Majd’ egy hónapja, hogy mesterséges fényjelenséggel bővült az éjszakai Budapest látképe. Ideiglenesen kékeslila tónusokba borult a Gellért-hegy Rudas Gyógyfürdő felőli tömbje. Az Aurora Borealis, a finn függetlenség kikiáltásának centenáriumára készült audiovizuális installáció alkotóit, Nagy András médiaművészt és Kovács Andrea kurátort kérdeztük a mű születésének hátteréről, a médiaművészet és az emlékállítás viszonyáról, illetve a fényművészet finn kultúrában betöltött szerepéről. S bár az év legsötétebb napjain már túl vagyunk azóta, a finn fővárosban a témához kapcsolódó aktualitásként (január 6-a és 10-e között futó Lux Helsinki Festival keretében) épp a napokban volt látható Bordos László Zsolt, az Aurora Borealis egyik alkotójának, nagy ívű épületvetítése, amelyet a város jelképének számító székesegyházra szabott. Az Aurora Borealis a FinnAgora támogatásával a Gellért-hegyi vízesésnél valósult meg 2017. december 3-a és 6-a között.

mobil pornopornorokettubeporno videoporno izlekapı kolu

Salamon Júlia: A Let it Be! art agency kurátori programjában többször láttunk észak-európai együttműködéseket. Hogyan tudtatok ehhez a témához kapcsolódni? Médiaművészként gyakorlatilag egy ideiglenes, négy napig látható emlékművet kellett létrehoznotok.
Nagy András: Az együttműködésnek volt egy finn szereplője is,  Kasperi Laine dj, sounddesigner, így mi elsősorban a színek és a mozgás megkoreografálásával tudtunk a felkérésre reagálni. Az installáció az Aurora Borealis címet kapta, az északi fény természeti jelenség tónusai köszöntek vissza a fényinstallációban, kezdő- és zárópontként pedig megjelentek a finn zászló kék és a fehér színei is, a szomszédos kivilágított Erzsébet híd látványára reagálva.

Fotó: Bódis Krisztián

SJ: Milyen volt egy történeti témára, egy nemzetközileg ünnepelt évfordulóra dolgozni olyan poétikus anyagokkal mint a fény és a hang?
NA: A lírai megközelítés valóban erős az installációban. Elsősorban az északi fény hullámzó mozgásával, atmoszférájával szerettünk volna kapcsolatot teremteni, esetemben a zenei kompozícióra reagáló programozás révén. Ugyanakkor az installáció formai elrendezésében, elemeiben felfedezhetünk az évfordulóra utaló konkrét referenciákat is. Ilyen a tíz robotlámpából feltörő fényoszlop (Bordos László Zsolt ötlete alapján), amely az elmúlt tíz évtizedre utal, vagy a tíz perc tíz másodpercre szerkesztett szimbolikus időkeret, amely az esti órákban végtelenítve volt látható, hallható.
Kovács Andrea: A mű a Suomi 100 nemzetközi program felkérésére készült, a centenáriumi programsorozatot egyéves előkészítés előzte meg. A finn függetlenséget ünneplő eseménysorozat zárásaként, a december 6-i évforduló apropóján világszerte számos ország emblematikus épülete és látványossága borult kék-fehér színbe a római Colosseumtól a Niagara-vízesésig. A budapesti Finn Nagykövetség választása a fehérszínű Erzsébet hidunkra esett. Az Aurora Borealis felvetése szerint ezt a nagyívű kompozíciót szerette volna kiegészíteni magyar és finn művészek közös munkájával. A választott helyszín, a Gellért-hegyi vízesés félig természeti, félig épített környezethez igazodó, konstruált jelensége karakterével erősíti ezt a felvillanásokból álló időszakos emlékművet. Egy szimbolikus üzenetet – a függetlenség melletti szolidaritást – hoz érzékelhető közelségbe. Az installáció olyan anyagokból építkezik, amelyek a finn kultúrában kitüntetett szerepet játszanak. Maga a fény mint az év több hónapján keresztül korlátozottan elérhető forrás, vagy a természeti adottságok tisztelete, illetve az audiotartomány lassú, finoman változó, érzékeny szekvenciái is összekapcsolhatók az északi országot jellemző békés, nyugodt mentalitással.

SJ: Az Aurora Borealis koncepciója már a közös munka alatt született? Vagy a kurátori felkérés már eleve ezzel a természeti jelenséggel foglalkozó tervvel állt elő?
KA: Nagy Andrással már volt alkalmam korábban közösen dolgozni; Bordos László Zsolttal pedig a tavalyi ROM - RidersontheMall fesztivál során ismerkedtünk meg személyesen. Mindenképp audiovizuális médiaművészeti kollaborációban gondolkodtam a felkérés kapcsán, a finn alkotó bevonása is fontos szempont volt. Köztéri, időszakos installáció révén kézen fekvő volt efemer anyagokhoz nyúlni. Kifejezetten örülök annak, hogy a FinnAgora ezzel a felkéréssel egyúttal egy új fénymű létrejöttét is támogatta – és egy ilyen térléptékű alkotás létrehozására ritkán van lehetőség itthon . Az Aurora Borealis pontos víziója már a közös beszélgetéseink során született, miután már a helyszín is adott volt és a technikai lehetőségeket is felmértük. A címválasztással aztán komoly befogadói elvárásokat generáltunk, amin a bemutató estéjét követően egy erős, az interpretációt a szenzáció irányába billentő médiafigyelem is csavart egyet.

Fotó: Bódis Krisztián

SJ: Lényegében mondhatjuk, hogy a centenárium kapcsán egyedülálló a budapesti helyszín, hiszen a nemzetközi épületvetítések sorát egy plusz művészeti installációval gazdagítottátok.
KA: Olyannyira, hogy az elmúlt napokban, órákban az Aurora Borealisról készült felvételek, vágóképek bejárták a legnagyobb finn sajtóorgánumokat a centenáriumi ünnepséggel kapcsolatos tudósításokban. Fontos megjegyeznem, hogy bár a felkért művészek szakmai praxisa kínálta volna, hogy egy hasonló 3D mapping vetítésben gondolkodjuk, szándékosan döntöttünk az installáció műfaja mellett. Ez a médium véleményünk szerint közelebb áll az emlékállítás szimbolikus gesztusához, illetve maga az ünnepi eseménysorozat is jó alkalom volt arra, hogy ezt, a jellemzően múzeumi és galériaterekhez kötődő audiovizuális formát az esemény fontossága és az installáció ingyenes, köztéri bemutatása révén népszerűsítsük.
NA: Számunkra is izgalmas kihívás volt ez a közös munka. Például a Kasperi Laine által moduláris szintetizátorral készített hangsávot külön feldolgozni és lekottázni. Laine kompozíciójának különlegessége, hogy nem egy ismétlődő ütemre vagy szekvenciára épülő művet alkotott, hanem egy sokkal szabadabb életet élő audiotartalmat, amelyet aztán a programozásnak kellett lekövetnie.

SJ:Kasperi nem járt a helyszínen, maga a sound design darab viszont a Silta (Híd) címet viseli. Mennyiben tekintitek az Aurora Borealist térspecifikus alkotásnak?
NA: Laine címadása valóban az első látványterv elkészülése után született. Ugyanakkor a zenei sávokba bele vannak komponálva olyan hangminták is, mint például egy rakpart menti forgalom zaja.
KA: A helyszín (a Gellért-hegyen működő FinnAgora és Finn Nagykövetség közelségén, és a vízesés sziklákkal keretezett teátrális kulisszán túl), a mű temporális karaktere és az évforduló kontextusa, a dátumok, amelyeken látható volt, mind hozzájárultak az emlékállítás térspecifikus voltához és az előhívhatóság kérdéséhez. Az installáció több nézőpontot is kínál, más-más réteg válik dominánssá, ha szemből – virágágyással borított járdaszigetről – nézzük a fényoszlopokat a mögéjük magasodó sziklákkal a háttérben, vagy ha egy fenti perspektívából, a hegyről szemléljük, ahol a híd és a Duna is a látvány részévé válik. A többször említett efemer anyaghasználat tovább erősíti a térspecifikus dimenziókat és reflektál az ideiglenes, tünékeny jellegre is. Például Bordos László Zsolt javaslatára a tíz fényoszlop kiegészült füstgépekkel is, amelyek az időjárás (szél, havazás, eső, köd) függvényében más és más atmoszférát kölcsönöznek a műnek, ahogy a megnyitó során is plusz rétegként egy, a sziklára irányuló háttérvetítést alkalmaztunk.A fényfestészeti elemet nem szerettük volna végig megtartani.

Fotó: Bódis Krisztián

SJ: A munka – ha ideiglenesen is –  bekapcsolódik az esti Budapest látképébe. Az Erzsébet híd és a Gellért-hegy kiemelt pontja volt a harmincas és a hatvanas évekbeli várostervezés arculatának. Mit gondoltok, milyen képet fest ma az éjjeli Duna-part, például milyen a hidak, középületek éjszakai kiemelése, kivilágítása?
NA: Az éjszakai Budapest viszonylatában a Gellért-hegyre egy sötét foltként gondolok – természetesen a Szabadság-szobrot leszámítva, inkább olyan helyszínként, ahonnan érdemes élvezni az esti látképet. Összességében az elmúlt évben én inkább pár napig, esetleg pár hónapig alkalmazott konstrukciókat láttam, pillanatképeket. Egyáltalán nem jellemzők az olyan nagyszabású koncepciók, mint például a pesti oldalon a Müpa fényjátéka. 
KA: Ha a Pest-Buda kontrasztban gondolkodunk, akkor úgy tűnik, hogy a pesti rakpart vizuálisan túlterheltebb. Talán valóban bekapcsolódtunk ezzel az alkotással – ha csak négy napra is – a városi dinamikába, de a fő célunk nem urbanisztikai eredetű volt.

SJ: Terveztek hasonló együttműködést a jövőben? Akár ebben a konstellációban, akár a finn tematika mentén? Hogy oszlottak meg a szerepek a közös munkában?
NA: Mindenképp remélem, hogy lesz alkalmunk közösen dolgozni hasonló felállásban. Jó arányban oszlottak meg a szerepek: a FinnAgora részéről érkező felkérés, és az alapos kurátori, produkciós munka, Zsolt szakértelme, és korábbi szakmai tapasztalatai a pontos formátum meghatározásánál – mint a projekt makroszintje – voltak kulcsfontosságúak. Az én feladatom pedig a programozás, az audioreaktivitás tervezése, az audiotartalommal való szinkronizálás volt, vagyis a finomabb mikroszint. Ez passzolt a korábbi munkáimban is alapul vett szemlélethez: sosem fix vizuális tartalommal dolgozom, hanem jellemzően egy általam kreált és szabályozott keretrendszerben, valós időben létrejövő látványt generálok.
KA: A finn felkérések kapcsán mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy Bordos László Zsolt a Lux Helsinki Festival keretében – amelyet talán nem véletlenül a legsötétebb északi hónapra időzítenek – a város jelképének számító Helsinki székesegyház homlokzatára készített épületvetítést 2018 januárjában, Konstelláció címen. A FinnAgorával pedig formálódik egy városi léptékű fényfesztivál hosszabb távú terve…

Aurora Borealis (audiovizuális installáció)

Media design: Bordos László Zsolt, Nagy András
Sound design: Kasperi Laine
Kurátor: Kovács Andrea
Producer: FinnAgora
Együttműködő partnerek: Let it Be! art agency, Bordos.ArtWorks, Colossal Rental, XYZ
Külön köszönet: Christie Digital