Az Artmagazin 136. – az újságárusoknál most is kapható – lapszámában a szerkesztőség tagjaival együtt készítettük el dupla oldalas, Szép könyvek névre hallgató könyvajánlónkat. Ebben, a nyomtatott magazinban olvasható ajánlóban arra fókuszáltunk, hogy milyen számunkra kedves könyveket ismerünk, ahol a tartalmat és az írói szándékot átgondolt grafikai szempontok mentén szerencsésen sikerült összehangolni. Az Artmagazin Online felületén a nyár folyamán többször is jelentkezünk majd könyvajánlókkal – ahol szép, érdekes, olvasmányos, izgalmas, megküzdés árán is figyelemre érdemes, inspirációt nyújtó és egyedülálló, hazai, leginkább képzőművészeti és képzőművészet elméleti fókuszú köteteket ajánlunk majd. Íme az első könyvajánló triónk.

„Ha meghallom a kultúra szót...” 
Seregi Tamás: Jövőbe szédülő lendülettel. Avantgárd és kultúra. PRAE Kiadó, Budapest, 2021, 247 oldal, 3390 forint 

A minket globálisan körülvevő közéleti feszültségek közepette a mainstream értelmiségi vagy – lássuk be – többnyire pszeudoértelmiségi diskurzusok egyik legfontosabb eleme, ahogyan azok különböző kultúraeszményeket versenyeztetnek egymással. Eközben az autentikus szubkultúrák eltűnőben vannak, a kortárs művészet jellemző irányzatai pedig hiába igyekszenek tradicionálisan/önjelölten valamiféle szociális fejtágító szerepben tetszelegni, kitettségük a tőke, valamint az állam felé impotenssé teszik őket ezen egyébként is tisztázatlan feladatkör betöltéséhez. Seregi Tamás kötetének kulcsszavai – a kultúra, a művészet és az avantgárd – mind rendkívül terhelt, tautologikus és ködös kifejezések. Pont ezért releváns felvetés, még ha terjedelmében röviden is, de nekifutni kapcsolataik kibontásának, hátha így – egymáshoz képest – jobban meg tudjuk őket közelíteni. A szerző előző kötetéhez, a Művészet és esztétikához hasonlóan tavaly megjelent legfrissebb kiadványa, a Jövőbe szédülő lendülettel sem egy niche problémára koncentrál, hanem egy ezidáig feltáratlan viszonyrendszer folyamatait igyekszik annak kritikai, történeti kontextusában tárgyalni. Milyen külső pozícióból lehetséges a kultúrát vizsgálni úgy, hogy ne váljunk automatikusan barbárrá? Illetve a kultúrához képest hová tudjuk elhelyezni a művészetet szellemi térképünkön? A könyv első fele, az Avantgárd című fejezet a magyar avantgárd főképp társadalmi szempontok szerinti újraolvasását és újrakategorizálását ajánlja. Ezen írások mintha a kötet második felében kibontakozó gondolatfolyamnak ágyaznának meg problémáikkal és vitáikkal, előkészítve a terepet a monstrefogalmak megmászásához, miközben azt az el- vagy lemaradást is megvilágítják, hogy a századeleji magyar művészet mennyire méltánytalanul feldolgozatlan, értelmezetlen terület továbbra is. A Kultúra című fejezet a kultúraértelmezések és – a filozófialaikusok számára egészen meglepő módon leginkább – a kultúraelutasítások, kultúramegvetések filozófiai horizontján igyekszik elkalauzolni az olvasót. Ez a rész a könyv legfontosabb kérdését (Létezik-e, létezhet-e művészet kultúra nélkül?) csak – vállalt módon – részlegesen válaszolja meg, majd akár olyan profán kérdések tárgyalására is kitér, mint a kortárs művészet finanszírozási problémái, a magyar művészeti élet kisszerűsége vagy hogy miért nem tudja a művészet formálni a közízlést. A Jövőbe szédülő lendülettel egy olyan időszakban jelenik meg, amikor szakadatlanul terítéken van a kultúra és a kultúratörténet újragondolása az alapoktól, az mindig aktuális és folyamatosan stagnáló feladatként tornyosul ránk. Így rendkívül fontos és hiánypótló, még ha potenciálisan csak kevesek számára is élvezetes munkáról van szó.

(Cserna Endre)

Erdélyi művészlexikon
100 év – erdélyi magyar képzőművészet / 100 ani – arta plastică maghiară în Transilvania / 100 years – Transylvanian Hungarian Art. Szerk. Vécsi Nagy Zoltán. Iskola Alapítvány Kiadó, Kolozsvár, 2019, 528 oldal, 9900 Ft

A 2019-ben megjelent, több mint ötszáz oldalas 100 év – erdélyi magyar képzőművészet című kiadvány a Magyar Nemzeti Galéria 2015-ös, Sors és jelkép. Erdélyi magyar képzőművészet 1920–1990 című kiállítása és annak katalógusa kapcsán megkezdett munkát kívánja folytatni. A kiállítás gondolatmenete és kilenc szekciója leginkább az időrendben felfűzött, meghatározó jelenségek és irányzatok, valamint a köréjük rendeződő alkotók mentén állt össze. Ezzel szemben a szóban forgó kötet a szakmai szempontok figyelembevételével összesítő értékrendszert képviselő, tájékozódási céllal kinyitható, az éppen aktuális kánont rögzíteni kívánó, egyértelműen az olvasók kényelmét és érdekeit szolgáló, kronologikus szerkezetű kiadvány lett. De hogy mindez a korábban megkezdett munka folytatása, jól jelzi, hogy a katalógus szerzői közül többen – Murádin Jenő, Szücs György, Vécsi Nagy Zoltán – írtak a többek között szintén a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria támogatásával megvalósult Sors és jelkép kiadványba is. 

A három nyelven – magyarul, románul és angolul – olvasható könyv szerkezetét tekintve két nagyobb egységből áll. Az első egység a szerkesztő, Vécsi Nagy Zoltán válogatási szempontjait és szándékait összefoglaló szövegből, valamint négy, az erdélyi magyar képzőművészet történetét felvázoló, illusztrációkkal gazdagon ellátott fejezetből épül fel. A könyv második felében az érintett alkotók rövid életrajzait olvashatjuk – szintén három nyelven –, így az utolsó bő száz oldal romániai magyar művészlexikonként is használható.

Az áttekintés szándéka mellett a könyv készítésekor több szempont és momentum is meghatározó szerepet kapott. A felhasznált illusztrációs anyag összegyűjtése során – a megjelenített műtárgyak főként a hazai (romániai) és külföldi, jelentősebb magán- vagy közgyűjteményekből származnak, a szerkesztő csupán kivételes esetekben fordult egyedi műtárgyakat őrző tulajdonosokhoz – akaratlanul is rögzült az egyes munkák valós állapota, így a kiadványon dolgozó csapat képet kapott arról is, hogy a dokumentált örökség megőrzése valójában milyen stádiumban jár. Az anyag válogatása során a szerkesztők azt a döntést hozták, hogy a számukra kiemelkedő és fókuszpontnak tekinthető életművek esetében a művész különböző korszakaiból származó alkotásokat összevontan ismertetik. 

A könyv célkitűzésének beteljesítésében komoly szerepet kap a kiadvány grafikai megvalósítása és belső szerkezete is, hiszen minden egyes tördelési megoldás, extra szín, fejezetindító oldalpár, lista és ikon az olvasók könnyebb tájékozódását szolgálja – hogy akár a kiadvány rövid, szkennelő jellegű átlapozásával is megismerhetőek legyenek az erdélyi magyar művészet korszakai, az elmúlt száz év műtermésének legjava és legmeghatározóbb művészei. Illetve a küzdelem, amit azért folytattak, hogy minden akadályoztatás ellenére is szinkronba kerüljenek az egyetemes művészettel. 

(Szilágyi Róza Tekla)

Felmehetsz a kastélyba
Neogrády-Kiss Barnabás: Solitude. Szerk.: Cséka György, Symposion, Subotica, 2021, 124 oldal, 6900 forint

Egy kizárólag alkotással és elmélyüléssel tölthető időszak ritka és elérhetetlen lehetőség egy kortárs művész számára. Szinte már kegyelmi állapotként tekinthetünk arra a három hónapos, a járvány révén teljesen izolált rezidenciaprogramra, amelynek keretein belül Neogrády-Kiss Barnabás Solitude című fotókönyvét elkészíthette a stuttgarti Akademie Schloss Solitude-ban. A könyvben a támpontok hiánya és az önportrézás-önfotózás sokszor groteszk jelenetei miatt mégis felismerhetőek a pszichológia kitettség, az egyedülléttel, bezártsággal való megküzdés nehézségei. 

Ezek az elmúlt években mindenki számára univerzális élménnyé és megoldandó mentálhigiéniás feladattá váltak. A művésztől megszokott játékos, önironikus és a percepció alapkérdéseit mozgásba hozó fotói mintha egy körkörös, kiismerhetetlen dinamikát alkotnának a kiadványon belül, ráerősítve a távlatok és végletek terhes bizonytalanságára. E zavaros látványok végső soron arra emlékeztetnek minket, hogy azok bizonyára csak számunkra tűnnek kiismerhetetlennek (akár a saját pszichénk vagy egy világjárvány). Csak észlelésünk és felfogásunk határai végesek.  

(Cserna Endre)