Mély mondanivalóba könnyű belefulladni

Budapesti merítés a Bálnában

Mucsi Emese

Akár a mottója is lehetne az Új Budapest Galéria nyitókiállításának a cikk elejére választott Gerber Pál munka címe. A Budapesti merítés című csoportos bemutatót összeállító Andrási Gábor, Fitz Péter és Török Tamás a kurátori koncepció tekintetében valóban nem merült veszélyesen mélyre. A három művészettörténész egy reprezentatív kortárs magyar művészeti tabló kialakításának igényével olyan meghívásos tárlatot rendezett, amely jórészt az általuk vezetett intézmények kiállításain – a Budapest Kiállítóteremben, a Lajos utcai Kiállítóházban, valamint a Kiscelli Múzeum templomterében és oratóriumában – már korábban bemutatott, közel hatvan képzőművész munkáiból állt össze.


Gerber Pál: Mély mondanivalóba könnyű belefulladni, 2012, kasírozott print

 


Demonstráló alvállalkozók a Bálna Budapest nyitóünnepségén. Fotó: Sióréti Gábor

A Budapesti merítés az Új Budapest Galériában, az Új Budapest Galéria a Bálna Budapestben, a Bálna Budapest pedig Budapest köldökénél nyílt meg egyszerre, 2013 novemberében. Többszintes nyitány volt, többszintes botránnyal. A komplexumról szóló számos hírnek és beszámolónak köszönhetően mostanra közismert tény, hogy a Kaas Oosterhuis által tervezett épületet eredetileg 2010 augusztusában kellett volna átadni, a beruházó azonban az építkezést félbehagyta. Az ügy pedig máig nem rendeződött. A cserbenhagyott alvállalkozók ezért „mutyiplázás” táblákkal tűzdelt demonstrációval fogadták a novemberi átadóünnepség résztvevőit az épület bejáratánál.
A Bálnához kapcsolódó kellemetlenségeket tovább szaporította az a sokak szemét bántó, promóciós gesztusnak szánt fényszökőkút is, amely az épület tetejéről indult és funkciója szerint esténként a város nevezetességeire mutatott rá egyszersmind felhívva a figyelmet saját forrására is. A kék lézerezést a több ízbeni civil ellenkezést követően végül megszüntették.


Bálna Budapest. Fotó: Simon Zsuzsanna

Az egykori közraktári épület átalakítása a kellemetlenségek ellenére igen jól sikerült. A Bálna esztétikus és valóban ikonikus tér lett részben a városzszövetben betöltött helye, részben pedig a már emlegetett negatív reputációja miatt. Körülötte és benne is élvezetes mászkálni, mert a Duna mellett, a Gellért-hegy szomszédságában fekszik egy nagyon kellemes, szép kialakítású környezetben.
 

Galéria balra, edzőterem jobbra. Fotó: Simon Zsuzsanna

Az épület sajnos nem lett olyan sokrétű kulturális központ, amilyennek eredetileg indult. A Bálna Budapest pláza lett. Plázák közt is a legszebbik. Az Új Budapest Galéria azonban sajátos módon mégis kulturális csomóponttá teheti. Egy kortárs művészeti intézménynek ajándékboltok, kézműves ételárudák, kávézók, serfőzdék és sportközpontok szomszédságában lenni ugyanis nem nyűg. Épp ellenkezőleg: a plázalét egy izgalmas, a művészet széleskörű bemutatásának kifejezetten kedvező helyzet. A Budapesti merítés ezért vegyes összetételű közönségre számíthat. Harcművészre, turistára, borivóra, barmanre, bárkire.


Kiállításenteriőr: az absztrakt terem. Fotó: Simon Zsuzsanna

A kiállításon bemutatott munkák nagyjából öt kategória szerint rendeződnek a galéria hatalmas terében: absztrakt festészet, installáció, fotó, konceptuális- és médiaművészet. A közel hatvan művész közt akad a közelmúltban diplomázott fiatal, külföldre szakadt hazánkfia, sőt olyan is, aki már a hatvanas években is aktív volt és munkáját azóta folytatja konzekvensen.


Kokesch Ádám: Untitled, 2013, festett fa, hangfal, erősítő, állvány. Fotó: Simon Zsuzsanna

Az absztrakt teremnek nevezhető részlegben bemutatott Bak Imre, Gáyor Tibor, Jovánovics György, Maurer Dóra, Megyik János, Nádler István és Türk Péter az utóbbi generációba tartozik. Ugyanakkor – bár praxisuk közel ötven éve indult – itt a legfrissebb munkáikkal szerepelnek olyan alkotók mellett, mint Kokesch Ádám vagy Imre Mariann. Ez az együttállás elgondolkodtat azon, hogy mit lehetett közvetíteni a műfajjal a saját idejében és mik a lehetőségei ma.


SI-LA-GI: Fake Time, 2012–2013, vegyes technika. Fotó: Simon Zsuzsanna

A kiállítással kapcsolatos publikációkban eddig sajnos nem az ilyen művészettörténetileg fontos összehasonlítások kapták a legnagyobb sajtóvisszhangot, hanem SI-LA-GI Fake Time című installációja. A Budapesti merítéshez készült egy informatív katalógus, amelybe az Orbán Viktor arcképét is tartalmazó összetett mű a miniszterelnök fejének kiretusálásával került be. A kiállítótérben azonban az eredeti, miniszterelnökös verzió szerepel. Ez nemcsak azért baj, mert így a mű jelentése módosul és a két változat együttes szerepeltetése zavart kelt, hanem azért is, mert ez az egész botrány a szabad véleményalkotás lehetetlenségét hirdeti. Az ügy a művészeti közügyekhez mérten – érthető okokból – nagy nyilvánosságot kapott.


Kiállításenteriőr. Fotó: Simon Zsuzsanna

A tapasztalat szerint az absztrakt festészethez már nem ad kulcsot a középiskolai rajz óra, a konceptuális, a média- vagy az installációművészetről már nem is beszélve. Az itt bemutatott munkák lényegéhez a közoktatásbeli deficit és valamiféle – talán épp ennek köszönhető – kortársművészet-ellenesség miatt ezért nehezebb hozzáférni, mint a klasszikus értékekkel bíró műtárgyakéhoz. Az összeállítás ebben a tekintetben mégiscsak olyan mélyvíznek bizonyul, amibe félő elmerülni, vagy akár bemerészkedni is. Az ódzkodást pedig csak tovább fokozza, hogy a víz – a fenti botrányok miatt – még zavaros is.

Az Új Budapest Galéria szerencsére tudatában van annak, hogy a Budapesti merítés komoly mediációs programmal működhet csak igazán egy olyan vegyes közönség számára, mint a Bálnáé. A gyermekfoglalkozások mellett a múzeumpedagógiai program Videó/művészet címmel kortárs videóművészeti vetítéseket is kínál a nagyérdeműnek. A sorozat első alkalmán Koronczi Endre mutatta be viszonyát saját munkáihoz, legutóbb pedig Sugár János vetített és beszélt arról, hogy miért a „videó a legegyszerűbb eszköz bemutatni azt, ahogy a képzőművészek a mozgóképről másképp gondolkodnak”.


Sugár János: Mute, 2005. Forrás: internet

A pláza mint agora kiváló közművelődési terület. Hogy mit kezdhet a plázahelyzettel egy kulturális helyszín, arra az elmúlt évekből két példa is jó irányt mutathat az Új Budapest Galériának.
Az Art BLOKK Galéria a Corvin kereskedelmi központ kezdeményezésére jött létre a Várfok Galériával együttműködésben, kifejezetten művészetnépszerűsítési céllal. A kezdeményezés sikerességéről egy napi frissítésű blog adott számot egészen a 2012 decemberéig, a kiállítótér megszűnésig.


Vincze Ottó: „Mint víz alatt énekelni”, 2010, térinstalláció, MOM Park. forrás: http://www.vinczeotto.com

Hasonló művészeti plázaprojekt a Molnár Annamária vezette Park Galéria a MOM Parkban. A non-profit kiállítás-sorozat 2007 ősze óta mutat be – a Molnár Ani Galéria szellemiségéhez híven – kortárs magyar szobrokat és kifejezetten a MOM Parkba készült, helyspecifikus installációkat a shoppingolóknak.

Az effajta kiállítás bevett gyakorlat is lehetne a bevásárlóközpontok mindennapjaiban. Igaz, korlátokra aggatott fotókiállítások viszonylag gyakran fordulnak elő egy-egy függőfolyosóra beépített műkörmöspult mögött, a bemutatás mikéntje miatt azonban a képeknek szentelt figyelem közel sem lehet olyan koncentrált, mint az előző két esetben. Egy ilyen közművelődési program még akár gyümölcsöző együttműködéseknek is apropója lehet. Képzeljük el, amint egy nagy elektronikai szaküzlet összes tévéjén órákon át egy Szirtes János video loop ismétlődik, vagy hogy a tetőtéri edzőteremben valaki épp egy kombinált Lakner-bérletet vált.


Szabó Éva Eszter: Ébredés, 2013, videóinstalláció

Mély mondanivalóba valóban könnyű belefulladni, azonban időlegesen elmélyülni valamiben nem feltétlen veszélyes. A múzeumi mediáció pedig épp az effajta tudatos elmerülést segíti.


Budapesti merítés
Az Új Budapest Galéria nyitókiállítása
2013. november 8. – 2014. március 2.

Új Budapest Galéria
1093 Budapest, Fővám tér 11–12. (Bálna‒Budapest, Közraktár II.)

A kiállítást létrehozták és a katalógust szerkesztették: Andrási Gábor, Fitz Péter, Török Tamás, Steffanits István, Konkoly Ágnes, Szegedy-Maszák Zsuzsanna

Kiállító művészek | Exhibiting artists:
ASZTALOS Zsolt | BABINSZKY Csilla | BAGLYAS Erika | BAK Imre | BERNÁT András | DROZDIK Orsolya | FAA Balázs | FABRICIUS Anna | FORGÁCS Péter | FRANKL Aliona | GÁTI György | GÁYOR Tibor | GERBER Pál | GERHES Gábor | GÁBOR Imre | GŐBÖLYÖS Luca | HAÁSZ István | HALÁSZ Péter Tamás | IMRE Mariann | JOVÁNOVICS György | JÚLIUS Gyula | KÁROLYI Zsigmond | KEREKES Gábor | KICSINY Balázs | KOKESCH Ádám | KOMORÓCZKY Tamás | KONDOR Attila | KORONCZI Endre | KÖVES Éva | LENGYEL András | LÉVAY Jenő | LOVAS Ilona | MATZON Ákos | MAURER Dóra | MEGYIK János | NÁDLER István | NÉMETH Hajnal | PETŐ Hunor | RÁKÓCZY Gizella | SCHMAL Károly | SI-LA-GI | SUGÁR János | SZABÓ Ádám | SZABICS Ágnes | SZABÓ Éva Eszter | SZALAY Péter | SZÁSZ György | SZÍJ Kamilla | SZILÁGYI Lenke | SZILÁGYI Teréz | SZŐNYEI György | TAKÁCS Szilvia | TURCSÁNY Villő | TÜRK Péter | SWIERKIEWICZ Róbert | SZIRTES János | VISNYEI Ilona | VOJNICH Erzsébet