Bolygóközi virtuális kalandozások

Csiszár Mátyás

Ahogy a mindennapokat egyre inkább meghatározzák a digitális eszközök és szolgáltatások, úgy a digitális eszközökkel alkotó művészek szerepe is felértékelődött az elmúlt években. Azonban a műfaj továbbra is rendkívül költség- és eszközigényes maradt. Mivel Budapesten nem alakult ki érdemi intézményi háttér, amely tudná támogatni az alkotókat (akár csak eszközkölcsönzéssel is), elég szórványosan tűnnek csak fel kiállítások a témában. Kovács Andrea kurátor és a Let it Be! art agency munkássága nyomán – a Trafó smART! XTRA sorozat nyári különkiadásaival – azonban kicsit megélénkült a színtér.

Augmented fiction – Kiállításenteriőr a Stúdió Galériában   Fotó: Básthy Ágnes   Forrás: FKSE Facebook, Let it Be! art agency


Június végén az FKSE-ben az Implausible Works művészkollektíva interaktív installációját (Augmented fiction) lehetett megtekinteni, július 4-én pedig a Horizont Galériában Gryllus Ábrisnak nyílt kiállítása (TRUST), ahol egy összetett hanginstallációt mutatott be. Mindkét projekt a megtapasztalhatatlant próbálja körüljárni, az észlelés egy olyan dimenzióját, amely csak a technológia, azaz bizonyos eszközök segítségével érhető el, élhető át. Bár a munkák más-más érzékszerveinken keresztül hatnak, az közös bennük, hogy fura adatfolyamok felhasználásával próbálnak megidézni távoli virtuális tereket, áthidalni kozmikus távolságokat.

Augmented fiction – Egy látogató az okostelefonjával nézi a kiállítást a Stúdió Galériában   Fotó: Básthy Ágnes   Forrás: FKSE Facebook, Let it Be! art agency

Az Implausible Works installációja egy okostelefon képernyőjén válik hozzáférhetővé. A telefon kijelzője egy olyan nézőpontot ad, ahol körbejárható terek nőnek ki a bolygókat idéző nyomatokból. Ezek hangra vagy az eszköz megérintésére különböző intenzitású mozgásokba kezdenek. Témájukban természetesen kapcsolódnak a printeken látottakhoz: idegen naprendszerek és techno-utópista űrfantáziák elevenednek meg. A plakátokat jó szögben és jó ütemben nézve, tulajdonképpen megrendezhetjük saját kis csillagközi filmünket, az alkotók által gyártott alapanyagokból. Egyúttal játszva, kísérletezve töprenghetünk olyan izgalmas médiaelméleti kérdéseken, mint például hogy tényleg film-e, amit készítünk, vagy hogy mit is jelent a befogadó-orientált – azaz minden szemlélőnek másképp megjelenő – digitális kép. Ehhez a töprengéshez talán jó sorvezető lehet, Peter Weibel azon gondolata, amit a falszöveg is idéz: „A kép jövője nem a szándékosság, hanem a véletlen.”

TRUST - Kiállításenteriőr a Horizont Galériában   Fotó: Biró Dávid   Forrás: Let it Be! art agency Facebook

Gryllus Ábris hangzó munkájánál is rendesen meg vannak dolgoztatva a látogatók a Horizont Galériában. A lesötétített teremben oszcilláló hangok rétegződnek egymásra, miközben egy hátulról megvilágított fotóháttér sejtelmes derengést ad. Technológiai jártasságom ellenére még én is elbizonytalanodtam a kiállításra érkezésem utáni első percekben. Némileg nehezemre esett összekötni fejben a hallottakat és a koncepcióban olvasottakat, ezért megkértem az alkotót, hogy avasson be a hangképzés folyamatába. Eszerint a furcsa oszcillálás a hangi leképzése a minket körülvevő gravitációs térnek. Gryllus a következő szavakkal foglalta össze a munka technológiai hátterét: „A gravitációs terünk három fő résztvevője: a Nap, a Föld és a Hold egy hármas összhangzatban jelenítődik meg a kiállításon. Mindez egy fizikai alapokon nyugvó zenei felhangrendszerben. Ebben az összhangzatban a Hold kiemelt szerepet kap, hangja lassan, folyamatosan transzponálódik (egyik hangnemből a másikba helyeződik át) a tömegvonzás függvényében.” A Földre nagy hatást gyakorló, de érzékszervileg felfoghatatlan gravitációs kölcsönhatásból úgy lehet hangokat képezni, hogy az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjában egy gravométer izolált környezetben méri ezeket az adatokat és egy streamen keresztül küldi a galériába. Ennek az adatfolyamnak az értékeit alakítja Gryllus hangzó környezetté, a tér kiképzése miatt gyakorlatilag elsődleges érzéki tapasztalattá. A hatalmas energiák áramlását a hanghullámok betemető erejű sodrása révén élhetjük át.

TRUST - Az installáció „sötét oldala”    Fotó: Bogdán Réka   Forrás: Let it Be! art agency Facebook

A két installáció esztétikai értékeit napjaink problémáitól távol, a tudományos-fantasztikus gondolatkörben kereshetjük. Még akkor is, ha érthetőségük nem függ attól, hogy ki mennyire ismeri a legfrissebb technológiákat és azoknak a társadalomra gyakorolt hatását, mert a munkák fókuszában az észlelés kitágítása áll, nem pedig az ebben szerepet játszó, ehhez szükséges eszközök. Szembesüljünk akár a Holdat övező misztikum hűvös techno-parafrázisával vagy egy (valós időben, nézőpont-specifikusan) generált mozgóképekkel elmesélhető történettel, mindegyik mű esetében a kísérletezgetés olyan terepén járunk, ahol a közvetítettség alapvető tapasztalat, mégis ki tudnak bontakozni gondolatgazdag absztrakciók és finom metaforikus összekapcsolódások.

 

Gryllus Ábris: TRUST
adatalapú hanginstalláció
Időpont: 2017. július 4-19.
Helyszín: Horizont Galéria (1066 Budapest, Zichy Jenő u. 32.) ke-pé: 14:00-19:00 / szo: 14:00-18:00

Implausible Works: AUGMENTED FICTION
kiterjesztett valóságalapú interaktív installáció
2017. június 13-24.
FKSE Stúdió Galéria (1077 Budapest, Rottenbiller utca 35.)