Demokratikus felforgatás

Christoph Schlingensief: Ki az idegenekkel! - vetítés és beszélgetés a tranzit.hu irodájában

Kricsfalusi Beatrix

Christoph Schlingensiefet a fájóan korai halála után róla megjelent legátfogóbb kötet „összművészként” határozza meg, a szónak nem a Richard Wagner-i értelmében. Ugyan intenzíven foglalkoztatta a Wagner-életmű, és a 2000-es évek közepétől létrehozott animatográfjai csakúgy, mint operarendezései értelmezhetők a bayreuthi Festspielhaus esztétikájának médiatechnológiai újragondolásaként, esetében e fogalom inkább azért találó, mert az összes vizuális művészetben otthonosan mozgott.


Christoph Schlingensief előadása Guiseppe de Liguoro L'Inferno (Pokol) című 1911-es némafilmjéről a HAU-ban. (Berlinále, 2009)  
Forrás: http://xlterrestrials.org


A 80-as évek elején független filmesként kezdte, egy évtizeddel később Frank Castorf meghívására a berlini Volksbühnén hozta létre az első színházi munkáit. Később az épület falain kívül köztéri akciókat és intervenciókat valósított meg, de a kereskedelmi televíziózás világában is ismertté és sikeressé vált: a szellemi és testi fogyatékkal élőknek FREAKSTARS 3000 címmel indított tehetségkutató műsora a német Viva zenecsatorna egyik legnézettebb műsora lett. Schlingensief igazi határátlépő volt: a népszerű- és magaskultúra új és régi médiumait kreatív kölcsönhatásba hozó munkáival a demokrácia működőképességét, a szólásszabadság és a cinikus hallgatás feszültségteljes kapcsolatát vizsgálta. 


Christoph Schlingensief - Freakstars 3000 (2003) - Trailer  
Forrás: Youtube


Ebbe a gazdag és sokszínű életműbe kínált betekintést a tranzit.hu nyitott irodájában – Kathrin Rhomberg koncepciója alapján megvalósult – egyestés prezentáció, melynek középpontjában – a Ki az idegenekkel! című köztéri intervenció állt. Az osztrák konzervatív párt és a szélsőjobboldali populista FPÖ tabutörő kormánykoalíciójára reagálva Schlingensief az Ünnepi Hetek jelöletlen programjaként 2000-ben az FPÖ zászlójával és a fenti szlogennel díszített konténereket állított fel a bécsi operaház előtt, melybe ünnepélyes keretek közt tizenkét menedékjogért folyamodót költöztetett.


Filmstill a FOREIGNERS OUT! SCHLINGENSIEF'S CONTAINER című 2001-es filmből. Rendezte: Paul Poet.  
Forrás: http://www.filmgalerie451.de


A Big Brothertől kölcsönzött szabályok szerint a közönség a bentlakók életét webkamerákon keresztül és a helyszínen is nyomon követhette, és dönthetett is sorsukról. A tévéműsorral szemben a kiszavazottakra itt azonnali kitoloncolás várt, míg a győztesnek a pénzjutalom mellé osztrák állampolgárságú házastársat ígértek. Schlingensief hol a helyszínen agitálta az eleinte tanácstalanul szemlélődő, később egyre dühösebben vitatkozó nézőket, hol a legnézettebb és legolvasottabb médiafelületeken igyekezett minél ellentmondásosabban kontextualizálni a konténer körüli történéseket.  


Filmstill a FOREIGNERS OUT! SCHLINGENSIEF'S CONTAINER című 2001-es filmből. Rendezte: Paul Poet.  
Forrás: http://www.filmgalerie451.de


Az eseményről készült filmből (rendezte Paul Poet) és a Rhomberg által gondosan rekonstruált sajtórecepcióból pontos képet kaphatunk arról a zavarról, amely a helyzet eldönthetetlensége miatt a befogadókban keletkezett. Mivel Schlingensief gondoskodott arról, hogy az FPÖ és a vele szimpatizáló Kronen Zeitung szlogenjei folyamatosan forgalmazódjanak a helyszínen, senki sem tudhatta pontosan, hogy Bécs központjában tényleg a párt idegengyűlölő politikája vált látványos, népszórakoztató valósággá, vagy mégis inkább művészeti akcióról van szó. A konténer környéke olyan agonisztikus térré vált, ahol ki-ki vérmérséklete és világnézete szerint fejthette ki véleményét a látottakról és az EU-szankciók által sújtott Ausztria legégetőbb társadalmi és politikai problémáiról.  


Filmstill a FOREIGNERS OUT! SCHLINGENSIEF'S CONTAINER című 2001-es filmből. Rendezte: Paul Poet.  
Forrás: http://www.filmgalerie451.de


Schlingensief olyan szituációt hozott létre, amelyre provokatív mivolta miatt egyrészt lehetetlen volt nem reagálni, másrészt lehetetlen volt rá helyesen reagálni. Az FPÖ egy hétig minden lehetséges fórumon tagadni kényszerült a konténert keretező legsikeresebb politikai szlogenjeit, hiszen az akció beszüntetését nyilván nem követelhették épp akkor, amikor az EU árgus szemekkel figyelte az olyan demokratikus alapjogok betartását, mint a véleménynyilvánítás és a művészi alkotás szabadsága. Azonban a Ki az idegenekkel nemcsak a szélsőjobbot hozta nehéz helyzetbe, hanem általában véve a rögzült ideológiai sémák alapján adott válaszok és reakciók esendőségére mutatott rá. Ebből a szempontból igen beszédesnek számít az a tény, hogy a helyszínen egyetlen alkalommal eszkalálódott erőszak nem jobbról „érkezett”: a kormánykoalíció ellen heti rendszerességgel demonstráló baloldali aktivisták rohanták meg a konténert, mert ki akarták szabadítani a menekülteket a „nácik karmai közül” (akik paradox módon épp ezáltal kerültek veszélybe). 


Kerekasztal-beszélgetés a tranzit.hu nyitott irodájában.   Forrás: tranzit.hu

A vetítést követő kerekasztal-beszélgetés résztvevői (Kathrin Rhomberg, Tompa Andrea és Hegyi Dóra) is megegyeztek abban, hogy Schlingensief munkái azért tudtak ennyire hatásosak lenni, mert egyik ideológiai szekértábor világnézetéhez sem igazodtak: a művész éppolyan elánnal lépett fel a neonáci nézetek terjedése, mint a neoliberális jóléti társadalom munkanélküliekkel vagy fogyatékosokkal szemben tanúsított cinizmusa ellen. Nem hitt abban a liberális dogmában sem, hogy a neonácik elleni fellépés hatásos eszköze az elszigetelés és a közéletből való kiszorítás lenne.


Tompa Andrea, Hegyi Dóra és Kathrin Rhomberg a tranzit.hu nyitott irodájában.   Forrás: tranzit.hu

Tompa Andrea színikritikus ezzel kapcsolatban beszélt részletesen a 2001-es zürichi Hamlet-rendezéséről, amely volt neonácik társadalmi integrációs programjához kötődött. A politikai nevelésért felelős német szövetségi hivatal által finanszírozott projekt keretein belül hat fiatal kapott lehetőséget arra, hogy maguk mögött hagyják a szélsőséges szubkultúrát: kilépésüket az előadás közben, annak megszakításaként jelentették be, majd szándékaik őszinteségéről próbálták meggyőzni a többnyire szkeptikus és felháborodott nézőket.

 
Schlingensief 2001-es zürichi Hamlet-rendezése.   Forrás: www.schlingensief.com

A tranzit.hu eseményén láthatóak voltak a filmes életmű központi jelentőségű alkotásai is, így például a német újraegyesítést kannibalisztikus kontextusban értelmező A német láncfűrészes vérengzés (1990), vagy az Adolf Hitler 100 éve – Utolsó óra a Führerbunkerben (1988/89). Noha Christoph Schlingensief önmagát elsősorban filmrendezőként definiálta, performanszművészként meghatározó alakja volt a német kortárs művészeti és színházi színtérnek. Olyan, aki bár mindig tabutörő, provokatív állítások köré szervezte akcióit – elég csak az 1997-es Documentán bemutatott akciójában használt „Öljétek meg Helmut Kohlt” táblára gondolnunk –, azok felforgató ereje mégsem az efféle üzenetekben, hanem a körülöttük kialakult performatív szituációkban rejlett.