A díj senior nyertese Várnai Gyula, junior nyertese pedig Tranker Kata.

Kedves jelenlévők! Szeretettel üdvözlök mindenkit a Herczeg Klára-díj átadójával egybekötött kiállításmegnyitón! Sajnálom, hogy nem tudok személyesen jelen lenni. 

A mai díjátadó esemény dátumának kiválasztása markáns emlékeztetője annak, hogy milyen behatóan meghatároz minket a múlt emlékezete. Mindennek van története. Van a művészetnek és a művészeknek története. Van az FKSE-nek és a Képíró utcai kiállítótérnek története, ahogy a művészeti díjaknak vagy a magyar kultúra napjának is van saját története. A cukornak is van története, sőt a művészeten belül is van története a cukornak. Magyar és egyetemes története egyaránt. És van, amikor ezek a történetek találkoznak. Amikor annak érdekében, hogy jobban megértsünk egy történetet, egy másik történetet hívunk segítségül. És persze vannak a párhuzamos történetek: amikor ketten időben párhuzamosan alkotnak, ha netán éppen más életszakaszban is találják magukat. Vagy amikor két művész egy időben FKSE-tag, az egyik senior. És van, amikor ezek a párhuzamos történetek szorosabban is összefutnak: a mai napon két művész kap Herczeg Klára-díjat. A két életműben persze már korábban is voltak ilyen találkozások: közös szereplések kiállításon, merítések azonos motívumkészletből, és volt már díj is, amelynek idővonalát mindkét művész pályája metszette: 1992-ben Várnai Gyula Smohay-ösztöndíjat kapott, 2019-ben Tranker Kata Smohay-díjas lett. A mai alkalom Facebook-esemény leírásában olvasható a Herczeg Klára-díj története: pazar névsor 1998 óta, melyben olyanok is szerepelnek, mint Lossonczy Tamás, az 1904-es születésű Vaszary-tanítvány. Előirányoz minket a történelmi tudat.   

A ma esti két díjazott alkotó közötti kapcsolódási pontok azonban véletlenszerűnek is mondhatók. Az antik amfora iránti érdeklődés kiindulópontja teljesen más, és teljesen máshogy is nyilvánul meg a két művész életművében. Azt viszont talán nem túlzás állítani, hogy a történelmi tudat alapvetően fontos mind Várnai Gyula, mind Tranker Kata számára. 

Várnai 2021-es, Első lépéseim a bizonytalanba című kiállításán látható munkái mögött egy néhány évvel korábban publikált, a világűr eredetéről szóló elmélet húzódik, amely alapjaiban megingatta a genezisről alkotott korábbi elképzeléseket. Az új hipotézis szerint a világűr létrejöttekor nagy mennyiségű cukor termelődött, s ebből arra a következtetésre jutottak a tudósok, hogy a világűr létrejöttét nem egy, csak kivételes helyzetnek betudható, a véletlenek szerencsés összjátékán múló eseménynek kell elképzelni. Sokszor halljuk az űrkutatási híradásokban, hogy a víz felfedezése – akár a holdon vagy a Marson – már majdhogynem az élet bizonyítékaként is szolgál. Most kiderül, hogy az ennél sokkal komplexebb összetételű cukor, amely fő energiaforrásunk, és a nehézség, hogy hozzájussunk, alapvetően meghatározta evolúciós fejlődésünket (és okozza, részben emiatt, a 21. századi betegségek sorát), az űrben különféle formában nagy mennyiségben megtalálható. Vajon mit gondolnának erről az égboltot megfigyelő ókori görögök, a Kentaur és Hydra csillagképek megalkotói? S ha már itt tartunk: mit gondolnának ugyanők a változócsillagok és a szuperhalmazok kutatásairól?  

A földre, cukorporba helyezett különböző típusú cukoramforák régészeti leletként jelennek meg: olyan tárgyak, melyekből visszakövetkeztethetünk és rekonstruálni igyekszünk egy letűnt ókori kultúrát. Megjelenítésük az új muzeológia szemléletével rokon: nem posztamensre helyezve vagy vitrinbe zárva, esztétizálva látjuk őket, hanem úgymond éppen rájuk találva, mint egy megfagyott történeti pillanatban. Áttetsző faluk révén az ókori cserépedényekkel ellentétben törékenyebb hatásúak, cukor alapanyaguk nem biztos, hogy alkalmas lenne különféle folyadékok tárolására. Az áttetsző felület visszaköszön a falon: a domború felületű lightboxok a három dimenzióban bemutathatatlan változócsillag-térképek egymásra montázsolt rétegeit láttatja. Várnai itt látható műcsoportja a történetiségnek egy személyes vonalát is magában hordozza: önéletrajzi utalással a gyerek- és fiatalkori érdeklődései, a sci-fi és a csillagászat iránti vonzódása jelenik meg.  

Az anyaság, az alkotó saját élettörténete és művészetének története metszetéből született Tranker Kata Ősi tálak műcsoportja. A papírmasszakőből formált tárgyak az emberiség őstörténetéből, a természettudományi múzeumok bemutatóiból ismert, úgymond hétköznapi jeleneteket idéznek meg. A felegyenesedett, két lábon álló ősök csoportja egymással szemben állva valamilyen hangalapú kommunikációt sejtetnek, amely túlmutat a kezdetleges ősi testbeszéden. Valamennyi figuracsoport érzelemalapú kapcsolatokra utal: szeretetre, vonzódásra, egymás védelmezésére, egymásrautaltságra és egy olyan társadalomra, ahol a termékenységi életszakaszon túl is hasznos tag lehet a megöregedett nőstény. Mégsem a derűlátás veszi körül a művészre jellemzően alacsonyra, a földhöz közel installált alkotásokat. Az utópiákba, fejlődésbe vetett hit elvesztését Tranker itt az evolúciós vívmányoknak vélt genetikai átalakulásokra is kiterjesztette: valóban jól jártunk a felegyenesedéssel járó beszűkült medence kialakulásával? Felmerül a kérdés, hogy biológiai evolúciónk egyes elemei a magunkra kényszerített követelmények tükrében mára előnytelennek bizonyulnak. A cukor itt is megjelenik mint homok vagy por a földön, a beleágyazott tojások pedig egyszerre utalnak az evolúció korai szakaszának tojásrakó emlőseire és az evolúció lehetséges jövőbeli korrekciójára.   

A két díjazott művészi attitűdjét hasonló nyitottság jellemzi az újabb természettudományi kutatások iránt, miközben árnyaltan mindkettejük alkotásaiban megjelenik az önéletrajzi utalás. Míg Várnait a csillagászat révén az univerzum keletkezése, addig Trankert az előemberektől levezethető evolúció foglalkoztatja. Az aggodalmakkal teli jelenben mindketten a múltat idézik, miközben a jövőt képzelik el. E kiállítás és e díj lehetőséget adott arra, hogy a Várnai Gyula és Tranker Kata művészetében rejlő kapcsolódási pontokról kiderüljön: egyáltalán nem esetlegesek.  

Őszinte elismeréssel gratulálok mindkét művésznek!

Herczeg Klára-díj 2021
Foton Galéria, Képíró utca
2022. január 21.
A kiállítás 2022. 02. 05-ig látogatható a Foton Galéria nyitvatartási ideje alatt.