Abszolút funkciók

Minimalizmus és pop art Batykó Róbert King Size című kiállításán

Murányi Klára

Az acb Attachmentben október 22-ig kiállított vásznakon jó adag, naponta a kezünk ügyébe kerülő tárgy, jelesül szuperszínes cukorka, csoki és fogkrém csomagolásainak printszerű gyűjteménye látható. Ez Batykó Róbert új sorozata, amellyel ‑ a korábbi, részletgazdag munkái után ‑ most a hard-edge festészeti irányzat leegyszerűsített, geometrikus formáit idézi.


Batykó Róbert: Poprocks, 2015 
©Batykó Róbert

Batykó Róbert művészi munkásságát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett 2005-ös festődiplomát követően hamar díjazta a szakma. 2007-ben Strabag alkotói ösztöndíjat kapott, a 2010-es AVIVA-jelölését 2011-ben a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj elnyerése követte, az utóbbi elismeréssel járó külföldi kiállítás pedig az országhatárt is megnyitotta számára.

A külföldi tartózkodások első állomása Hollandia volt, ahol a minimalista-új hard-edge vonalat képviselő kortárs holland festők – többek közt Han Schuil, Jan Andriesse, Jan Dibbets tettek rá nagy hatást, akiknek a munkáival főképp amiatt tudott ennyire azonosulni, mert ő is hasonló műveket alkotott. Az indusztriális hangulatú, absztrakt tárgyábrázolások és művészetének akkori tárgya, nemes egyszerűséggel a városi szemét Európa hűvösebb szegletében nem okozott fennakadást, sőt. A 2012-2013 között Amszterdamban készült képek már nemcsak hideg, de egy totálisan elidegenített világot képeznek le. A különböző eljárásokkal készített, vagyis festett-fújt-savval kezelt felületek, az egymásra hordott különböző layerek, a maszkolások és formák szinte barokkos stílusjegyeket hordoznak magukon, az aprólékosan tagolt részletekkel.

Az emblematikus(nak gondolt) anyaghasználat, a színvilág és a témaválasztás folyamatos visszanyúlást jelentett Batykó miskolci gyárvárosi és graffitis gyökereihez. Ezeket a „mixeket” akkor és ott a maximumra pörgette, ezért magától értetődő volt, hogy ezután váltani kell. 

Féléves leállás következett, a nemzetközi szálak elengedése nélkül visszatért Magyarországra, közben pedig szinte véletlenül állt össze következő sorozata: a Kamionok.


Műterem kamionhátsókkal Budapesten   Fotó: Batykó Róbert 

A korábbi sorozatok témái, vagyis technicizált világunk különböző elemei, az ipari-és barkácsgépek sivársága (Betonvéső 01, 2007), a bennünket körülvevő gigantikus használati tárgyak (Serendipity, 2010) a szemét-esztétika, mint a széttaposott kindertojásból a vásznon összeálló ormány (Kinder, 2011), vagy burjánzó színhasználat és a részletgazdagság (Róma, 2012) 2015-re egy minimalista sorozatban tetőzött. A már az óbudai műteremben festett vásznakon kamionok, egészen pontosan azok hátsó ajtajai „tárulnak elénk”. A homogén szürke, sárga és kék négyzeteken absztrakt jelrendszerek, két-három betűs cégérek, a sebességkorlátozásra vonatkozó számok jelennek meg.


Batykó Róbert: Cím nélkül / K sorozat 06, 2015 ©Batykó Róbert

A korábban a művészre jellemző részletgazdagságot színek és formák redukált használata és feszes kompozíció váltja fel. „Ezek a járművek, vagy ha úgy nézzük, utazó táblaképek szüntelenül járják a világ sztrádáit, míg a szél, az eső, a por és a szmog különleges felületeket hoz létre rajtuk. Kiüresedett tájképek, melyeken az emberi kultúrára csak nyomokban utaló, egyszerű formákká sűrített jelzések jelentenek némi kapaszkodót.” – írja Batykó a sorozatról, amelyre egy hollandiai kiállítás felé tartva „talált rá” a német autópályán.

Batykó témaválasztásai már a kezdetek óta az ilyen szerencsés véletleneken – serendipity – alapulnak. Munkamódszerére jellemző, hogy sketchbook helyett mobiltelefonnal jegyzetel, az azzal készült fotókat használja előtanulmányként képeihez. „Hogy mit festek meg, azt az idő dönti el. Ha nem hagy nyugodni a kép, akkor kezdek vele dolgozni komolyabban.”

A következő sorozat tárgyával nemes egyszerűséggel egy szupermarketben találtak egymásra. „Már a kamionos képek esetében is foglalkoztatott a »kép témája mint zárt rendszer« gondolat. A csomagolás is elfed, eltakar valamit, ugyanakkor át is lényegíti azt. Érdekel továbbá az is, hogyan tudok absztrakt vagy fél-absztrakt képeket festeni úgy, hogy a formák elrendeződésében funkcionális szempontok játsszanak szerepet. Mindig is szerettem a banális vagy hétköznapi dolgokat ábrázolni, ráadásul, ha már kortárs festészet, akkor miért ne ábrázolnék olyasmit is, amivel minden nap találkozunk, ami az életünk része.”


King Size
az acb Attachmentben   Fotó: Tóth Dávid

A King Size festményeinek kiindulópontjául különböző termékek kilapított csomagolásai szolgálnak. Visszakanyarodás ez Batykó korai, 2007-es festészetéhez: a kazettákhoz és a logókhoz. A kompozíción azonban már visszaköszönnek a Kamionok sorozat dobozairól ismerős, az eredeti funkcióra emlékeztető minták, vagyis a vonalkódok, nyomdai jelek és számsorok. Az élénk színmezőket szétválasztó hajtások és perforációk eközben egészen a hard-egde festészetig vezetnek vissza.

A szerencsés véletlenek persze itt is közrejátszottak a művek születésekor. Batykó legutolsó sorozatát egy németországi rezidenciaprogram során készítette. Ascherslebenben, ahol „a német figuratív festészet nagy attrakciója”,1 Neo Rauch töltötte gyerekkorát. A rezidenciára való felkészüléskor ez egy ismert adottság volt, azonban az már a meglepetés erejével szolgált, hogy Batykó műterme egy régi papírgyár épületében volt, ahol korábban többek között cukorka-, csoki- és fogkrém-csomagolásokat is nyomtak.


Műterem az egykori papírgyárban   Fotó: Batykó Róbert

Pop art ez, de már nem a londoni Tate Modernben látható The World Goes Pop, vagy a budapesti Ludwig Múzeumban utolérhető Ludwig Goes Pop hetvenes évekbeli, könnyű és üde jelensége, képregényre hajazó felkiáltásokkal. Batykó művei már nem a virágokkal körbevett kapitalista gazdasági modellről, hanem az abból való kiábrándulásról, a kingsize-csomagolások koráról szólnak, súlyos kritikát fogalmazva meg a fogyasztói kultúra és az azt tápláló marketing-nyelvezet túlzó, félrevezető jellegéről.

Az új sorozat festményei tehát poszt-pop art munkák, a fogyasztói társadalom árnyoldalainak ismeretével terhelve. Ezt a felismerést szolgálja a hard-edge festészetig fokozott technikai redukció, a korábbinál is elidegenítettebb, gépiesebb hatás: a művek olyanok, mintha nem is kézzel készültek volna.


Batykó Róbert: Multi Flavor, 2015 
©Batykó Róbert

Mintha printek lennének. Közelebbről már nagyon finom nyomatoknak tűnnek, és csak egészen közelről nézve vesszük észre, hogy ezek vásznak, melyek felületéről a művész visszakaparta a festékanyagot.

Batykó ezzel persze nem elégszik meg, most még nagyobb képeken dolgozik. További technikai fejlesztéseknek köszönhetően gépekkel hoz majd létre a korábbinál is hamisabban csillogó felületeket.
 

A kiállítást megnyitó és Batykó rezidencia-meghívását intéző Birkás Ákos fogalmazott így.   


 

Batykó Róbert: King Size 
2015. október 2 - október 22.
acb Attachment (Budapest, VI., Eötvös utca 2.)