FUTUR X – 10 év papírkollázsai

Fodor János megnyitóbeszéde

Kerekes Gábor képzőművész részletgazdag, elmélyült kompozíciói a mindenkori térszervezés értékes dokumentumai. Egymás mellé rendezve egy olyan utópisztikus építészeti környezeteket, vizionárius városi tereket láttató belső utazás állomásaiként hatnak, melynek kultúrtörténeti gyökereit Gulácsy, Huxley vagy Swift művészetében kereshetjük. Ezek a mesterséges, ám személyre szabott világok egy olyan multiverzum kapuját tárják elénk, melyben a fejlődés már túl van a belátható horizonton.
 



Kerekes Gábor művészeti gyakorlata során organikusnak ható, sűrű szövetű, nagyvárosi dzsungeleket vagy éppen a lebegés illúzióját teremti meg. Az enciklopédikus gyűjtésen túli expanzió a térbe, az asszemblázs- és kollázs-reliefek ugyanazon konkrét térképzési szándék világos lenyomatai. Ez a töredékekből építkező akkurátus leletmentés a hömpölygő mediatizált tartalomból, pontosabban a nyomtatott sajtó képi túltermeléséből, magától értetődően fordul át kritikus sűrűségű, összetett és új tájképpé. A művész az eredeti alkotóelemeket mintegy kiemeli az illusztráció közegéből és új, érzékeny, egyedi, egyetemes narratívát kínál. Az a hangsúlyosan analóg, meditatív eljárás, amely kézzelfoghatóvá teszi és reciklálja a magazinokra irányuló, rövid lejáratú figyelmet, válasz a képi túltermelés személytelenségére és az ipari pazarlásra.



A választott médium, a kollázs és az asszemblázs alapanyaga lehet beszámoló, tudósítás, dokumentum egy helyszínről vagy eseményről, melyet az észlelés megtörténtté tesz, tudatosít a felvétel alapján. A tudat e képek alapján konstruálja meg a valóság azon részét, melyet személyes tapasztalat híján is létezőként azonosítunk. Itt olyan kérdések merülhetnek fel mint, hogy mekkora is mondjuk a Taj Mahal tudati képének reprezentatív mérete egy olyan ember számára, aki eddig csak reprodukción látta. Az biztos, hogy a forrás, azaz a kép kisebb, mint az épület és talán nagyobb, mint egy bélyeg. Kerekes ezekből a képekből keveri tökéletesen egyedi és egyetemes érvényű vízióit, mert ugyanezekből állnak össze a művész nagyívű kollázsai, amelyek látványosan irányítják a figyelmet – az emberi test arányai mellett – a mentális kép fizikai forrására is. A művek nem egyszerűen kézzelfoghatóvá teszik a valóságból az irrealitásba való szökkenés pillanatát, hanem a kiállítóterem léptékváltása okán új távlatba is helyezik a nyomtatott sajtóból ismert állandó, jellemző képarányokat is.
 


 

E művészet egy olyan belső világot mutat fel, amelyben az időtlen emlékek egyszerre vannak jelen mindenhol, a kollektív tudatalattiból merítetten, szintézisben az álmokkal és a képzelt világokkal. Még egy szó az álmokról: ezekben a megélt, valós világ elemei keverednek irreális rendszerekkel, melyek azonban lehetségesnek hatnak. Újrarendezés, tudatosítás, remix és tervezés. Végső soron nem tudhatjuk, hogy meddig tart a valóság többé. A nyomtatott kép talán az utolsó olyan kézzel fogható médium, amely miután átadta az információt, haszontalanná válik, de hordozója – legalábbis a következő papírgyűjtésig – velünk marad, ellentétben a felszívódó, törölhető, újraírható digitális adattal. A sokszorosított állókép direktsége miatt, és mert nem kell hozzá lejátszó, pusztán papír és festék még feltételezhetően sokáig velünk lesz.
 


 

Kerekes Gábor műveiben a sűrűség és a struktúra, a prosperitas ereje, urbánus kulissza, sci-fi és high tech keveredik négyszínnyomásos utópiával. A léptékváltás pedig olyan aeriális nézőpontot ajándékoz a szemlélőnek, amely egy a múlt hordalékából konstruált alternatív jövőbe enged betekintést.

 

 

FUTUR X – 10 év papírkollázsai
Kerekes Gábor kiállítása
Helyszín: Szentendrei Képtár (Szentendre, Fő tér 2-5, 2000)
Időpont: 2016. november 25. – 2017. február 12.

Fotók: Ferenczy Múzeumi Centrum