Waliczky Tamás Kamerák kiállítása Hongkongban
Waliczky Tamás (1959) újmédia-művész. Kilencéves korában kezdett el animációkat készíteni. Később festőként, illusztrátorként, fotográfusként dolgozott. Számítógépekkel 1983-óta dolgozik. 1992-ben meghívott művész volt a ZKM Vizuális Média Intézetében, majd később az intézet kutatócsoportjának a tagja lett. 1998-99-ben a japán IAMAS intézet (Ogaki, Gifu) Waliczkyt választotta meghívott művésznek. Több német művészeti egyetemen oktatott, 2010 szeptemberétől a School of Creative Media, City University of Hong Kong egyetemi tanára. Waliczky munkái több jelentős nemzetközi díjat nyertek, beleértve a linzi Prix Ars Electronica fesztivál Golden Nica díját, részt vettek nagyszámú kiállításon világszerte, mint például a Biennale de Lyon, az ICC Gallery Tokióban, a Multimediale Karlsruhéban vagy a sevillai Bienal Internacional de Arte Contemporáneo, és megtalálható különböző közgyűjteményekben, mint például a párizsi Centre Pompidou-ban vagy a budapesti Ludwig Múzeumban.
Waliczky Tamás legutóbbi munkái, 15 darabos grafikai sorozata és három animációja egyéni kiállításon volt látható a hongkongi CMC, L3 Gallery-ben. Imaginárius fotó- és filmkamerák virtuális modelljei jelentek meg 15 nagyméretű fekete-fehér számítógépes grafikán és három animáción. Jeffrey Shaw megnyitó szavaival ezek a kamerák az analóg és digitális világ mezsgyéjén képződött utolsó előtti hibrid formációk, egy fotográfiai bestiárium számítógéppel készített víziói, metszetek precizitásával készült tervek, melyek 19. századi feltalálók bumfordiságát és 21. századi újítók jövőbelátását juttatják eszünkbe.
Waliczky munkái a Neue Sachlichkeit objektivizmusát idézik, Bauhaus dizájn-tervek és Moholy-Nagy László konstruktivizmusát, vagy akár kinetikus szobrok világát, például Haraszty István munkáit vagy a szobrász Csörgő Attila mozgó konstrukcióit. Minimalizmus hatja át a kiállítási koncepciót és a térelrendezés vizualitását. A Daniel Libeskind által tervezett (befejezve: 2011-ben) Run Run Shaw Creative Media Center épületében lévő L3 Gallery 400 négyzetméteres kiállítóterében a 15 nagy méretű nyomat körben felállított paravánokon, téma és kompozíció szerinti csoportosításban jelenik meg. A számítógép által generált háromdimenziós modellek a grafikákon két dimenzióban jelennek meg, míg a monitorokon megjelenő virtuális kamerák térben körbe járva, minden oldalról és több látószögből láthatók. A paravánokra felvitt világos és meleg tónusú szürke sáv a tér horizontját képezi, a tágas teret egy folyammá/Flow fogja össze, a keretezetlen nyomatoknak hátteret ad és kiemeli őket. Az animációkat végtelenítve játszó monitorok fémállványzaton állnak a galéria belső körében, ahol egy propeller lapjaihoz hasonlóan eltérő irányokba tekintenek, a nézőt folyamatos körbehaladásra és látószög váltásra késztetik. A keret és üveg nélkül kiállított számítógépes grafikák árnyalatgazdag rajzolata intim közelségből szemlélhető. A virtuális kamerák grafikai és monitoron való egyidejű megjelenítése nem paradoxon, Waliczky technikai és vizuális kísérleteinek része.
Waliczky Tamás: Panoráma kamera (2016), részlet. © 2016 Tamás Waliczky. All Rights Reserved. Waliczky Tamás és a Molnár Ani Galéria hozzájárulásával.
Artmagazin: Műfajváltásban vagy? Nyomtatott grafikai sorozatot készítesz háromdimenziós modellekről, és a végeredmény nem elsősorban monitoron vagy vetítő vásznon, hanem papíron jelenik meg. Miért érzed fontosnak most ezeket a grafikákat? Mit jelentenek neked ezek az antropomorf gépek?
Waliczky Tamás: Nem tudatosan döntöttem, hanem körülbelül egy évig próbálkoztam mindenféle más munkával, és egyik sem tetszett. Majd ez jutott eszembe és ez tetszett. Új műfajnak tűnik ahhoz képest, amiket az utóbbi években csináltam, de pontosan tudod, hogy 89-ben, harminc valahány éve csináltam már egy grafikai sorozatot, aminek Masinák volt a címe. Inkább azt mondhatom, hogy visszatértem egy korábbi műfajhoz, amit annak idején nagyon szerettem. Azért kezdtem el ezt a sorozatot csinálni, mert a furcsa gyerekkorom jutott eszembe. Mivel apám amatőr fotós volt, tele volt a lakás fotómasinák katalógusaival. Gyerekkoromban a mindenki által ismert mesék mellett ezeket a katalógusokat böngésztem, ezekről álmodoztam, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy ilyen vagy olyan kamerám. Én ezt a nyelvet ismerem, mert hát ennek is van egy nyelve: a zársebesség, a blende, az optikák. Bár nem vagyok fotóműszerész vagy fotó technikus, de ezzel a nyelvvel nőttem föl, jelent nekem valamit. Ez a személyes szál ezekhez a képekhez. Egész életemben minden munkámban nagyon érdekelt az, hogyan lát az ember. A Kert, a Szobrok arról szólnak hogyan látunk, hogyan érzékeljük a valóságot. Ezek a masinák annyiból antropomorfok - hogyha azok -, hogy a látás különböző módjait mutatják be, hogy így is meg úgy is lehetne látni a világot. És ezt kicsit ironikusan, bumfordian, fémkészülékek formájában mutatják be, olyan kamerák formájában, amelyek nem születtek meg, de megszülethettek volna, ha a fotográfia fejlesztése más irányt vesz. Egy alternatív fejlesztési irány – mostanában ez foglalkoztat. Benne van valamennyi a fotográfia történetéből, aztán annak a vizsgálata, hogy hogyan lát az ember, és a gyerekkori élményekhez való kapcsolatom. Mindez együtt hozta létre ezt a sorozatot.
Kamerák kiállítás, 2018, CMC L3 Gallery, Hongkong. Enteriőr a Panoráma kamera animációjával. Fotó: Waliczky Tamás.
Kamerák kiállítás, 2018, CMC L3 Gallery, Hongkong. Enteriőr a Swivel kamera animációjával. Fotó: Waliczky Tamás.
Artmagazin: Múlt századi kamerákat fogalmazol újra a legmodernebb digitális technika segítségével. Nem anakronisztikus ily módon a médiatörténet kezdeteihez visszatérni?
Waliczky Tamás: Ezt a grafikai sorozatot azért készítettem, mert hasonló analóg szerkezetekkel kezdődik a médiaművészet története. Az első alkalom, amikor gépekkel utánoztuk az emberi látást. A gépek sokat változtattak azon, hogyan képzeljük el a világunkat. Például a képélesség fogalma nem létezett az optikai lencsék feltalálása előtt. A reneszánsz festményeken minden éles. Ma az éles és életlen képrészek a fotóművész kompozíciós kelléktárának részei.
Legjobb tudásom szerint az ebben a grafikai sorozatban ábrázolt gépek nem léteznek. Vagy én találtam ki őket, vagy újraterveztem hasonló elven működő kamerákat (Ortografikus kamera, 2017). Némely kamera esetében nem ismerem a technikai részleteket, ezért elképzeltem, hogy én hogyan építeném meg őket (Üveglemez kamera, 2017). Van olyan grafika is (Tükör kamera, 2017), amelyik a fotogáfia történetének egyik elfeledett fejlesztéséből - Wolcott tükör kamera, 1840 - indul ki, és abból épít fel új, nem létező filmkamerát.
A grafikák készítésénél két szempont vezérelt. Egyrészt igyekeztem működőképes szerkezeteket készíteni, vagyis minden részletet úgy megtervezni, hogy ezek a kamerák képesek legyenek álló- vagy mozgóképet rögzíteni. Másrészt a részleteket és a kompozíció egészét úgy akartam megjeleníteni, hogy az megfeleljen az én esztétikai igényeimnek.
Az egész életművemben visszatérő motívum: hogyan érzékeljük a világot és hogyan jelenítjük meg az új technológia segítségével. Például az 1987-es Központi zár témája a fotogáfiai önarckép, az 1997-es Szobrok témája pedig az emberi test mozgása időben és térben, mindkettő a számítógép speciális lehetőségeivel megjelenítve.
A fotográfiai technológia fejlesztése a tömegtermelés, a könnyű kezelhetőség, a kiszámítható működés elvét követi. Bárki készíthessen éles és színhelyes képet mindenféle tudás nélkül. A grafikai sorozatban megjelenített kamerák a fejlesztés alternatív irányát képviselik. Ezeknek a kameráknak a kezeléséhez tudásra és érzékenységre van szükség, és jó felvételek készítéséhez sok esetben szerencse is kell. Egyedi tárgyak, nem tömegtermelésre készültek. Sok humor és irónia is van bennük. A legtöbb szerkezet esetlen, ormótlan, nehezen kezelhető, a többségük valószínűleg furcsa zajokat produkálna használat közben.
Kamerák kiállítás, 2018, CMC L3 Gallery, Hongkong. Muybridge kamera (2017, Giclée nyomat, 120 x 84 cm). Fotó: Wu Jiaying.
Artmagazin: A kiállításhoz 3 kameráról készítesz animációt is. Miért tartottad ezt fontosnak, hogy térben is körüljárd ezeket a tárgyakat, és miért pont ezt a három tárgyat választottad ki?
Waliczky Tamás: A grafikáknál azzal játszom, hogy három dimenziót hogyan konvertáljak két dimenzióba, ez örök témám. Kísérletezek, hogy axonometrikus ábrázolást használjak vagy központi perspektívát, és hogy milyen nézőpontból mutassam meg a tárgyakat. Ezeket a háromdimenziós tárgyakat precízen megcsináltam, hogy a kamerákat akár meg is lehessen építeni. Érdemesnek találtam több oldalról is megmutatni a virtuális tárgyakat, hogy mindenféle szemszögből láthatóak legyenek, jobban érhetővé váljon a szerkezetük. A választásom azért esett a Panoráma kamerára (2016), a Swivel kamerára (2016) és a Flipbook vetítő (2017) nevezetű grafikára, mert ezek a kamerák minden oldalról érdekes képet mutatnak. Más kamerának a grafikán megmutatott nézete izgalmas, de a hátoldala esetleg egyszerű fémlemez. A kiállításon az animációnak alárendelt szerepe van a grafikákhoz képest, mert a három animáció elsősorban arra szolgál, hogy térben mutassa meg a kamerákat, amelyekről 2 dimenziós vetületet látunk a falakon. Korábban az animáció játszotta a főszerepet.
Kamerák kiállítás megnyitóján Max Hattler és Waliczky Tamás, 2018, CMC L3 Gallery, Hongkong. Fotó: Szepesi Anna.
Artmagazin: Mit jelent számodra, hogy érdekes kompozíció? Hogyan lesz érdekes kompozíciója egy kamerának?
Waliczky Tamás: Nem a kamerának van érdekes kompozíciója, hanem ahogy megmutatom a képen. Nagy élvezettel rakom össze a tárgyakat, hogy megfeleljenek a funkciónak. Igyekszem úgy megfogalmazni egy csavart, fogaskereket, hogy vizuálisan érdekes legyen: a formája, a tükröződése, az árnyéka, avagy két csavarelem közti tér. Hagyományos képzőművészi munkát végzek, ami abból áll, hogy súlyosabb és kevésbé súlyos színfoltokat próbálok elhelyezni egy négyzetalakú, 2 dimenziós felületen, hogy az feszültséggel teli módon jelenjen meg.
Kamerák kiállítás építésén Paul Yip és Szepesi Anna, 2018, CMC L3 Gallery, Hongkong. Fotó: Waliczky Tamás.
Szepesi Anna
Kamerák
Run Run Shaw Creative Media Center, L3 Gallery, Hongkong
Megtekinthető: március 2-ig.
A kiállítás kurátora: Szepesi Anna
A kiállítást megnyitotta: Jeffrey Shaw
A Kamerák c. grafikai sorozatot és videóanyagot 2018 júliusában a Molnár Ani Galéria mutatja be Budapesten, 2018 szeptemberében pedig a hongkongi Lumen Visum fotóművészeti galéria.
Szepesi Anna művészettörténész-kurátor a korai nyolcvanas évek óta dolgozik együtt Waliczky Tamással, művészeti tanácsadóként.