Két pécsi, akik rengeteget nézhették ezt a képet. Egy festő és egy esztéta gondolatváltása

Losonczy István: Csontváry és a sötétzöld festékcsöppenés


Miért hagyta ott? Biztosan sokáig leárnyékolta azt a helyet az állványzat, és mire észrevette, már megkötött az olajfesték. Mikor viszont észrevette, átgondolta, és isteni útmutatásnak vélte (ahogy én is), mindenesetre nem retusálta le. Az egyetlen spachtlival festett felületre, az áldozókő alá cseppent, nem túl közel a képhatárhoz, éppen a szűk mezsgyén belül, ahová egyáltalán cseppenhetett úgy, hogy értelme legyen, ne pedig madárpiszok. És mikor észrevesszük, hogy a hónapokig tartó festés legvégén a bőven adagolt festőszerrel lazított hideg sötétzöldet százas laposecsettel húzta be az Antilibanon hegyláncainak pinkje alá a baloldali képhatártól egészen a hat világító oszlopig, majd ezt kiegyensúlyozandó, ugyanazzal az ecsettel és festékkel az oszlopokkal színarányosan átellenben levő piros tetejű ház addig hiányzó ajtaját is azonmód odavetette, na akkor érezhetünk rá arra, hogy miért eközben csöppent, ami csöppent az áldozókő alá.

Csontvary zoldcsepp


Anghy András: Valami a sötétzöld festékcsöppenéshez


Az a cseppet sem – legfeljebb Csontváry elhivatottságának kedvéért – szakrális, hanem profánul véletlen sötétzöld festékcsepp finom jelzése lehet a véletlennek, mely a modern festészetben az egyéniséget, a zsenit lehetővé teszi azzal, hogy minden ábrázolás, minden festői mozdulat másként is lehetett volna. Mert itt az Antilibanon már nem hegylánc, hanem rózsaszín festéksáv a vásznon, melynek színe megelőzi a tájat, melyre vonatkozik, „voltaképpen ez a véletlen az, amit ábrázol”. 1 A zöld festékcsepp – lehetne a nagyméretű fekvő kőhasáb alá hulló, sötétzölden mohás kődarabka – szimbolikus modernsége kiszabadul a tárgyak és formák uralma alól, önálló éltre kel, miként a jajcei és schaffhauseni vízesések festményein a lecsorgó festék. Mert nem más ez a festékcsepp, mint a festő jelenlétének nyoma, a technikai koncentráció, a kompozíció előre kimódolt, racionális rendjéből kicseppenő kicsiny gesztusfolt, ahol tétován elgondolhatja önmagát a festékszín Baalbek városa és az azt megjeleníteni akaró kép között: „én a Baalbeket semmiből tudtam megteremteni”.

Mng.93.30.t cc 1

Csontváry Kosztka Tivadar: Baalbek, 1906, olaj, vászon, 385 × 714 cm

Img 3230

Egy csepp, két csepp..., fotó: Topor Tünde