A MENYÉT ÉJSZAKA VADÁSZIK
Az nem kérdés, hogy már megint rossz lett a Dan Brown-film, ezúttal az Inferno. Az már kérdés, hogy vajon miért. Miért nem lehet mozira vinni egy könyvet, amely már eleve olyan, mintha forgatókönyv volna, csupa üldözés, futkosás, lövöldözés. Lehet a baj a rendezővel vagy az operatőrrel, bár a kettő élesen nem szétválasztható, miért nem szól rendező operatőrnek, ha már megint rossz irányban keresgél. Lehet, hogy mégsem annyira jó az a forgatókönyv, egyszerűen azért, amitől annyian szeretik a könyvet: valamennyit mégis magyarázni kell. Hiába nevetséges, van, akinek el kell mondani, ki volt Dante, ki a sokat emlegetett Beatrice, és ennek mi köze Firenzéhez.
Talán ez az, amit a film nem bír el: a valóság közelségét. Nem azt, hogy a firenzei kórház padlója legfeljebb budapesti hitelességű, vagy hogy Isztambulban látni lehet a Szabadság-szobrot. Megesik az ilyen, az én kedvenc jelenetem ebből a szempontból Szabó István filmjében van, a Találkozás Vénusszal címűben, amelyben karmester és énekesnő elkezdenek kézen fogva szaladni Párizsban, és addig szaladnak, amíg a pesti Operaház elé nem érnek – ez mégiscsak sportteljesítmény. Az Inferno azonban máshogy nem képes valószerűnek lenni. Valahogy ledobja magáról mindazt, amit kitalál. A Dante halotti maszkot, amely persze kicsit sem tűnik halotti maszknak, viszont csodálatos módon valami rejtvényt írtak rá filctollal. Hogy ki, az most mindegy. Hogy miért, az tökéletesen értelmetlen. Egy embernek az a célja, hogy kiirtsa az emberiséget. Nem szép tőle, de vajon miért nehezíti meg a végrehajtók dolgát, amikor a vírus bárhol, bármikor elindulhatna. Ehhez képest ráír valami versikét egy múzeumi tárgyra, lefesti azt, hogy ennek hatására a kiválasztott ember majd elmegy egy harmadik helyre és megtalálja a halált hozó nejlonzacskót.
Te jó ég.
Közben mindenki úgy beszél, fojtott hangon, rövid és rejtélyes mondatokban, mintha az Aldit szeretné reklámozni, és díszletként ott van három szépséges európai város. Ez bizony Amerika, minden pillanatában. Amerika, amely úgy tekint Európára, ahogy a rómaiak Hellászra, döglött vidék, sok kultúrával. Csak annyi változott az évezredek alatt, hogy most élnek itt mindenféle féleszűek, akiknek egyetlen vágya, hogy elpusztítsák a világot. Mondjuk, ebben lehet, hogy igazuk van.
Inferno – forgalmazza az InterCom