Aggregation – megnyitóbeszéd

Dobokay Máté kiállítása

Eperjesi Ágnes

Elég ritkán nyitok meg kiállítást, magát a műfajt sem szeretem. Máté esetében azonban úgy éreztem, érdemes kivételt tennem, mert úgy gondolom, érdemben hozzá tudok tenni a megnyitóhoz. Ez leginkább a Maurer-generáció és a Dobokay-generáció közötti kapocs megformálását jelenti. A generációs adottság mellett azonban még két másik okom is volt arra, hogy örömmel vállaljam a felkérést: részben mert egyetemista koromban Maurer Dórával intenzív és személyes mester-tanítvány viszonyban voltam (sokakhoz hasonlóan), részben pedig azért, mert a kiállítás egésze gondolatilag olyan tartományok felé mutat, melyekről Mátéval eléggé hasonlóan gondolkozunk, és a témában jelenleg is mélyreható levelezést folytatunk.

Fotó kútvölgyi szabó áron 4 1

Részlet a kiállításból, fotó: Kútvölgyi-Szabó Áron

A kiállítás Maurer Dóra Nyomtatás kimerülésig című (1978-1979) munkájának parafrázisára épül. Maurer a sokszorosított grafika médiumát értelmezte grafikai munkáiban, melyekből 2017-ben a Képzőművészeti Egyetem rendezett egy nagyszerű kiállítást, és adott ki hozzá egy komoly könyvet. Maurer grafikai munkái sokak számára akkor váltak ismertté, és ekkor lett érthető az, hogy ezek a művek hogyan illeszkednek a komplex életműbe. A Nyomtatás kimerülésig című munka két darabja is látható volt. Ezen a sorozaton Maurer puha és vékony fémet, a sokszorosító grafikában nyomólemezként antianyagnak minősülő alufóliát használt. A sorozatban az egymáshoz egyre közelebb metszett vonalak sorjáinak elkopását, a mélyedések eltűnésének folyamatát rögzítette. 

Dobokay Máté a fotográfia médiumát vizsgálja, és a kiállítás parafrázis-műve látható kapcsolatot teremt a fotográfia és a sokszorosított grafika között. Máté a friss hívófolyadék fokozatos romlását dokumentálja. Egyformán exponált fotópapírokat hívott elő egy adag vegyszerben, egészen addig, amíg a vegyszer kimerült, és már nem hatott a fényérzékeny anyagra.


Fotó dobokay máté 3 1

Részlet a kiállításból, fotó: Dobokay Máté


A „kimerülés” kifejezés Maurer esetében elsősorban konceptuálisan értelmezhető, akkor is, ha nagy munka lehetett megcsinálni az egyes műveket. A koncepció eleve több, egymástól kismértékben eltérő nyomólemez-sorozatra vonatkozott, amelyek egyre kevesebb nyomtatást bírtak el. Összességében bőven kétjegyű az a szám, ahány művet Maurer Dóra elkészített a koncepció alapján. Máté nem tudom, hány példányt fog készíteni ebből a hatszáznégy képből álló műből, mert esetében, azt hiszem, a kimerülés nem csak konceptuálisan, hanem szó szerint és rá vonatkoztatva is értelmezhető. A fotópapír előhívását ugyanis nem lehet megszakításokkal végezni, mert a vegyszer akkor is romlik, amikor épp nincs használatban. Máté az első próbálkozást el is rontotta, mert egy napi folyamatos hívás után ledőlt kicsit aludni, és ez alatt a rövid idő alatt is annyit romlott a vegyszer, hogy az már láthatóvá vált a sorozatban, megszakadt a folyamatosság. Elmondása szerint megszakítás nélkül kellett laborálnia, ami végül egyfolytában két és fél napot vett igénybe. 

Számomra azonban ez a különbség a két munka között pontosan azt a változást jelzi, ami a kortárs művészetben történt a Maurerhez kapcsolható generáció óta. Arra gondolok, hogy a „mit csinálunk és azt hogyan is csináljuk” kérdésénél az elmúlt időszakban fontosabbá vált az a kérdés, hogy „miért is csináljuk azt, amit csinálunk”. Ez a személyesség hitele és szenvedélye, amikor a munka maga ad választ a „miért” kérdésére.  

Fotó kútvölgyi szabó áron 2 1

Részlet a kiállításból, fotó: Kútvölgyi-Szabó Áron

A kiállítás többi darabja is jól mutatja a neoavantgárdhoz fűződő gondolati kapcsolatot és az időközben bekövetkezett változást is.

Egyrészről megmaradt a szellemi mélyfúrás igénye. Az igény arra, hogy a művész a számára valamiért érdekesnek tűnő jelenséget alaposan ismerje meg, azt minden oldalról gondosan járja körbe, és amikor megtalálta, mi az a pont, ahol még hiányzik valami, ami miatt még jogos az érdeklődése, mi az, amiért még nem tekinthető kielégítettnek a kíváncsisága, mi az, ami miatt szükség van további munkára – és amikor ez a pont megvan, akkor és ott, a megfelelő helyen mélyfúrást végezzen. Ezt a gondolkodásmódot a magam részéről nagyon méltányolom, mert ritkának és megbecsülendőnek tartom – és hadd tegyek hozzá egy személyes megjegyzést: a jó művek kulcsának is gondolom.  

A Mecsekben talált törött fúrófej-darab számomra ennek a gondolkodásmódnak a jelképe. Egyszerre jelenti az anyag mélyen elrejtett struktúráinak megismerésére irányuló vágy heroikusságát, ugyanakkor annak törékenységét is.  

Fotó dobokay máté 5 1

Részlet a kiállításból, fotó: Dobokay Máté


Hadd menjek vissza egy gondolat és egy idézet erejéig egy még régebbi generációig. „A művészet képes arra, hogy világképet hozzon létre, noha nem rendelkezik átfogó ismeretekkel a tudomány minden területén.” Ez egy idézet Gyarmathy Tihamértól, aki ezt talán 1947-ben mondta, a Kállai Ernő által rendezett Új Világkép című kiállítás kapcsán. A Kállai köré szerveződő, a természet rejtett arcát kereső művészek csoportja mellett sokan mások is mondhatták volna ugyanezt a mondatot, mert sokan hittek abban, hogy a művészet van annyira önálló entitás, hogy a természettudományoktól függetlenedve is képes legyen felfedni a valóság rejtett struktúráit.

Fotó kútvölgyi szabó áron 3 1

Részlet a kiállításból, fotó: Kútvölgyi-Szabó Áron

A lehetetlen megkísértésének vágya felidézheti bennünk a klasszikus avantgárd művészetfelfogását, világképalkotó önbizalmát. Máté kiállítása is rezonál ezekre a hangokra. De a kiállításban nagyon jelen van a vállalkozás törékenysége is, ami számomra a fúrófej mellett a pohárinstallációban is megjelenik. Ahogy elképzeltem az építését, azon morfondíroztam, hogy az üvegpoharak egy bizonyos egymásba csúsztatott darabszám felett önsúlyuknál fogva is megrepedhetnek. De nincs így, nem is lesz, és a fontos az, hogy ha netán mégis így történne, az is tökéletesen illeszkedne a kiállítás egészébe. Mert a lényeg pont az, amiben a kortárs művészet radikálisan különbözik az imént felidézett hőskorszaktól. Azaz, hogy a vállalkozás heroizmusa nem azt célozza, hogy önmaga hősiességét mutassa meg. Hanem azt, hogy a rejtett összefüggések láthatóvá tételével azok folyamatszerűségét idézze fel, és a folyamatok kimenetének esélylatolgatását is a befogadás részévé tegye. (Ez egyébként Maurer munkájára is vonatkozik, talán épp ezért aktuális ma is.)

Ezen a kiállításon nem csak a fúrófej és a pohárinstalláció jeleníti meg a törékeny esélyeket, és mellette persze a hitet, hogy gondolkodni csak alaposan, mélyrehatóan érdemes. Számomra a pince mint helyszín is ugyanezt jelenti. A tér boltívessége, az a pár lépés, amit lefelé lépdelve tettünk meg ezen a lépcsősoron, mind azt juttatják az eszembe, hogy sikerült ezt a kiállítást olyan helyszínen megrendezni, amelynek a tere is jól illeszkedik Máté gondolkodásának főbb elemeihez. 

A kiállításról a kurátor, Horváth Lili írt remek szöveget, amelyet érdemes elolvasni, mert sokat hozzáad a befogadáshoz.
Ajánlom a kiállítást szíves figyelmükbe.



Dobokay Máté: Aggregation
A kiállítás megtekinthető: 2021. augusztus 28 – szeptember 11.
Kurátor: Horváth Lili
Helyszín: PINCE