A filmes toplistákat lehet imádni, lehet utálni, de az egyszer biztos, hogy a nagybetűs Képkorszakban, amikor minden „távoli ismerősünk” gépén nullahuszonnégyben fut a uTorrent és szinte bármi elérhető a neten, rendkívül hasznos lehet egy-egy ilyen válogatás. Előttünk a képözön, és nagyon nem mindegy, hogy ebben a túlkínálatban mire figyelünk. Haladhatnánk tematikusan, korszakok vagy műfajok szerint, igazából minden érdekes, a javallat most mégis Artmagazin-specifikus: kortárs képzőművészek, hivatásos képalkotók sorolják fel életük eddigi legmeghatározóbb 5 (vagy több) mozi- vagy filmélményét – és ebből nem csak az derül ki, hogy egy művész mit meg hogyan néz!
Ezúttal Mészáros Márta filmrendező és forgatókönyvíró ajánl, akinek legújabb filmjét, az Aurora Borealis-t október 19-től vetítik a hazai mozik:

1. Jean Renoir: A nagy ábránd (1937)
/La Grande Illusion/

Ízig-vérig francia. Tökéletes a képi világa, a színészek játéka. A háborúról, a magányról és az árulásról szól. És az emberek úgy halnak meg, hogy nem folyik vér, nem recsegnek a csontok, csak úgy elmennek a halálba, de a hazájukat nem árulják el. Klasszikus.

2. Michelangelo Antonioni: Az éjszaka (1961)
/La notte/

Tökéletesen szól egy nő magányáról, kétségbeesett kereséséről. Éjszakába egymást körözik, keresik az emberek – ritkán találkoznak. Fekete-fehér a film, de szürke. Mastroianni és Jeanne Moreau pedig nagyon jó színészek.

3. Ingmar Bergman: Persona (1966)

Szürke, fekete-fehér. Lassú hosszú gépmozgások, körbe csillog a tenger, benne magányos két nő. Hasonlítanak egymásra, az egyik néma, a másik próbálja szóra bírni. Egymásba szeretnek és egymást utálják egyszerre. Bergman örök magánya van a filmben. 

4. Andrej Tarkovszkij: Andrej Rubljov (1969)

Orosz történelem. Oroszok és Ázsia. Isten keresése és Jézus megtalálása. Tatárok meg akarják ölni Oroszországot, nem sikerül és közben kiöntik a hatalmas harangot. A harang az Jézus, és megszólal, sokan meghalnak, de megnyerik a szabadságot. Tarkovszkij örök témája a haza és a szabadság.

5. Szergej Mihajlovics Eisenstein: Rettegett Iván I-II. (1945)
/Ivan Groznij/

Középkor, Oroszország, a nagy cár Oroszország megalapítója. Megszületik a hatalom. Nagy színészek, mindegyik olyan, mintha valódi emberek lennének. Kemény orosz valóság, kegyetlenség és győzelem, gyilkosságok. 1945-ben készült a film, a második világháború alatt, Sztálin a hatalma csúcsán. Tulajdonképpen róla szól a film. Sztálin mint Ivan Groznij. 

6. Jancsó Miklós: Csend és kiáltás (1967)

Fekete-fehér. Az első világháború után, magyar puszta, tanya. Két nő és sok férfi körbe-körbe járják a házat, keresik az ellenségeket. Szótlanul mindenkit feladnak, szótlanul mindenkit megölnek. A nők szépek, kemények. Utálják a környezetüket, szívesen gyilkolnak. Két nagyszerű színésznő: Törőcsik és Drahota. Szürke, unalmas puszta, minden hideg és kegyetlen, magyar történelem, magyar film. 

7. Kubrick: Ragyogás (1980)
/Shining/

Világ legjobb krimije, filozofikus. Egy megőrült író, írni akar, de nem tud. Hatalmas, üres, téli szálloda, hárman vannak benne, hárman félnek és gyűlölik egymást. Az író, Jack úgy csinál, mintha írna, de a lapok üresek. Aztán megpróbálja megölni a feleségét és a gyerekét. Közben kiderül, hogy egy századdal ezelőtt járt itt, ott a fekete-fehér fényképe a falon. Zseniális alakítás és lenyűgöző gondolat.

Mészáros Márta (Budapest, 1931)

Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas filmrendező és forgatókönyvíró. Kispesten született, később családja a Szovjetunióba került, ahol édesapja Mészáros László szobrászművész, a sztálinista terror áldozatául esett. Mészáros Márta a moszkvai Össz-szövetségi Filmművészeti Főiskolán (VGIK) 1956-ban kapott diplomát. 1956 és 1958 között a bukaresti Alexandru Sagia Stúdióban készített dokumentumfilmeket. Hazatérve egy évtizeden keresztül népszerű tudományos oktató- és dokumentumfilmek rendezője volt. 1958-ban házasságot kötött Jancsó Miklós filmrendezővel. 1958-1968 között a MAFILM rövidfilm-rendezője volt. 1968-ban rendezte első nagyjátékfilmjét Eltávozott nap címmel, Kovács Katival a főszerepben. Pályafutásának első korszakában főként a nők döntéshelyzetei, értékvonzódásai és különböző attitűdök foglalkoztatták [Holdudvar (1968), Szép lányok, ne sírjatok (1970), Szabad lélegzet (1973)]. A hetvenes években készült filmjeivel [Örökbefogadás (1975), Kilenc hónap (1976), Ők ketten (1977), Olyan, mint otthon (1978), Útközben (1979), Anna (1981)] számos díjat nyert nemzetközi fesztiválokon. Pályájának harmadik fő szakaszában, a nyolcvanas években készültek a Napló-trilógia darabjai: Napló gyermekeimnek (1983), Napló szerelmeimnek (1987), Napló apámnak, anyámnak (1990). Ebben az időszakban készült még a Piroska és a farkas (1988) című mesefilm. A Magzat (1993) című filmjében visszatért a női sorsok, életproblémák ábrázolásához.

Legújabb filmje, a 2017-es Aurora Borealis október 19-től látható országszerte a mozikban.