Falak közé zárt falak

Ország Lili alkotásai az Antal–Lusztig Gyűjteményből a Bozsó Gyűjteményben

A. Kovács Ágnes

Amikor hónapokkal ezelőtt elindultak a kiállítás előkészületei, természetesen még nem sejthettük, hogy már a megnyitót sem tudjuk megtartani és bizony falak közé zárul Ország Lili tárlata.

A kiállítás címe Múltba nyíló kapuk, reméljük, hogy – nomen est omen – a múzeum kapui hamarosan meg tudnak nyílni. Ez a kettősség – falak és kapuk – külön pikantériát ad jelen helyzetben a kiállításnak, hiszen a zártság és nyitottság, kötöttség és kötetlenség, figurativitás és absztrakció, ösztön és hagyomány, ősi és 20. századi, írás és kép, mindez Ország Lili művészetének sajátja. 

Antal Péter műgyűjtővel a közös identitás és a veszteséggel teli múlt hozta össze: mindkettőjük számos családtagja vált a holokauszt áldozatává. Antal Péter anyai nagyapja, a derecskei kereskedő és műgyűjtő, Lusztig Sámuel ihletésére, illetve segítségével kezdett gyűjteni. Már tizenévesen önálló kapcsolatot épített ki művészekkel (19 évesen kopogtatott be az akkor 47 éves Ország Lilihez), a személyes kötődések pedig a mai napig meghatározzák gyűjtői munkásságát. „Lili egyébként folyamatosan jelen van az életemben, meghatározza a gondolkodásomat. […] Hosszú időn keresztül a lakásom fő helyén az ő képei voltak, és annak ellenére, hogy tárgyiasult formában ma már nincs ott, része a mindennapjaimnak. A többi művészkapcsolat közel sem volt ilyen hatással rám” – Ország Lili és Antal Péter kapcsolatáról bővebben: Gréczi Emőke – Topor Tünde: „Lili egyébként folyamatosan jelen van az életemben”. Beszélgetés Antal Péterrel.

Ha Ország Lili művészetének a traumatizált sors adja az alaphangulatát, mondhatni alapkövét, akkor felépítmény, a struktúra pedig ténylegesen építészeti elemekből áll: különböző felületű, idővel „teleírt” falak, árkádok, (sír)kövek, építészeti és történelmi értelemben vett rétegek, épületek és teljes városok felülnézetből. Az 1950-es évek második felétől lehetősége nyílt külföldre utazni: ezekről a bulgáriai, izraeli és olaszországi kirándulásokról számos olyan fotóval tért haza, amelyeken monumentális falfelületek előtt örökíttette meg magát. Amikor pedig – több alkalommal – Pompejiben járt, a freskók minden egyes lepattogzott rétegét egy régész vagy restaurátor precizitásával rajzolta le.

Ország lili bozsó

Részlet a kiállításból

A kiállításban az összes alkotói periódus felbukkan: a korai szürrealista munkák, a héber betűs, „írásos” művek, városalaprajzok madártávlatból, végül a labirintusmotívum. „Az a labirintussorozat, amit én festek most, az én labirintusom. Ezen végig kell mennem, és én úgy megyek rajta végig, hogy megfestem. […] Az én labirintusom kövekből épül föl, és városokból. […] Ezek között a falak között élek most, és nem tudom már, hogy aki ide belép, az halad-e vagy egy helyben áll.” – idézte Ország Lilit a kiállítás kurátora, Farkas Zsófia művészettörténész megnyitószövegében. Ebből az önmagának kijelölt útvesztőből vajon van kiút, a bolyongás után eljön a szabadulás? „Ma már tudom, tisztában volt vele, hogy a labirintust sosem fogja befejezni, már csak azért sem, mert a labirintusba csak belépni lehet, kilépni belőle nem. Tudta, hogy ez a vége […] – mondja Antal Péter a már idézett interjúban.

Óvakodnunk kell az öncélú és felesleges belemagyarázástól, ám a jelenlegi helyzet mégis sajátos kapcsolódási pontokat ad Ország Lili alkotásaihoz. A józan belátással vagy éppen kényszerűségből vállalt bezártság (házfalak, labirintussorozat), a léptékek változása (vajon ez egy város felülnézetből vagy egy málló fal?), a bizonytalanság (sohasem kiolvasható, értelmezhető írás), talajvesztettség (negatív-pozitív tér) most nagyon aktuális érzése mind-mind felbukkan Ország Lili művészetében. 

Ország lili nagy fal

Ország Lili: Nagy fal

Az Antal–Lusztig Gyűjteményben található, a kiállításon is megtekinthető Ország Lili korai műveinek egyik legkiemelkedőbb darabja, a két változatban is megfestett Nagy fal I. és II. (Labdázó). A már-már chiricói metafizikus térben egy hatalmas tűzfal tornyosul, a mellette teljesen eltörpülő, szinte hangyányi emberalak felé a kép egyik verzióján labda (bomba?) repül. A kép másik változatának előterében egyértelműen kivehető a bőrlabda, egyelőre még mozdulatlanul. Eltorzított arányok, fojtogató hangulat, főleg, ha tudjuk, hogy egy bombatámadás során leomlott ház tűzfala mellett focizó gyerekek látványa inspirálta az alkotást – Ország Lili első gyűjtője, Rácz István elmondása szerint. 

Vajon a jelenlegi válságos helyzet – utólag visszatekintve – labda lesz vagy bomba?

Múltba nyíló kapuk. Ország Lili alkotásai az Antal–Lusztig-gyűjteményből, Bozsó Múzeum, Kecskemét, 2020. május 3-ig

full_004299.jpg
Jakovits sárkánya, Ország Lili orra

Vajon mi köze volt a vásári bábos Kemény Henriknek a modern magyar képzőművészethez, mi lett volna a magyar bábművészettel, ha kimaradnak belőle a festők és milyen bábszínház-történeti pillanatnak nem lehetett tanúja Ország Lili korai halála miatt?