Két nő állít ki a 2B Galériában. 

Két nő saját élethelyzetéből kiindulva reflektál más nők életére. 

Munkáikat – konkrét és átvitt értelemben is – a hiány ábrázolása köti össze. Mindkét sorozat valamilyen veszteség feldolgozásával foglalkozik, az egyik családi titokra keresi a magyarázatot, a másik egy szakítás utáni talpraállás lépéseit jeleníti meg. 

                 
Ispsics Barbara és Szász Lilla fotói a Feminine Laundry című kiállításon a 2B Galériában, 2014

Talán első ránézésre nem is tűnik fel, de Ipsics Barbara hangulatos, családi jeleneteket megörökítő fotóit nézve hiányérzetük támad: a nő és a kislány életét elmesélő képeken nincs férfi. A Leltár című fotósorozatot egy különös jelenség ihlette, az alkotó saját családi képei között hiányos fotókra bukkant, amelyek közül néhányról eltávolítottak egy férfit. Az esetnek sokféle előzménye lehet, a művész kutatásai során ezeket próbálta meg felderíteni, a családi emlékezet és az objektív tények feltárásának segítségével. Ipsics saját életének kérdéseire is választ keres a családi múltban. A családi élet mindennapi jelenetei, az intim mikrovalóság otthonossága nyugtalan várakozással és a hiány nehezen megfogható érzésével keveredik a képeken. Mi nézők, keresünk valakit, aki nincs ott. A sorozatból kirajzolódó történet konkrét előzményére mindössze egyetlen kép utal közvetlenül, csak az a komód felső fiókjából a padlóra szórt, széttépett, régi fénykép sejteti, hogy jogos a hiányérzetünk. 

                 
Ipsics Barbara Leltár című sorozatából

 

Egy vízzel teli fehér zománcozott lavór – a női mosodára tett utalásként – vezeti át a tekintetet a másik kiállító, Szász Lilla munkáira. Az egyéni és családi problémák tisztázására gyakran használják azt a mondást, hogy „tisztára mosni a szennyest”. A mosoda – ami köré a kiállított tárgyak szerveződnek – a sztereotípia szerint a nők terepe, ahol a mosnivalóval együtt egymást közt akár a családi szennyes is kiteregethető. 

 

A kiállítótér nagyobbik felében látható fotósorozat közvetve szintén valaki más személyes traumájából táplálkozik. Ahogy a hagyományos, áthajtós asztali naptárból kialakított könyvtárgyból kiderül, Szász Lilla szakítása után, 2012-ben egy elhunyt idős hölgy lakásába költözött. Az előző lakó holmijai, ruhái, személyes tárgyai, között kezdett új életet és megpróbálta megismerni azt a nőt, akinek a lakásával együtt élettörténetét is megkapta a sajátja mellé. A Happy new year című projektben a néni ruháiba bújva, a hetvenes évekbeli hangulatot megőrző konyhában készített önmagáról Cindy Shermant idéző portrékat. Otthonka és felemás szandál kerül elő a naftalinos szekrényből, ahogy az új lakó beleéli magát az előző tulajdonos, özvegy Bíró Sándorné személyébe. Szász a lakásában talált hatévnyi napló és az asztali naptár bejegyzései alapján rekonstruálta egy ismeretlen ember életét. Hogyan teltek a napjai? Milyen élete volt? Mit szeretett? A hónapokig tartó kutatómunka során a jóformán érintetlenül megőrzött személyes környezet, ötven év díszlete az új lakó életének is része lett. A már-már spirituális egybeolvadás során, a művész magáévá tett egy másik életet, egyúttal távolabbról szemlélhette a sajátját. 


Feminine Laundry kiállításenteriőr Szász Lilla munkáival   Fotó: Szirmai Anna

A belső térben látható kiteregetett fotóinstalláció a mosodát mint szimbólumot erősíti, valamint itt találjuk a már említett fotókönyvet, amelyben a két szereplő, özv. Bíró Sándorné 1992-es évének bejegyzései, emlékeztetői, teendőlistája és életének eseményei keverednek Szász Lilla életének eseményeivel. A két sors egymásra hat, a „talált élet” a megtalálóéra.


Szász Lilla Happy New Year című projektjéből   

 

A kiállítók mások életének megértésén keresztül keresik a választ saját kérdéseikre. Különböznek a módszerek, egyikük a családi emlékezetben kutat egy hiányzó rokon után, másikuk egy idegen néni otthonkájába bújva próbálja megismerni annak előző tulajdonosát. Mások hátrahagyott emlékeiben mossák sajátjaikat. 

 

 

Feminine Laundry 2B Galéria, 2014. október 3-ig látogatható.