Az 1994 óta megrendezett STRABAG Artaward International pályázatán minden évben negyven évnél fiatalabb alkotók munkáit díjazzák, akik a festészet vagy a grafika műfajában dolgoznak. 2021-től kezdődően három éven át Lengyelországból, Csehországból, Szlovákiából és Magyarországról is lehet pályázni az Ausztriában átadott díjra. Idén két fiatal magyar művész, Bernáth Dániel és Ezer Ákos munkái is bekerültek a legjobb öt közé. Mindkét magyar döntős alkotóval beszélgettünk a Bécsben június kilencedikén átadott díj kapcsán – íme a Bernáth Dániellel készített interjúnk.

Milyen munkákat adtál be a Strabag pályázatára, és ezeket milyen szempontok mentén választottad ki? 

A jelenleg is folyamatban lévő Y sorozatomból adtam be három munkámat. Általában triptichonokat és diptichonokat készítek, ezeken egyszerre, párhuzamosan dolgozom. Az utoljára elkészült munkákat választottam ki közülük. Az Y betűre képi jelként tekintek. Mint szimbólum, utal a jelenlegi munkám filozófiai hátterére, és egyben kifejezi a módszert is, amivel a munkák készülnek. 

Az egyik esetben az organikus világ felépítését tükrözi, ahogyan a dolgok növekedésük által egyre komplexebb alakzatot vesznek fel, ahogy a fa törzse újabb és újabb ágakra válik szét. A másik esetben egy ezzel ellenirányú művelet zajlik: az én alkotói tevékenységem hatása a kettébontás, az egy megosztása. Egy vonal megrajzolásával egyidejűleg két (később több) formára bontom a felületet. Összegezve az elmúlt néhány évben zajló munkát, megfigyeltem, hogy mindig olyan képszervező elvekhez és hordozókhoz (vászonhoz, fához) nyúlok, amelyekben az élet és az idő fogalmai valamilyen formában megjelennek. Ebben az esetben is így van, a felület a kiterített hosszmetszete egy fa évgyűrűinek. A hordozó felszíne teljesen egyedi és megismételhetetlen, éppen, mint egy műtárgy.  Meg akartam őrizni a felület eredeti esztétikáját, hogy szerepeltetésével pozitív-negatív vizuális játék jöjjön létre a rákerülő motívumokkal.

Mikor kezdtél el az organikus formák iránt érdeklődni, és mi inspirálta, váltotta ki ezt az érdeklődést?

Az képzőművészeti egyetemi évek végén már jártam a Mátrába dolgozni, ez később egyre általánosabbá vált, ma pedig már kijelenthetem, hogy nyolc éve ott van a műtermem. Ez a hely és a hozzátartozó életforma a mai napig meghatározza a témáimat. Az élővilág már önmagában elképesztően gazdag errefelé, de ha az ember foglalkozik kerttel vagy növényekkel, különböző életstratégiák és formakincsek tárháza nyílik meg előtte. A Mátráról igazából csak elfogódottan tudok nyilatkozni. Csodás kaland az első perctől kezdve. Kifejezetten inspiráló művészként a természetben élni.

Mennyire tervezel előre a képek készítése során?

Nagyon tervezős alkat vagyok. A korábbi sorozataimhoz is készítettem vázlatokat vagy maketteket, a mostani munkák esetében azonban még komolyabb szerepet kapott a tervezés. Az alkotást megelőzően különböző digitális látványterveket készítettem, mert miközben informálom a hordozót, annak organikus esztétikáját, a kitakarások által egyidejűleg el is veszítem a felület eredeti minőségét. Minden motívum, amit felviszek a táblára, többé már nem vonható vissza, ezért ez a hordozó bizonyos értelemben tiszteletet követel, emiatt több variációt is elkészítek digitálisan. De egy ponton túl már csak a saját intuíciómra hallgatok, a saját képi igényeim szerint fejezem be a képet, és félreteszem a terveket.

Mennyiben változott az elmúlt években a technikai paletta, amivel a munkáidat létrehozod? Mi volt hatással erre a változásra?

A munkáim technikai háttere nem változott jelentősen. Talán annyiban igen, hogy ma már a legegyszerűbb megoldásokra törekszem. Igyekszem, amit csak lehet, csupán ecsettel megfogalmazni. Inkább az alkotói attitűdömben történt valamilyen változás. A korábbi sorozataimban a koncepció meghatározó pillére volt, hogy az irányításomon kívül eső képi hatásokkal dolgozom, így el kellett fogadnom őket. Nagyon élveztem, hogy alkalmazkodnom kell egy már adott körülményhez. A mostani munkáimban már sokkal meghatározóbb a saját szerzői szándékom, sokkal inkább az én képi igényeim szerint készül el egy munka. Nekem ez egy új horizont.

Milyen tapasztalat volt a bécsi jelenlét, mennyiben különbözött az itthoni, kiállításokkal és művészeti díjakkal kapcsolatos tapasztalásaidtól?

Akárhányszor Ausztriában van lehetőségem kiállítani vagy valamilyen programon részt venni, mindig azt tapasztalatom, hogy hihetetlen profin van megszervezve és levezényelve az egész esemény. Jó előre ki van találva minden, és nekem ez mindig elég komoly nyugalmat ad. Szerencsére ez itthon is egyre általánosabb.

Itthon mi a következő kiállítás, ahol találkozhatunk a munkáiddal? 

A Youhu című – a magyar képzőművészet legújabb generációját bemutató – album kiállítása nyílik július közepén a Kieselbach Galériában. Ott biztosan látható lesz egy munkám!