Az Artmagazin Online felületén hetente egyszer, minden pénteken szemezgetünk az elmúlt időszak legmeghatározóbb, legpoposabb és legszínesebb képzőművészeti, dizájn- és társművészeti híreiből. Előtérbe kerülnek a divat, az építészet, a formatervezés, az urbanisztika vagy az aukciók eredményei, legfrissebb történései mind nemzetközi, mind hazai fronton.
Hamarosan láthatjuk az Abu-Dzabi Louvre-ban Leonardo da Vinci Krisztus-portréját, a Salvator Mundit. Az alkotást tavaly novemberben 45 millió dollárért vásárolták meg a Christie's New York-i árverésén. Az eredetiségét csak 2011-ben ismerte el a művészettörténész szakma, a reneszánsz festményt sokáig da Vinci-tanítványnak vagy más kortársának tulajdonították. Az alkotás első ismert tulajdonosa I. Károly angol király volt, később a festménynek nyoma veszett, nem tudni kinek a birtokában volt. Legközelebb 1958-ban bukkant fel, amikor mindössze 45 brit fontért vette meg egy amerikai gyűjtő a Sotheby's árverésén, és tavaly bocsátotta a műkincspiacra. Az aukció után nem közölték a vásárló kilétét, csupán annyit, hogy telefonon tette meg ajánlatait. Csak később derült ki, hogy az abu-dzabi kulturális minisztérium felhatalmazására a szaúdi királyi család egy tagja licitált.
Leonardo da Vinci: Salvator Mundi (1500 körül). Fotó: Kirsty Wigglesworth / AP. Forrás: Facebook
A MoMA-ban a héten nyílt a Toward a Concrete Utopia: Architecture in Yugoslavia, 1948-1980 című kiállítás, ami a korábbi köztársaság építészeti sajátosságait mutatja be – felgöngyölítve a kapitalista Nyugat és a szocialista Kelet építészetének egymásra gyakorolt hatását. A kiállítás fő fókuszában az ex-Jugoszláv országok tájait beterítő beton monstrumok állnak, azonban a korabeli várostervezés hogyanjaitól kezdve a korszakban virágzó betonépítészet mikéntjeire is választ kaphatunk.
Edvard Ravnikar: Revolution Square (ma Republic Square), Ljubljana, Szlovénia. 1960–74. Forrás: MoMA
A londoni Royal College of Art egyik végzős hallgatója, Matteo Bandi olyan hétköznapi tárgyakat tervezett, amelyek csak akkor funkcionálnak, hogyha használóik megválnak okostelefonjaiktól. A Sidekicks névre hallgató termékcsalád lényege, hogy távol tartsa felhasználóit a telefon kijelzőjétől – az értesítések és e-mailek folyamatos áradatától. Az ébresztőórából, projektorból, hangszóróból és lámpából álló kollekció mindegyik darabja az okostelefonok figyelmet elvonó, korlátozó és alvászavart okozó hatásai ellen küzd. A tervező nem új eszközöket kreált, hanem már létező tárgyakat alakított át úgy, hogy az általa kitűzött jó ügyet szolgálják.
A Sidekicks sorozat egyik darabja Forrás: dezeen.com
A chicagói West Loop környéken augusztus 17-én nyíló Wndr Museum – a művészettel és tudománnyal foglalkozó pop-up intézmény – lesz az első chicagói múzeum, ahol látható lesz Yayoi Kusama végtelen tükör-szobája, amelyet tavaly a New York-i David Zwirner galériában mutattak be. A
Let’s Survive Forever címre hallgató munka a művésznő
Infinity Room címet viselő sorozatának egy újabb része – a sorozat egy korábbi dániai darabjáról
mi is írtunk az Artmagazin hasábjain!
Yayoi Kusama: Let’s Survive Forever, 2017. Forrás: a WNDR MUSEUM jóvoltából
Sigmund Freud osztrák neurológus és pszichiáter titkos ajándékgyűrűiből nyílik ma kiállítás Jeruzsálemben az Israel Museumban. A Freud of the Rings című kiállításon első alkalommal mutatnak be olyan gyűrűket, melyeket a pszichoanalízis atyja hűséges tanítványainak, olykor pácienseinek ajándékozott. Freud mintegy húsz alkalommal adott ilyen ajándéktárgyakat, amelyek a pszichoanalitikusok titkos társaságához tartozás jelképeként szolgáltak. Ezek közül hatot egybegyűjtöttek a múzeum szakemberei, többek között az elsőként Eva Rosenfeld nevű tanítványának 1912-ben adományottat is. Az ajándékkal Freud hűségét kívánta elismerni, miután úgy érezte, hogy Carl Gustav Jung nevű svájci követője elárulta, amikor saját iskolát alkotott tanításait tovább értelmezve. Freud a gyűrűkbe antik gyűjteményéből származó köveket rakatott, és mindegyikbe egy-egy mitológiai szereplőt vésetett, ami tanításaival, valamint a megajándékozotthoz fűződő kapcsolatával függött össze.
Eva Rosenfeld gyűrűje. Forrás: az Israel Museum jóvoltából
A Mona Lisa mosolya című filmben Julia Roberts szabadszellemű művészettörténet tanárként ösztönzi az amerikai leányiskola növendékeit, hogy ne csak elhiggyék, hogy egy festmény szép – vagy éppen csúnya –, hanem igenis maguk döntsék el, hogy számukra melyik alkotás értékesebb. Manapság a hangsúly már nem a „mi”-n van, hanem a „miért”-en. A művész személye befolyásol minket, vagy talán a művek címe? Vajon szépnek látnánk Van Gogh napraforgóit, ha nem tudnánk róluk, ki festette? Vajon népszerűbbek az egyértelmű címmel rendelkező alkotások, mint a szokatlan, összeegyeztethetetlen elnevezésű művek? Hasonló kérdéseket, valamint a művészet mögötti filozófiát és pszichológiát járja körbe Elle Winner a nyár folyamán megjelenő könyve, a How Art Works: A Psychological Exploration.
A könyv borítója Forrás: Amazon