Tízéves az Artmagazin-díj
2020-ban is lesz Artmagazin-díj az Art Marketen
Az Artmagazin már 10 éve szemlézi a hazai art fairek standjait, és osztja ki az Artmagazin-zsűrinek legjobban tetsző kiállítónak járó díjat. Idén október 23-án, pénteken az Artmagazin csapata – Lépold Zsanett, Szilágyi Róza Tekla és Topor Tünde – újra egész napos terepszemlét tart a Millenárison rendezett Art Market Budapesten.
A díjra sokszor a legszebb standnak járó elismerésként hivatkozunk. Hogy ez pontosan mit is jelent? Mindig azt keressük a vásár érthetően eladásorientált környezetében, hogy az egy térben kiállított művek tudjanak kapcsolódni egymáshoz, közös aura teremtődjön köréjük, jöjjön létre az az egyensúly, amitől a stand igazi kiállítássá nemesül – a legjobb esetekben pedig még valami friss szellemiség is járja át a kiválasztott néhány négyzetmétert.
A hagyományt teremtő elismerést legelőször – még a Budapest Art Fairen, 2010-ben – a Kisterem kapta, majd' kilenc éve – már az Art Market Budapesten – a 2B Galéria Waldsee 1944 nemzetközi levelezőlap-kiállítása, ezt követően a Vintage Galéria, majd a Trapéz, 2015-ben a Trema kiadót is üzemeltető montenegrói ISU – Institute of Contemporary Arts, 2016-ban a Violuk Contemporary, 2017-ben az Everybody Needs Art, 2018-ban a Deák Erika Galéria, tavaly pedig az acb Galéria fotóstandja nyerte el az Artmagazin-díjat.
A díj az elismerés mellett egy interjút is jelent a nyertessel, amelyet karácsonyi lapszámunkban közlünk. Az idei nyertest a zsűrizés napjának estéjén hirdetjük ki az Artmagazin Online és az Art Market Budapest felületén.
Íme néhány sorban arról, hogy milyen standokat díjaztunk az elmúlt évek során:
2019: Az acb Galéria fotóstandja váratlanul poétikus, nagyvonalú, és külön izgalmassá tette, hogy a három bemutatott művész – Eperjesi Ágnes, Farkas Gábor, Pinczehelyi Sándor – munkái mind a fotó határterületéről jöttek. Farkas Gábor 1989-es, egész falat betöltő, háromelemes kemogramjának megőrzésével és az életmű gondozásával az acb Galéria klasszikusan múzeumi feladatkört látott el. A triptichon mellett Eperjesi Ágnes szintén monumentális fotogramja és Pinczehelyi Sándor ötágú csillagos, már klasszikussá vált sorozata letisztult és a magyar fotótörténet szempontjából is fontos állítást tett.
2018-ban a választásunk a Deák Erika Galéria Nemes Márton legfrissebb munkáit bemutató standjára esett. A Chelsea College of Arton frissen diplomázott festő legújabb munkái utaztak Londonból – a bécsi viennacontemporary érintésével – egyenesen Budapestre. A vásár forgatagában megjelenő egyéni kiállítás átgondolt egysége reagált arra, hogy az Art Market egy olyan vásár, ahol nemcsak műgyűjtők járnak-kelnek vásárlási szándékkal, hanem rengeteg fiatal, a kortárs művészet iránt érdeklődő, nyitott szellemű ember is megfordul.
2017-ben a vásárlátogató szemével is néztük a standokat, így esett a végső választásunk az Everybody Needs Artra. A stand Brückner János, Yusuke Fukui, Omara, Rade Petrasevic és Szabó Ottó munkáival tükrözte a műgyűjtés népszerűsítését zászlajára tűző kezdeményezés programját. Emellett az installációs megoldások a vásáron kevés esetben tapasztalt frissesség érzetét keltették az ENA falai között és mögött. Szerettük, hogy nincs túlzsúfolva a stand, mégis ki tudott lépni a múzeumi helyzetet imitáló white cube-érzetből, és reagálni tudott arra, hogy ez egy olyan vásár, ahol nem csak a műgyűjtők járnak-kelnek, sok fiatal érdeklődő is megfordul. Mi mindkét csoportot a közönségünknek tekintjük, ezért díjaztuk, ha egy stand egyszerre tud mindkettőhöz szólni. Plusz pont, hogy Omara elementáris alakját és művészetét nagy vállalás bemutatni, nagyon örültünk annak, hogy ez is megtörtént.
2016-ban, amikor a Violuk Contemporary nyert, az Artmagazin-díj odaítélésénél azt tartottuk az egyik legfontosabb kérdésnek, hogy a standok közül melyik volt az, amelyik egy rangos nemzetközi vásáron is megállná a helyét. Tulajdonképpen a kinézetet díjaztuk, összefüggésben azzal, hogy milyen a koncepciója volt az adott standnak, mennyire illettek össze a művek. Hogy mennyire volt úgy is egy üzenete az anyagnak, hogy tisztában voltunk azzal: a vásár egy kereskedelmi rendezvény, és mindenkinek az a célja, hogy eladja a munkákat. A döntéshez vezető beszélgetést elolvashatóvá tettük az Artmagazin Online felületén.
2015-ben adtuk át ötödjére a budapesti kortárs művészeti vásárok legszebb (értsd legmenőbb, leginnovatívabb, a kiállított művek között a legérdekesebb összefüggéseket mutató, az Artmagazin koncepciójával leginkább egybecsengő) standjának járó díjunkat, amit ebben az évben a montenegrói Kortárs Művészeti Intézet standja nyert el. A standon a Trema könyvek mellett Adriana Gvozdenović Köszönjük a látogatást című projektjét mutatták be, ami egy nemrég bevándorolt vendégmunkás tapasztalatairól szól.
2014-ben a Trapéz standját választottuk, ahol különböző generációba tartozó magyar művészek munkái kerültek párbeszédhelyzetbe. A kis területen Lakner László hetvenes évekbeli fotói mellett Szörényi Beatrix munkái voltak láthatók, a fő elem pedig a Hollandiában élő Ulbert Ádám tüdőszínű rózsakvarcoktól a gyermekgyurmáig terjedő anyagminőségeket láttató show-stopper terepasztala volt, ami többek között az aranycsináláshoz, a szerelmi együttléthez hasonlítva, mondhatni holisztikus szemlélettel modellezi az alkotás folyamatát.
2013-ban a vásár kiállítói közül a Vintage Galéria standjára került a legszebbnek járó almás matrica. A négyfős zsűrink elsősorban a koncepciózus rendezést értékelte. Azt, hogy a szinte kivétel nélkül múzeumi minőségű darabok egy vásáron is megkapták a szükséges teret, nem csak fizikailag, hanem átvitt értelemben is: a művek egymást erősítették és értelmezték, némelyikük pedig a magyar konceptuális művészet iránt elkötelezett szakmai közönség számára is különlegességszámba ment.
2012-ben a választásunk egyhangúlag a 2B Galériára esett, aminek neve arra utal, hogy egy testvérpár hozta létre és működteti. A „nagy” Böröcz: Böröcz András, New Yorkban élő képzőművész és öccse, Böröcz László, aki az operaénekesi karriert hagyta ott a galéria és a benne futó rendkívül sokféle képzőművészeti program miatt. Standjukat a régóta létező Waldsee projekt képeslapjaihoz alakították ki, még egy vásár ideje alatt is lehetővé téve a látogatók számára a téma megkívánta elmélyülést, megrendülést.