Maurer Dóra számára a kutatás egyszerre játék és kvázi-tudományos eljárás. A lehetőségek szisztematikus végigjátszása foglalkoztatja. Kiindulópontja a rend, de ugyanilyen fontos számára az ellenmozgás, a rendből való kilépés lehetősége, a véletlen, a termékeny rácsodálkozás. „Engem (…) a struktúra tematizálása érdekel. Valamilyen megfigyelés, vagy élmény alapján felállítok egy modell helyzetet, melyben több elem is szerepel, (…) és ezeket megfelelő rendezőelv segítségével egymásnak engedem. Ami létrejön, azt tovább figyelem, ha lehet, tovább alakítom” – foglalta össze Dóra alkotói módszerét.

A következő pillanatokban tematizálandó struktúra Maurer Dóra Stages című sorozata, melynek harmadik, megvalósult darabját, illetve két 2021-es makettjét láthatjuk a Vintage Galéria falain. 

A Stages-el kapcsolatos vizsgálódások kiindulópontjául válaszhatjuk ezúttal is az eltolódást/elmozdulást – Dóra művészetének egyik legalapvetőbb problémáját.  Jelen esetben az egymással interakcióba lépő: el- és feltorlódó, lecsúszó, támaszkodó, kilendülő képi elemek eseménysorozatának vizsgálatát. De kiindulhatunk Dóra művészi gondolkodásának zeneiségéből is. Ahogy kitűnő tanulmányában Fehér Dávid pontosan megfogalmazta: (Dóra) „életműve leírható különféle szólamok, szálak, műcsoportok komplex, polifonikus rendszereként” is.

A Stages című sorozat keletkezésének története is egy lenyűgöző, a művész vázlatfüzete segítségével lejátszható és rekonstruálható eseménysorozat láncolatába illeszkedik, ahol a sorozat készítésének étape-jain keresztül az egymásba alakuló, oda és vissza ható gondolatok, asszociációk, művek érzékeny rendszere bontakozik ki. Képi, zenei, irodalmi, filozófiai inspirációk termékeny együttállása. 

A történet 2015-ben kezdődik. Maurer ekkoriban már egy kissé eltávolodott az Overlappings típusú gömbre szabott, szférikus pikkelyektől. Inkább az olyan szofisztikált formák érdekelték, amelyek új szín-konstellációkat hoznak magukkal. Dóra átkódolta a rendszert. 2012-től keresi szisztematikusan az egymáson áthatoló görbített síklapok számára legjobb kompozíciós megoldásait, és az ezeknek megfelelő színrelációkat. Kodálytól kölcsönözve az elnevezést bicíniáknak, tricíniáknak, quadricíniáknak nevezte e műcsoportot, utalva az egymást átható síkok és színek többszólamúságára, az áthatásból, átlátszóságból adódó lehetőségekre. Mígnem e kísérletsorozat egyik lehetséges kifutásaként 2015 körül el nem jutott az IXEK műcsoportjáig, melyet később játokosan pingvineknek is nevezett. Az IXEK Disputa alcímű sorozatán, a hat szín-testet alkotó papírvékony kék, sárga és vörös színmezők kifelé és befelé hajlanak, elmozdulnak, áthatolnak egymáson. Fríz-szerűen összeálló együttesüket egyfajta színpadiasság jellemzi. Többirányú „(test)beszéd” ez, disputa, melyben a formák és színek nemcsak egymással, de a nézővel is interakcióba lépnek. A Stages kapcsán tehát tulajdonképpen nem is egy, hanem mindjárt két egymással párhuzamosan készült összefüggő, egymást átható sorozatról van szó, melyek az életmű korábbi műcsoportjaival, különféle médiumaival folytatnak termékeny vitát. 

A vázlatfüzetben a Stages említése a következő bejegyzésben tűnik fel először: „Az IXEK után az lenne logikus, ha valódi téri helyzeteket csinálnék. De így minden a síkban marad, vagyis egyfajta plasztika (relief) lesz belőle és vicces jelentéseket idéz elő. Lassan rájöttem, a vicces jelentések kifejezetten dramatikus értelműek, még akkor is, ha a színek »színtani« komplementerek, tehát formaiak. Épp ezért STAGE-nek nevezem ezt a próbálkozást, elkerülhetetlen, hogy ne aktoroknak nézzem a formákat.” Lehetetlen itt nem Josef Albers-nek a Maurer által 2006-ban magyarra fordított, A színek kölcsönhatása című művére utalni. A „Szakkifejezések magyarázata” című fejezetben a színek aktivitására utalva Albers így magyarázza az action szót: Az action szó a to act (cselekedni, szerepelni, actor=színész) ige főnévi alakja. Vizuálisan megfogalmazva azt jelenti, hogy feladjuk és elveszítjük az identitásunkat. Amikor »ágálunk«, »szerepet játszunk«, megváltoztatjuk a megjelenésünket és a viselkedésünket. Valaki mást játszunk el. (…) A színek is ezt teszik. A színek az utókép (szimultán kontraszt alapján) folyamatosan oda-vissza befolyásolják, megváltoztatják egymást. Folyamatosan hatnak egymásra az érzékelésünkben.” Dóra egy nemrégiben készült interjúban is úgy fogalmazott, hogy a színek és a formák „beszélnek” egymással, tehát szereplők és úgy kell bánni velük, hogy a szerepük nyilvánvalóvá váljon. Erre utal a cím is Stages, mely egyszerre jelenthet színpadot és szakaszt, illetve a művek nagy léptéke, „többsalakos” megoldása is. 

A Stages-hez elvezető inspirációk, rátalálások sokfélék. Kapóra jött a műterem ablaksora alatt létrejött lerakat, ahová a Stadion évek alatt felgyülemlett lomjait, faanyagokat, rácslapokat hordták egybe. Dóra az ablakból fényképezni kezdte a véletlenszerűen fellelt tárgyegyüttest. A fotók a hosszanti irányban elnyúló, egymáson elcsúszott négyzetes rácslapok a képmező bal oldalát határoló fatörzs elé helyezett tükörrel, egyfajta talált rendszerként kezdtek működésbe lépni. „Rendetlen rend mesterséges előállítása”. – jegyezte fel Dóra a vázlatfüzetbe, amelyről persze egyből Vera Molnar „1% rendetlensége” ugrik be. Az az oda-vissza játék, ahogy Vera a Montagne Sainte Victoire-ban felismerte a maga kellően rendetlen Gauss-görbéjét, majd a falról lepergett vakolat repedéshálózatában, vagy a tenger által partra vetett hínárban talált rá újra és újra Cezanne hegyének rajzolatára. Maurer az udvari lomtár rendezett rendetlenségét később C. D. Friedrich Jégtenger című művében találta meg. A festmény kinagyított részletének repróját beragasztotta a vázlatfüzetbe is. A Friedrich művének összecsúszott, feltorlódott jégtáblái közt feszülő erő, mely egyszerre összetart és szétvisz, a Stages rétegződő, torlódó lapos síkformáiban köszön vissza.

A vázlatfüzetben a Stages egyes forma és szín vázlatai mellé Dóra többek közt a következő kifejezéseket írta: „vonzódás”, „elpártolás”, „befurakodás”. Ugyanakkor fontosnak tartotta rögzíteni azt is, hogy a formák ne keltsenek konkrét asszociációkat, ne legyen felismerhető narratíva vagy antropomorfizálás. A Stagesen feltáruló szín és formamozgások zeneisége rokon a bicíniákéval és tricíniákéval, melyekre a művész leénekelhető struktúraként is gondolt, és amelyeket többek közt a Triolák című, 1981-es kísérleti filmmel tervezett együtt bemutatni, ahol a kameramozgás az énekhang hármas hangzataira rímel. A Triolák, vagy az 1980-as Kalah esetében maga a struktúra hordozza a zeneiséget, Maurer a film saját médiumából fejti ki azt. 

A Stages II. és III. darabjánál egyre nagyobb szerephez jut a szabad asszociáció. A vázlatfüzetben itt jelenik meg a Shakespeare-re való hivatkozás. „(Love’s Labours Lost Shakespeare, Thomas Mann Dr Faustus)” olvasható egy zárójeles megjegyzésben. 

Shakespeare korai vígjátéka (melyet magyarul leginkább Mészöly Dezső fordításában Lóvá tett lovagok címen ismerünk) nem tipikus Shakespeare komédia. A komikai alaphelyzetet Navarra királyának és három lordjának fogadalma adja (megfogadják, hogy néhány évig csak a tudománynak élnek és a szerelemre nem is gondolnak). Ami szinte azonnal meg is dől, mikor a francia királyné megérkezik udvarhölgyeivel. Innentől pedig a darab a szerelmesek vicces szonettekben és szójátékokban, pörgő párbeszédekben kibomló bújócskája, aminek a végén mindenki párra talál (megszegve esküjét), ám egy halálhír miatt a happy end elmarad (a párok végül nem kelnek egybe), a darab hirtelen lezárul, a cselekmény látszólag nem vezet sehova, visszafordulni látszik. Hogy mi ragadta meg Dórát Shakespeare művében, és mi köze ennek a Stageshez? Arra a vázlatfüzetben alig utal valami. Talán a mű zeneisége, a szójátékokra épülő, egymást kergető párbeszédek ritmusa, a többszólamúság.

Vagy épp a megtorpanás, a visszafordulás, a cselekmény látszólagos kudarca, mely mégis mintha megmutatna valamit? Talán a kudarcban rejlő (ön)felismerés lehetőségét, a továbblépés lehetséges irányát, amely minden kereső művész célja? Shakespeare színpadának aktorai talán megsejtenek valamit érintkezés és távolodás azon dinamikájából, melyet Dóra egy sokat idézett gyönyörű mondatában így fogalmazott meg: „Két egymással érintkező dolog közé éket ver az idő és szétfeszíti azt. Az eredmény: új relációk tudatosodása.” 

Shakespeare darabja feltűnik, mint fontos mellékszál, Thomas Mann Doktor Faustusában is, hiszen Adrian Leverkühn ifjúkori főműve épp a Lóvá tette lovagokból írt opera buffa. Thomas Mann fontos orientációs pont Dóra számára. Neve többször olvasható a vázlatfüzet feljegyzései között. Egy bejegyzés szerint például 2015 nyarán épp egy 1980-as félbehagyott Quasi-kép újraalkotásán/befejezésén dolgozik. A munka legfontosabb tanulsága az, hogy az egyes képrészleteket képként és nem rendszerként ismeri fel újra. Az új relációk felismerése egybe esik Herbert Lehnert Thomas Mann monográfiájának olvasásával, melyből Dóra a korlátozott definíciókon való felülemelkedést és a szabad gyönyörködés képességét hangsúlyozó, Mann és Heine viszonyára reflektáló szövegrészt jegyezte le. E képességeket mozgósító remekmű a Doktor Faustus is, melyben Schönberg tizenkét fokú rendszere épp olyan fontos regényszerkesztési elv, mint a kollázs technika: a kölcsönzött és átlényegített szövegek koherens struktúrává való összeállítása. A Doktor Faustus szerkezetének zenei megoldásairól, Adorno és Schönberg szerepéről írott remek tanulmányában Wilheim András épp arra hívja fel a figyelmet, hogy a „Doktor Faustus olyan költői mű, melynek alkotóelemei nem mindig az intellektus, hanem az érzéki megközelítés, a lelkes olvasás számára kell, hogy összefüggő egészet alkossanak.” 

A lelkes befogadói figyelem és az érzéki megközelítése teszi a Dóra által mozgásba hozott relációk szisztematikus vizsgálatát olyan élettelivé és személyessé. A vázlatfüzet régebbi bejegyzései között olvasható ez a konkrét művészettel kapcsolatos gondolat: „A konkrétet akkor használom, ha valami jóízűen önazonos, zamatos, eleven. Ez a fogalom nekem nem elvi, hanem nagyon is érzéki.”

A Stages-sorozat színpadán megjelenő relációk tétje is talán éppen ez: visszaadni a remekművek közvetlen érzéki befogadásának örömét, a szabad gyönyörködés képességét. 

Maurer Dóra: Stages
2022 november 29. – 2023 február 3.
Vintage Galéria, Budapest

_{Az idézetek forrásai: Maurer Dóra vázlatfüzete; Maurer, Gáyor: Párhuzamos életművek – Parallele Lebenswerke – Parallel ouvres (szerk. Maurer Dóra), Városi Művészeti Múzeum, Győr, 2002; 11.; Fehér Dávid: Új relációk. Maurer Dóra és a korrelációk művészete. In: Maurer Dóra. Quod libet. Vintage Galéria, Budapest, 2020, 10.; Josef Albers: Színek kölcsönhatása. A látás didaktikájának alapjai. Fordította: Maurer Dóra, Magyar Képzőművészeti Egyetem – Arktisz, Budapest 2006, 82.; Maurer Dóra: Eltolódások 1972-75, in: Dieter Ronte – Beke László: Dóra Maurer: Arbeiten – Munkák – Works 1970-1993, Budapest: Present Time Foundation, 1994, 60; Wilheim András: Adorno, Schönberg, Thomas Mann. Jegyzetek a Doktor Faustus margójára. In: Wilheim András: Esszék. Írások zenéről. Kortárs Kiadó, Budapest, 2010, 170.;}