Ne nevess hangosan, ha zöld lovat és hasonló dolgokat látsz!

Ferenczy Károly – a rejtett rokon, a rejtett festmény, a rejtett történet

S. Á.

Egy sokáig lappangó Ferenczy Károly-kép kapcsán most nem a szintén művész Ferenczy-utódok, hanem az elődök nyomába eredünk, a rokonok visszaemlékezéseinek segítségével. Előkerülnek az öröklődő művészi vénát igazoló vázlatfüzetek is...

Ferenczy Károly nagymamai ági dédapám, dr. Fialka Gusztáv unokatestvére volt. Nagymamám, dr. Fialka Gusztáv lánya, hosszú memoárt írt élete végén, részletes leírásokkal a családról, eseményekről, helyszínekről, az életút különféle szakaszairól, izgalmas emberekről, barátokról, néhol valószínűleg megszépítve és felnagyítva dolgokat. Ferenczy Károlyról mégis kevés szó esik, noha közeli rokon volt és nagymamám életében már elismert festőművész. Az egyik ok bizonyára az, hogy nagymamám 15 éves volt, amikor Ferenczy meghalt, így a memoár írásakor ezek a kora gyermekkori emlékek már elhalványultak. Csupán pár helyen találunk említést.

„Károly bácsi tehetségét jogász korában Fialka Olga néni fedezte fel. Papa azt állította, hogy Károly bácsi csak azért vette el feleségül a 15 évvel idősebb unokanővérét, hogy megtilthassa neki a festést....Papával és Bélával sokszor elmentünk Ferenczy Károly bácsiékhoz. Ilyenkor megnéztük a kész és a készülő képeket.”

„1916-ban az Ernst múzeumban volt kiállítása az egész Ferenczy családnak. Természetesen papával mi is megnéztük. Amikor bementünk, papa halkan megjegyezte: Ne nevess hangosan, ha zöld lovat és hasonló dolgokat látsz. Két évvel később is elmentünk egy Ferenczy kiállításra, de akkor már valahogyan megszoktuk az impresszionista stílust. Károly bácsi nagy képet ajándékozott nekünk, a »Fürdőző« fiúk címűt. Papa a »wo sind die Kleider?« címet adta a képnek.”


Ferenczy Károly: Esti fürdés, 1906, olaj, vászon, 110x94 cm, jelzés nélkül

Ferenczy Károlytól csak egy festmény, a Fürdőző fiúk vagy Esti fürdés, egy sorozat egyik darabja maradt a mi családunkban. Ezt a képet dédapám Ferenczytől kapta ajándékba, és ki is rakta a lakásában. Később a nagymamámhoz került, majd az ő fiához, azaz hozzánk. Én már így nőttem fel, ezzel a képpel a nagyszobánkban. Érdekes az is, hogy soha nem műtárgyként, hanem szép családi emlékként tekintettünk rá, aminek szellemi értéke van csak, és ami az életünk része, egy darabja; nálunk marad, amíg világ a világ. Ilyen egyszerűen maradt meg a kép sokáig számunkra láthatóan, de a külvilág számára rejtve. A 2012-es Nemzeti Galéria-beli gyűjteményes Ferenczy-kiállításon jutott először eszünkbe, hogy erről a festményről nem tud a szakma, a nagyközönség. Néhány forduló után mára jutottunk el oda, hogy a festmény szerepel a Műcsarnok Rejtett történetek című kiállításán. Molnos Péter is beszél róla:

A magunk részéről családi kutatásokba kezdtünk, mert nem értettünk egyet a Ferenczy Károly és felesége, Fialka Olga közötti, a legtöbb tanulmányban rögzített rokoni viszony megállapításaival. Általában unokatestvéri fokozatot írnak, néhol másodfokú unokatestvéri kapcsolatot. Dr. Czeiczel Endre kutatási eredménye már jóval izgalmasabb (A magyar festőművész-géniuszok sorsa), de feltevésünk szerint nem állja meg a helyét. Tény, hogy rokonok voltak, mikor összeházasodtak. Bizonyos, hogy Ferenczy Károly és Fialka Olga közvetlen ősei között ott találjuk a Gränzenstein nevet, hiszen Ferenczy Károly édesanyja Gränzenstein Ida volt, Fialka Olgának pedig szintén voltak Gränzenstein felmenői apai ágon (édesapja, Fialka Móric édesanyja Theresia von Gränzenstein). Bár a nagymamai memoár is azt írja: „Feri bácsi öccse Ferenczy Károly bácsi és felesége Fialka Olga néni papa unokatestvérei voltak.” – feltevésünk és eddigi kutatásaink alapján ők mégsem unokatestvéri kapcsolatban álltak, hanem sokkal távolabbi rokoni viszony volt közöttük. A családfa megrajzolásakor feltűnik, hogy a Fialka család 1793-ban olvadt bele a Gränzenstein családba (Dr. med. Franz Fialka, Fialka Olga őse orvos, aki ekkor veszi feleségül Maria Theresia Gränzensteint). Úgy tűnik, hogy kettejük közös őse Emanuel Stephan Johann Gränzenstein (1735-1814), Ferenczy Károly ükapja és Fialka Olga dédapja. A többedfokú nagynéni verzió jobban meg is felel a köztük lévő 14 éves korkülönbségnek. Ettől függetlenül a kérdésre pontot tevő Fialka Móric (Olga édesapja) pontos helyét a családban még nem sikerült tisztáznunk.


Sigismund Gränzenstein, füzetborító

Sigismund Gränzenstein rajza, 1919, Salita Miradois, Nápoly

Sigismund Granzenstein rajza, 1820. június 9.

Annál érdekesebb viszont rátekinteni, kik is voltak a Gränzensteinek, hiszen a családban megmaradt anyagok, rajzfüzetek alapján biztosan látszik, hogy a rajztehetség generációk során vonul végig. Hiszen nemcsak Ferenczy Károly és gyermekei (Valér, Béni és Noémi) tudtak rajzolni, hanem Fialka Olga is festőnek készült. Rendelkezésünkre állnak egy ős, Sigismund (Sigmund?) Gränzenstein Nápolyban készült rajzfüzetei, amelyek tele vannak jobbnál jobb (és a mai napig kiváló állapotban fennmaradt) rajzokkal, grafikákkal. A füzetek egyikében 1808 környékén még osztrák és német helyeken készült rajzok láthatók, míg a többiben 1816–1819 között főként Nápolyban készült rajzok vannak. Sigismund von Gränzenstein katona volt, ahogy a család legtöbb férfitagja is, különféle állomáshelyeken szolgált, de szabadidejét természetbeni rajzolással töltötte, a rajzok szinte mindegyike tájat ábrázol. Precíz, aprólékos grafikák ezek, érzékenységük miatt talán többek is sima műkedvelői rajzoknál. Sigismund életéről azonban nem sokat tudunk. A koppenhágai Thorvaldsen-múzeum archívuma őriz egy levelet a weimari színésznő Franziska Casperstől (1816 körül Nápolyban volt hosszan és személyesen ismerhette Sigmundot), aki 1817-ben Charlotte Thierrynek írt levelében beszámol Sigmund Graenzenstein haláláról. A bécsi Nemzeti Könyvtár is őriz Sigmund von Gränzensteinhez köthető rajzokat.


Schloss Sadowa Bidschower Kreises

Fialka Olgának tulajdonított rajzfüzetből, Fialka Olga rajza, 1886. június 20-án. Erős Gézát ábrázolja feltehetően 1884-es fotó alapján rajzolhatta.

a Fialka Olgának tulajdonított rajzfüzetből, 1888

Rendelkezésünkre áll még egy későbbi füzet, az egyik rajz alatt halványan szereplő Fialka aláírás miatt valószínűsíthetően Fialka Olga anyaga 1886-ból. Ez a füzet inkább portrékat tartalmaz, többnyire katonákról készült képeket. Olga ekkor 18 éves volt, a család az édesapát követte az egyes katonai állomáshelyekre. Ferenczy Károly és gyermekei rajztehetségéről itt most nem ejtünk szót, ellenben idézzük újra nagymamám memoárjának egy részletét, ahol öccséről így ír:

„Béla bátyám rajztehetség volt. Már 10 éves korában akvarell képeslapokat festett és eladta a Szénássy papírkereskedésnek. Ez a bolt a Ferencziek templomával szemben volt....Bélától egy olajfestmény maradt 10 éves korából. Francia katonák törnek elő egy erdőből. Egy másik képen Zelena Pétert örökítette meg......Sajnos a későbbi képei elvesztek.”

A rajz mellett írói tehetségek is voltak a családban. Fialka Olga édesapja, a szintén katona Moritz von Fialka szövegeket gyűjtött, Dickenst fordított. Ferenczy Károly testvére, Ferenczy Ferenc pedig színdarabokat írt. Ferenczy Károly Valér nevű fia is írt könyveket. Nagymamám így ír róla: „Budapesten nem sok rokonunk volt. Legtöbbször Ferenczy Feri bácsi járt hozzánk. Valamelyik minisztériumban magas állása volt, de mint író volt neves. ....Dupla Francinak hívták. A színdarabjait a Nemzeti Színházban adták.” A Fialka és a Ferenczy család felmenői vagy katonák vagy orvosok voltak, vagy ezek keverékei, vagyis például ezredorvosok. Minisztériumokban dolgoztak, bányákat igazgattak, katonai állomáshelyeken szolgáltak. A polgári lét mellett azonban szemmel láthatóan másra is vágytak, hiszen többségük művészettel is foglalkozott: írtak, rajzoltak, festettek. Többnyire azonban rejtőzködtek ebbéli minőségükben.


Sigismund Gränzenstein 1816-ig készült, másik rajzfüzetéből, Ischia, Villa Ruggieri (?), a Vomero alatt

Sigismund Gränzenstein aláírása és dátumjelzése a füzet belső borítóján