Szemüvegben olvasni, papírral törölni

Az Éjszakai ragadozók című filmről

Fáy Miklós

Az ember szereti azt hinni, hogy a filmrendezés az egy szakma, de lehet, hogy nincs így. Till Attila is nézhető filmeket rendez, Tom Ford pedig kifejezetten érdekes munkákkal jön. Nem nagyon sűrűn, de nincs is rászorulva, van neki elég dolga a divattervezéssel.

Mondanám, hogy persze, ilyen színészekkel könnyű, meg hogy a rendezés maga inkább valami mozdulatlan mozgatás, hiszen a szakmunkát mások végzik. Operatőr, vágók. Sztárok. Amy Adams mint a történet galériása, gondterhelten olvas egy Tom Ford-féle, vastag keretes szemüveggel az orrán. A kéziratot az első férj küldte, a szegénylegény, akit elhagyott a gazdag lány, hogy műkereskedői tevékenységet folytasson. A regénybeli történetet játszó színészek talán még tehetségesebbek, a tüdőrákos, de láncdohányos (úgyis mindegy) seriff szerepében Michael Shannon véres szemmel nézi a közelítő halált, a kéjgyilkos pedig a szép Aaron Taylor-Johnson, aki most éppen nem szép, és amit művel, az még csúnyább. Nem csak a kéjgyilkosság, de ahogy letolt gatyával ül a kerti vécén, ordibál, feneket töröl és meg is nézi, mi van a papíron… Az a barna folt, az volna a valóság, amint épp begonoszkodja magát a tudatunkba, nehogy azt higgyük, hogy az élet csupa művészet meg galéria, meg milliók, dollárban.

Mert, persze, ez volna a lényegesebb. Mármint az élet, az életszerű élet, a hétköznapi szenvedések. A filmekben és a regényekben úgyis mindig megölnek valakit, de Tom Ford kirakja az idézőjeleket: ez most a filmben olvasott regény, ez meg a filmben játszódó élettörténet. Két történetet nézünk tehát, az egyik a gyilkosos, a másik a közelebbi. Mert galériásokkal egyelőre még többször találkozunk, mint kéjgyilkosokkal. Szomorú, intelligens, olvasó nők történetében könnyebben ismerünk magunkra, mint texasi útonállókéban. Borzongunk hát erősen, de közben a külső történetet éljük: a galériás nőét, aki nyakig üldögél a csömörben. A férje éppen megcsalja, miközben nyílik az új kiállítás. Ez a filmben a főcím, szörnyen kövér, meztelen óriásnők táncolnak lassított felvételen, amerikai csillagos-sávos kiegészítőkben. Az a szomorú igazság, hogy azért ez nagyon jól néz ki, még ha sugárzik is belőle a depresszió. 

Művészet és boldogság nem jegyesek. Minden külön értesítés helyett.


Éjszakai ragadozók – forgalmazza a UIP Duna Film