A Frieze, amely a világ egyik legjelentősebb kortárs képzőművészeti magazinja, ritkán foglalkozik budapesti kiállításokkal. Az online archívum egyetlen találatot sem ad fiatal magyarországi művész itthoni tárlatára a médium több mint húsz éves történetében. Ezért említésre méltó, hogy a magazin márciusi számában Katarina Šević Tutaj színpad című kiállításáról olvashatunk, amelyet 2012 őszén mutatott be budapesti kiállítóhelyén a Knoll Galéria.

Katarina Šević Szerbiából költözött Magyarországra, ahol a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán diplomázott 2004-ben. Az ezt követő években a budapesti színtér fontos szereplőjévé vált nemcsak művészeti, hanem szervezői tevékenysége révén is: a nevéhez fűződik a Dinamo és az Impex megalapítása és működtetése. 2012 vége óta Berlinben él.

A cikk létrejöttében, amelyet alább röviden összefoglalok, meghatározó szerepe volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület Curators' Network programjának, amely külföldi kurátorokat és kritikusokat hozott Budapestre tavaly ősszel, hogy itteni művészek egy nyílt pályázaton kiválasztott húsz fős csoportjával találkozzanak. A kritika szerzője, Fatima Hellberg ennek keretében találkozott először a művésszel, és ekkor tekintette meg a Knoll Galéria kiállítását.


Alább tehát az összefoglaló, a teljes szöveg pedig ezen a hivatkozáson olvasható.


Katarina Šević: Tutaj színpad, kép a kiállításról. Knoll Galéria, 2012. forrás: www.frieze.com

Katarina Šević lakkozott, politúros fa tárgyai és furcsa jelmezei előhívják a kézi megmunkáláshoz kötődő intimitás és lelassulás, ugyanakkor a nem-modernség gondolattársítását is. Šević élvezettel manipulálja a kézművességhez kötődő időbeli és ideológiai elvárásokat – írja a kritikus.

A William Morris 1890-es utópiáját megidéző News from Nowhere sorozat mini-színpadairól egyszerre jutnak eszünkbe a tizenkilencedik századi polgári otthonok dísztárgyai és az utópikus szocializmus jövőbe vetett hite. Az egy múltbéli jövőkép rekonstrukciójának tűnő apró színpadokat balsejtelem lengi be.


Katarina Šević: News from Nowhere, 2008-2009. © ICA-D, Dunaújváros

A kiállított jelmezekből árad az Oskar Schlemmer-i nyughatatlan avantgardizmus, és valami annál sokkal misztikusabb is: elég a pelerinnel kombinált bányászruhára, vagy a nyolckarú Ing-kosztümre gondolnunk.


Katarina Šević: Ing-kosztüm. © Katarina Šević

Végül a Gasium et Circenses/Kedves Zoltán! című installáció és performansz-dokumentáció, amelyet Šević a Tehnica Schweiz művészcsoporttal közösen jegyez, a Gázgyári lakótelepen található szabadtéri színpad és közvetlen környezetének történelmét igyekezett feldolgozni, ám a művelődési házat régészeti leletek raktáraként használó Budapesti Történeti Múzeummal folytatott, és performanszként bemutatott eredménytelen levelezés elősorban ennek a múltnak a megközelíthetetlenségével szembesít.

Hellberg szerint a kiállítást egyrészről valamiféle cselekvésvágy, másrészről a múlt – talán kifulladt – jövőképe mozgatja, amelynek a művész által alkalmazott idejétmúlt kézűves technikák és kiüresedett szimbólumok jól megfeleltethetők. A Tutaj színpad így tehát nem más, mint egy sodródó, kiszámíthatatlan, de a jövőbe vetett várakozással teli építmény.