HETI POP – Nan Goldin-dokumentumfilm nyert díjat Velencében, régi magyar városok fényképeken és új trófeák a Met homlokzatán

Laura Poitras Nan Goldin életéről szóló dokumentumfilmje, az All the Beauty and the Bloodshed Arany oroszlánt nyert az idei Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. A film premierjét – amely a művész az opioid krízisben betöltött szerepét művészetpártolással elmosni igyekvő Sackler-család ellen folytatott harcát dokumentálja – szeptember harmadikán tartották. A filmfesztivál történetében Laura Poitras filmje a második olyan dokumentumfilmes alkotás, amely fődíjat nyert Velencében. Az All the Beauty and the Bloodshed interjúkat és ritkán látható felvételeket is megmutat Nan Goldin aktivista tevékenysége kapcsán – illetve a művész saját, opioid függőséggel folytatott küzdelmét is megismerhetjük.

Nyff60 mainslate atbab image1 copy

Részlet a filmből

Értékes, az 1980-as évekbeli vidéki Magyarországot bemutató fotóanyagot tett közzé a Magyar Nemzeti Levéltár – a Falufotó adatbázis egy az egész országot utcáról-utcára végigfotózni kívánó projekt megvalósult, mára digitalizált és részletekben tárgyszavazott képeit mutatja be. Az itt látható fotók az 1984 júliusában a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Népművelési Intézet, valamint a váci Forte gyár közös felhívására készültek – az akció a „Magyarország fényképeken 1985-ben, felszabadulásának 40. évében” nevet viselte. A projekt első fázisában az ötvenezer főnél kisebb lakosságú településeket tervezték dokumentálni (a nyolcvanas években 3900 ilyen volt Magyarországon), ezeket követték volna a nagyobb városok, majd Budapest kerületei is. Habár a projekt teljes egészében sosem valósult meg – vagyis igen, de már a Google-nak köszönhetően – a most a netes adatbázisba felkerült képek sokunknak talán sosem látott hazai valóságot mutatnak be.

Hu mnl ol mf vokany b 0035

Fotó: Falufotó adatbázis / Magyar Nemzeti Levéltár

A brit-guyanai művész, Hew Locke a harmadik szobrász, aki elvállalta a Met Facade Commission felkérését és új műveket hozott létre a New York-i múzeum homlokzatára. A négy arany trófeát formázó szobrot a napokban mutatták be – a művek egész évben az intézmény Fifth Avenue felé néző homlokzatát díszítik majd. A múzeum gyakori látogatói a trófeák részletgazdag felületén a Met legismertebb gyűjteményi darabjaira utaló részleteket is felfedezhetnek. A szóban forgó homlokzati projekt 2019-ben indult, abban az évben Wangechi Mutu művei kerültek a Met falaira, őt 2021-ben Carol Bove munkái követték.

4. hew locke trophy 3 726x1024

Hew Locke: Gilt (2022), fotó: The Metropolitan Museum of Art / Anna-Marie Kellen

Források: hyperallergic.comvalaszonline.hunews.artnet.com

134_Szilagyi1.jpg
Az optimális pillanat

Nemrég olvastam, hogy a vonatok első utasai számára milyen csodás volt megtapasztalni a sebességet és azt, hogy ennek következtében valósággal kinyílt számukra a világ. Egy 1860-as évekbeli orvosi lap mégis úgy hivatkozott a vonatozásra, mint a szemet és agyat egyaránt kimerítő élményre. Hogy miért? Mert a gyalogláshoz, a horizont lassabb pásztázásához szokott tekintet számára szinte sokkoló volt az ablakkeret által körülhatárolt képtérben elsuhanó, képfolyammá váló, részleteiben sosem vizsgálható táj. Jó példa ez arra, hogy a szemünket és agyunkat érő ingerek milyen nagy hatással vannak a világ befogadásának módozataira. És akkor még csak nem is az első fotográfiák által keltett ámulatból vagy az első mozgóképek mágiájából kiindulva kezdjük a huszonegyedik századi ember képekhez fűződő viszonyának vizsgálatát.