Hol is hagytuk abba 2015 októberében? Keresztesi Boti RGB című kiállítását nyitottam meg akkor épp, stílszerűen Snoop Doggot idézve, friss, ropogós magyar fordításomban, ami valahogy így hangzott: 

„Egyenes beszéd! Na, négerek, most megtudtátok, honnan jön a tesóm,
úgyhogy kussoljatok el, mielőtt még a földön találjátok magatokat.
92 van, Dr. Dre a tizsóp tetején ül! Nem hagyja abba a kis izgága seggfejek csesztetését, akárcsak egy buzeráns zsaru.
BIÁCS!”

Az idézett szövegrész Dr. Dre első szólólemezéről, a The Chronicról való. Ez az album Snoop Dogg számára is elhozta a várva várt sikert, így ő is felkapaszkodhatott Dr. Dre mellé arra a bizonyos tizsópra. „Dr. Drizzay is sittin’ on tizzop.” Ne kérdezzétek, mit is jelent ez pontosan, de a szövegkörnyezetből kikövetkeztethető: Dr. Dre nagyban volt, rendesen megszórta a várost a kiváló szarával, és ezért tisztelték a környékbéliek Comptontól Tatabánya Kertvároson át egészen Monorig, a mi Gazsink szülővárosáig.

Na de miért is fontos számunkra a tizsóp? Van az az ikonikus rajz a Kis Varsótól, talán ismeritek, ami tulajdonképpen egy koordináta-rendszer: a függőleges egyenes két végpontja „death” és „birth”, amire egy vízszintes van állítva, „cool” és „shit” szélsőértékekkel. Életre-halálra coolság, amire, hát, bármilyen szomorú is, születni kell. Valahogy az ezáltal a koordináta-rendszer által leírható valóságban meredezik ez a bizonyos tizsóp, amire csak azoknak van szemük, akik mélyre tüdőzik az utca gőzeit, gázait és bűzeit, nem tisztelik a rendőrséget, és egyenes gerinccel állnak majd oda ítéltetni, mikor végre elválik a real a fake-től. 

Tehát azon a közel tíz évvel ezelőtti megnyitón, amihez Gazsinak közvetlenül az égvilágon semmi köze nem volt, azt találtam mondani, hogy a kétezres évek közepétől alkotó fiatal magyar festőművészek összesített elnevezése: Szőke Gáspár és kora. Ebből kikövetkeztethető, hogy Gazsi akkor már rég nem a tizsóp körül gyűlő aspiránsok között ácsorgott – mint akár a fiatal Boti, a győztesek nyugalmával –, hanem a tizsóp tetején nyomult „protected by niggas with big dicks, AKs and 187 skills”. Vagy hát legalábbis akkor ez így tűnt nekünk, és remélem, Gazsi, nem haragszol meg, hogy a street creditjeid lajstromával kezdtem a méltatásodat, hiszen mindez számunkra leginkább a Bajza és a Kmety György utca vonzáskörzetében jelentett igazán sokat, vagyis az Epreskert környékén, ahol jó darabig műteremtársak voltunk, és ahol pl. engem megtanítottál Dr. Oetker zselatinnal vásznat alapozni.

A Snopp Doggos beszédemben így foglaltam össze tehát, valamelyest akadémikusabb nyelvhasználattal a tevékenységed: a mester a tapasztalható dolgok rendszerezését esendő geometriai összefüggések felépítésével kísérli meg újra és újra, fáradhatatlanul. Az azóta eltelt több mint tíz évben a fáradhatatlanságod mintha semmit sem lanyhult volna, azonban a geometrikus konstellációid egyre kevésbé tűntek esendőnek. Azzal kezdted ugyanis, hogy a képmezőt a legalapvetőbb alkotóelemeire bontottad fel, hogy szételemezd, majd újrakonstruáld azt szikárabb modorban, azonban érdeklődésed nem állt meg a vászon határainál: kutató tekinteted ma már az alkotó, a kép és a befogadó közti erővonalak felett pásztáz, hogy végül a retinán át a látókéregig hatoljon. Ez már az érett, analitikus Gazsi, aki nem elégszik meg azzal, ami a spontán és a félig-meddig tudatos szándékok mentén kiáramlik: az eredet és a betorkollás ma egyként az alkotói expedíciód terrénuma. És talán ez a fajta, a percepció testi realitására is érzékeny figyelem – ami egyszerre univerzálisan emberi és mégis párállóan intim – az, ami életre hívja az új képeken megjelenő organikusságot. Mintha az egyetem alatt született festmények burjánzó, megejtő pontatlanságát idővel egy tanárosan gondos, kissé fojtott játékosság váltotta volna fel, hogy abból egy, a kutató művész ihletettebb megfigyelésein alapuló, sajátos logika szerint építkező, újfent organikus és érzéki mintarendszer érlelődjön ki. 

A tanáros gondosság is mintha gondoskodássá érzékenyült volna, ami nem is annyira a képek születésénél, mint inkább a kutatás során felgyűjtött képanyag rendszerezésében (az óceániai totemszobrok mintáitól, a pápaság szimbólumain át a se nem organikus, se nem geometrikus formákig), tehát az úgynevezett tananyagfejlesztés szándékában öltene testet. 

Mintha a festészetet és az azt övező előkészületeket az alkotásvágy mindent átható ereje mellett ma már a kötelességtudat is hajtaná: hogy annak gyümölcseiből ne csupán Gazsi, hanem a szeretett diákjai is részesülhessenek. Az a kiáradó energia tehát, ami Gazsinak nem csupán a festészetét, hanem a rapfüzeteit is áthevítette, most már nem olyan vakító fénnyel izzik, mint a kriptonit – veszélyt is rejtve magában –, hanem hosszasan, melengetően és hívogatóan. A tizsóp talán nem is egy cool rakás, aminek a tetején a hood legrajabb kakasai kapirgásznak, hanem egy parázsló máglya, egy tábortűz, amire Gazsi hordja a geometrikus aprófát, és mindannyian köré telepedhetünk – menők, basic arcok, loserek egyaránt: vagyis az egész osztály.

Szőke Gáspár: Római kapcsolat
INDA Galéria
2024. május 8. - június 19.