#FRISSDIPLOMÁS – „Hogy tudom a dizájn és a művészet közötti határt összemosni?”
Interjú Szenteczki Boldizsár dizájnerrel
Az Artmagazin Online új miniinterjú-sorozatában, a #FRISSDIPLOMÁS-ban a pályakezdő képzőművészeket és dizájnereket kérdezzük arról, milyen témákkal foglalkoznak, milyen technikákkal és anyagokkal kísérleteznek, miről szól a diplomamunkájuk, és mik a terveik a jövőre nézve. A bemutatott tehetségek kiválasztásánál arra törekszünk, hogy a legkülönfélébb területek képviselőit mutassuk be, legyen szó szobrászokról, grafikusokról, festőművészekről, fotósokról, médiaművészekről, divat- vagy ékszertervezőkről.
Szenteczki Boldizsár 2018-ban diplomázott a MOME formatervező mester szakán, több társával együtt ő állt a Gombold újra! versenyt is megjárt és meg is nyerő November márka mögött, évekig tervezett a Manooinak, emellett a Crime bulik ötletgazdája. Jelenleg New Yorkban él és alkot.
Szenteczki Boldizsár, Fotó: Carolina Leite Ribeiro
Formatervező szakra jártál a MOME-n, ehhez képest a diplomamunkád képzőművészeti, koncepciózus projekt volt.
Gyerekkoromban elhatároztam, hogy formatervező leszek. Már kisebb koromban szoros kapcsolatban voltam a művészettel, sok kiállításra jártam, apukám művész. Mindig több irányban gondolkoztam, aztán végül a formatervezés mellett döntöttem. Attól függetlenül, hogy szerettem a formatervező szakot, azért sosem éreztem magamhoz annyira közel a sorozatgyártott termékek tervezését, a műszaki gondolkodást. Mindig a koncepciózus irány volt az, ami jobban érdekelt.
A diplomamunkámnál éppen arra fektettem a hangsúlyt, hogy egy érzést és koncepciót jelenítsek meg egy adott tárgyban, ami a funkcionalitás és az esztétika határán mozog. Az volt a kérdésem: hogy tudom a dizájn és a művészet közötti határt összemosni? Úgy gondolom, hogy minden művészeti ág összefügg – ezek csak eszközként szolgálnak arra, hogy kifejezze magát az ember, és nekem ez mindig fontos volt. A képzőművészet és a dizájn az, ami az életem jelenlegi szakaszában nagyon érdekel – tárgyakban tudok gondolkozni, ez áll jelenleg a legközelebb hozzám.
Void (Mirror), 2018, ezüst, üveg, rozsdamentes acél, átmérő: 90 cm, Daybreak (Mirror), 2018, ezüst, üveg, 200 x 10 cm, The Morning You Left (Mirror), 2018, ezüst, üveg, 155 x 65 cm, The Morning I Left (Mirror), 2018, ezüst, üveg, rozsdamentes acél, 190 x 35 cm, Fotók: Ladocsi András
Szándékos volt az, hogy olyan anyagot, hordozót választottál, ami sorozatgyártható, miközben a diplomamunkád darabjai szándékosan manuálisan készültek el? Gondolok itt a tükrökre, tükröződő felületekre.
A diplomamunkám egyedi, kézzel készült felületekből áll – képszerű alkotások, amiknek van funkciójuk. Az ezüstoxidálódás és foncsorozás régi technológiáját alkalmaztam – szeretek fizikai kapcsolatba kerülni az anyaggal. Külön tetszett, hogy ennek a technikának van tradíciója, de alkalmaztam újszerű üvegipari megoldásokat is.
Mivel a választott diplomatémám a fény és térérzékelés volt, így sokat foglalkoztam a látással és annak folyamatával. Számomra az vált érdekessé, hogy a fény hogyan verődik vissza különböző felületekről – tulajdonképpen ez a folyamat alkotja a látás képzetét. Különböző tükröződő felszínekkel és felületi minőségekkel kísérleteztem, és végül sikerült létrehozni egy olyan felületet, amely érdekesen reagál különböző fényviszonyokra, egyben átereszti a fényt és vissza is veri azt. Egyes tükrök azért vannak függesztve, hogy bemutassam: mindkét oldalról működnek.
A tükrök egyszerű formát kaptak. E mögött van koncepció?
A különböző ezüstfoltok határozzák meg az üveg formáját, de nem akartam, hogy az üveg alakja elvegye a hangsúlyt a tükröződésről. Így alapformákkal dolgoztam, amelyek könnyen komponálhatóak.
A tükör mint jelenség művészeti előképeivel foglalkoztál?
Főleg dizájnszempontból néztem meg az előképeket – a filozófiai részében minimálisan merültem el. De alapvetően nem úgy indultam neki, hogy tükröt fogok csinálni, hanem különböző anyagkísérletek eredménye lett. Az a metódus, hogy az anyagot helyezem előtérbe és annak tulajdonságai alakítják a végterméket, egyébként jellemző a munkáimra.
Említetted, hogy fontos számodra a művészeti ágak közti átjárhatóság...
Mindig voltak kisebb mellékprojektjeim. Amikor Hársfalvi Rékával és Schütz Nikolett-tel elkezdtük a November márkát, akkor indultunk is a Gombold újra! pályázatán, és miénk lett a fődíj. Attól függetlenül, hogy a márka nem megy tovább, ezt egy jó gyakorlatnak éltem meg arra, hogy más médiumon keresztül is kifejezzem, amit szeretnék. Szeretek közölni: akár a divatban, zenében, tervezőgrafikában megtehetem. Nekem nagyon fontos, hogy folyamatosan impulzusok érjenek és alkotni tudjak. Szerintem több projektet, brandet fenntartani jó, amíg tudja az ember, hogy mi az, amit közölni szeretne.
November – Részlet a November ss16 kollekcióbol (Hársfalvi Réka, Schütz Nikolett), Fotó: Ladocsi András
Miután diplomáztál a MOME-n, merre indultál el?
A BA elvégzése után kihagytam egy évet, dolgoztunk a Novemberen, többek között kiállítottunk az itthoni és berlini fashion weeken. Diplomázás után egy évet kihagytam, mert elkezdtem dolgozni a Manooi nevű cégnek, akikkel modern, luxus kristálycsillárok, egyedi lámpák és nagyobb szabású egyedi projektek tervezésében vettem részt. Itt rengeteg kreatív munkáért feleltem és nagyon sokat fejlődtem szakmailag. Mindemellett nagyon jó látni, hogy egy itthoni cég ekkora elismerésnek örvendhet világszerte. Rendszeresen állítunk ki a milánói Salone del Mobile-én, illetve a cég a Swarovski hivatalos partnere.
Manooi lámpák balról jobbra: Burj, Vague, Origo Pulsar, Burj látványterv: Szenteczki Boldizsár, Vague fotó: Bakonyi Bence, Origo Pulsar látványterv: Szenteczki Boldizsár
Majd folytattam a mesterképzést, de a mai napig megmaradt a Manooival való közös munka. Fél évet töltöttem Barcelonában Erasmusszal. Az ott töltött idő pedig még közelebb hozott a képzőművészethez, belekerültem egy olyan közegbe, ahol sokat festettünk, sok időt töltöttem a kerámia műhelyben. Tradicionálisabb technikákat tanultam, és nagyon élveztem, hogy folyamatosan anyagok közelében vagyok és a két kezemmel alkotok. Összességében ez a félév felfrissítette a művészet iránti szeretetem. Amikor visszajöttem, akkor döntöttem el, hogy jobban szeretnék a saját terveimre összpontosítani, és kezdett kikristályosodni, hogy a dizájn melyik szegmense az, ami igazán érdekel. Az ilyen összefonódásokból készült el a diplomamunkám, a tükörkollekció is. Illetve ebben az évben dolgoztam szabadúszó tervezőként is Nyoszoli Kingával.
Balról jobbra: Tormented Vase, 2017, kerámia, 35 × 7,5 x 7,5 cm, werk fotó, Tormented plate, 2017, kerámia, 2,5 × 18 x 10 cm és Tormented vase, 2017, kerámia, Fotók: Ladocsi András
A mesterképzés után nagyon szerettem volna kijutni Amerikába, New York nagyon érdekelt – korábban sosem voltam még. Jelenleg New Yorkban vagyok kint egy ösztöndíjjal. Mindig meg akartam tapasztalni az itteni versenyhelyzetet, művészeti és dizájnéletet. Hihetetlen ez a város, a nehézségeivel együtt is. Annyi inspiráció ér, hogy tele vagyok lendülettel.
Resistance White, 2016, gipsz, 105 x 50 x 5 cm, Resistance Black, 2016, festett üveg, hab, 105 x 50 x 5 cm, Fotók: Ladocsi András
Milyen projekteken dolgoztál kint?
Kint elsősorban a saját terveimre összpontosítok. Funkcionális szobrokon, egyedi bútorkollekción dolgozom. Ez egy elég „niche” terület, de ez az, ami a legközelebb áll hozzám, és úgy látom, itt van piaca is a munkáimnak. Illetve most már kapcsolatban vagyok különböző dizájnstúdiókkal és galériákkal is, bizakodó vagyok a jövőre nézve.