Az állatok összefognak a dizájnerekkel?

Zsömbör Krisztina

Hogyan gondolkodik a dizájner, ha munkához lát? Mi születhet abból, ha egy madár, egy kígyó, egy patkány vagy néhány apró rovar a dizájnerrel együttműködésben dolgozik? A tervező miként vonja be, miért veszi igénybe az állatokat, milyen módon használja ki a képességeiket, tulajdonságaikat a céljai eléréséhez? Cikkünkben olyan tárgyakat és dizájnprojekteket mutatunk be, melyek létrejöttében az állatok központi szerepet töltöttek be, a tervezővel közösen oldottak meg problémákat, kettőjük összefogásának köszönhetően születtek meg az ember számára fontos, hasznos és praktikus megoldások. 

A tudományos munkától eltérően a tervezés során a dizájnernek nem az egyetlen és tökéletes megoldást kell megtalálnia. Tekinthetünk erre a munkára úgy, hogy az adott célnak megfelelő termék vagy szolgáltatás létrehozása nem jelenti az egyedüli jó (vagy legjobb) választ a kérdésre. A dizájn feladata a problémamegoldás, feleletek megfogalmazása különféle nyelveken és formában. A tervező számára a legfontosabb cél a sok lehetséges út közül az egyedi, sajátos megoldás megtalálása.
A dizájner életében legtöbb esetben a feladat az egyszerű és hétköznapi problémák feloldása. Hiszen életünk során különböző épületekre és terekre van szükségünk, hogy ott tevékenykedni tudjunk. Itt néha leülnünk, vagy épp lefekszünk, világítást használunk, naponta többször étkezünk, kommunikálunk, utazunk. Szokásaink rabjaként teszünk dolgokat, szórakozunk, amennyit csak akarunk, vagy amennyit megengedhetünk magunknak. Mindeközben valamilyen öltözéket viselünk – vagy éppen nem. Vagyis létezünk, éljük életünket, közösségekben vagy individuálisan cselekszünk, tudatosan vagy észrevétlenül fogyasztunk. Szinte bármikor, bárhol és bármit. Ha úgy döntünk, akár dohányzunk is, sokszor egyszerűen az utcán – mert ma leginkább ott lehet. És a keletkező csikkekről is gondoskodunk, pontosabban gondoskodnunk kellene, de nem mindig tesszük. Így már adott is egy probléma, amire a dizájner keresheti is a választ. Nem feltétlenül az egyedüli legjobbat.

Forrás: Crowded Cities

Egy fiatal, holland startup, a Crowded Cities varjak tanításába fogott, hogy a megoldást találjon a városi köztereken levő szemét kezelésére. Vagyis a már tesztüzemben működő projektben madarakra bízzák a takarítást. A probléma gyökere, hogy csak Hollandiában évente hatmilliárd cigarettacsikket dobnak el az utcán, és gyakorlatilag a város minden szegletében ott hever a szemét. A járdán, az úton, a fűben, a parkban, a bokrok vagy épp a padok alatt, az épületek tövében. A csikkeket eldobni könnyű, összegyűjteni már jóval nehezebb munka. Ha ott maradnak, ahová a gondatlan dohányosok pöckölik, akkor tizenkét év kell az elbomlásukhoz. És akkor is, ha nem maradnak ott. De ez már egy másik probléma.
Vajon Ruben van der Vleuten és Bob Spikman – a Crowded Cites tervezői – a cigicsikkek gyűjtése kapcsán miért épp a varjakra gondoltak? Mert 2018 a madarak éve? Nem valószínű. Inkább azért, mert ezek a madarak mindenütt ott vannak, mindent elérnek, és jól alkalmazkodtak a városi élethez. Bár ezek alapján a galambokat is választhatták volna, de a kutatások során kiderült, azok nem elég okosak ehhez a feladathoz. Ezzel szemben a varjúfélék magas szintű értelmi képességét laboratóriumi és terepen végzett kísérletek sora bizonyítja. Hosszú távú emlékezetük van, és azt is tudják, hogy az előre eltervezett cselekvéseikkel reakciót fognak kiváltani. Ha a munkájukért cserébe élelmet kapnak, akkor motiválhatók a feladatokra. A Crowded Cities projektben a csikkszedő varjakat a Crowbarokban elhelyezett mogyoróval jutalmazzák. A betanulás és a folyamatos működés is automatizált, így a Crowbar önkiszolgáló, nem igényel különösebb felügyeletet. És ha a varjak egyszer megtanulnak valamit, akkor azt nagy eséllyel tovább is adják társaiknak, az utánpótlás felkészítéséről már ők gondoskodnak.

Úgy tűnik, a madarak alkalmazásával és a megfelelő gyűjtő-etető utcabútor kifejlesztésével a tervezők megoldást találtak a problémára, de ez csak egy, a fent említett jó válaszok közül. És mi lesz a csikkekkel folyamatosan érintkező varjakkal, a kedves és különleges munkásokkal, akik ellátják az ember feladatát, és leveszik a vállunkról a szemeteléssel járó felelősség terhét is?
A piszkos munkára fogott madaraknál valamivel egyszerűbb dolga volt azoknak az állatoknak, amelyeket a svédországi székhelyű Front Design Studio alkalmazott. Sofia Lagerkvist és Anna Lindgren munkásságában a problémamegoldás mellett központi szerepet kap a történetmesélés is. Fontos számukra, hogy a tárgyaik alkotási folyamatában mindvégig részt vegyenek, a fejlesztések során sokat kísérletezzenek, akár állatok részvételével is. A Design by Animals kollekció darabjainak létrehozásában például patkányokat, kutyákat, kígyókat és rovarokat vontak be: a gyártás során élő szerszámként segítették a dizájnerek munkáját. Tapéta, akasztó, lámpa és egyéb mindennapi tárgyak létrejöttének alkotótársai lettek.


Fotó: Anna Lönnerstam

A tervezők által megálmodott sajátos eljárásnak köszönhetően a tárgyak sztorija is fontossá vált. A megszülető történetek főszereplői az állatok, a forma fő építői. Ezek az alapvetően egyszerű és funkcionális használati tárgyak alakjukkal egy-egy különleges történetet mesélnek el az alkotójukról. Mellékszereplőként pedig az alapanyagot is beemelik a történetükbe. A narratív tervezés során létrejövő produktumok felidézik a készítés folyamatát és a kézműves technikát utánzó formaalakítókat. A tapéta mintázatát egy patkány rágással hozta létre. Egy kígyó tekergő testével körülölte a még képlékeny anyagú fogast, így alakítva ki a finoman hullámzó felületet, bőre pedig mintázatot hagyott maga után. A csillár alakját az izzó körül, a fényre gyűlő rovarok körkörös röppályája alakította. A nyulak vájta járatok kiöntéséből üreges testű lámpa született.


Fotó: Anna Lönnerstam

 

A Design by Animals kollekció darabjaihoz erősen kapcsolódik a történetük, a létrehozás aktusa. A szó szoros értelemben vett nyomhagyás és megőrzés közvetlen lenyomata a dizájnfolyamatnak. A tárgy beszél, a teljes életciklusán át tárolja és közvetíti a sztorit. Holott ezeknek a használati tárgyaknak az alapvető funkciója nem kötődik sem az állatokhoz sem a konstruált történetekhez. Ezeket a plusz tulajdonságokat és élettörténeteket a dizájnerek, Sofia Lagerkvist és Anna Lindgren egyedi koncepciója hozta létre.


Fotó: Anna Lönnerstam

 

A Crowbar és Design by Animals kollekció létrejötte bizonyította, hogy a kísérletek és tesztek sora alkalmassá teheti a körülöttünk élő állatokat arra, hogy munkát végezzenek egy-egy dizájnprojektben. Bevonássukkal kiterjeszthető az alkotók, a problémamegoldók köre, ezekben a projektekben már nem csak az ember egyedüli szereplője a dizájnnak. A kérdés azonban továbbra is nyitott, vajon az élő eszközként bevont állatok mindegyike elégedett és egyenrangú társalkotó?

full_005719.png
KÉNYELMETLEN ÉPÍTÉSZET

Az épített környezet által teremtett kényelmi állapottal és ennek folyamatos megkérdőjelezésével foglalkozik az au műhely (angolul: architecture uncomfortable workshop). A nevükben jelen lévő „kényelmetlen építészet” kifejezés nem véletlen. A budapesti építészekből álló tervezőcsapat szerint az épített környezetnek nem feltétlenül az emberi komfortérzést kell növelnie.