak a Capa Központ előszobájába, azaz a projekt roomba kapott helyet ez a kiállítás.

Hangképek

Helyszín: Capa Központ Project Room
Időpont: 2016.07.19. – 09.19.
Kiállító művészek: Cseh Dániel, Csiszár Mátyás – Kovács Zoltán, Martinkó Márk, Nyiri Barbara, Rácmolnár Milán
Kurátor: Gellér Judit