A mai nap ékes bizonyítéka annak, hogy az iskolakezdéssel együtt beindult a kulturális élet. Az egymásra szervezett kiállításmegnyitók és a két napig Budapesten állomásozó RIVE kulturális hajó összművészeti programdömpingje az Artmagazinnál csak egyet jelenthet: Száguldó Riporter.

 

Fotók és szövegek: Mucsi Mesi és Zsámboki Miklós
 

 

„A személyes emlékezet igenis fontosabb a hivatalos emlékezetpolitikánál!” - jelentette ki Barta Edit esztéta ma este az OSA Archívumban, egy óriási QR-kód előtt állva. A kód rengeteg, egy lomtalanítás alkalmával talált diafotóból áll össze, amelyeket egy lelkes apuka készített gyermekeiről, akarva-akaratlanul megörökítve a 70-es, 80-as évek Magyarországát is. Így a családi nyaralások és karácsonyozások képein közös történelmünk tárul fel.

QR code –családi diaképekből nyilvános történelem
Centrális Galéria

 

 

 

 

Nagyjából megvolt, azért mielőtt elindultam, kikerestem a szótárban, mit is jelent pontosan a 'laundry'. Kimosott fehérnemű, mosoda, szennyes. Ha jobb szótárt ütök fel, biztos tudnám, melyik értelmén kell most jártatni az agyam, de minthogy nem így történt, élvezem a jelentések jótékony egymásmellettiségét a középen álló nagy lavór vizet nézve. Balra Szász Lilla, jobbra Ipsics Barbara képei. Vagy a filces feliratok, vagy a nyilvános térben megjelenő kisajátított személyes emlékek idézik fel bennem Mladen Miljanović Show Where it Hurts With Your Hand fotósorozatát – mintha egyszerre hat ember múltjában merülnék el.

 

 

 

 

Egyed László legújabban arra kéri Facebookon az ismerőseit, hogy mondják el a véleményüket egy-egy, esetenként világhírű festményről: szerintük miért jó kép, vagy miért nem az? Szeretne erről beszélgetni. Saját rajzain zöldségek (alma, körte, karalábé) és emberi testrészek zavarba ejtően pontos ábrázolásai láthatók. "Mi köze ennek a mához?" - tette fel a kérdést megnyitó szövegében Kepes János. Lehet erről beszélgetni.

 

 

 

 

Van-e kedvesebb gesztus, mint széket kínálni egy frissen érkezőnek? Van: odaadni neki a széket, hogy vigye is haza. Persze csak miután összerakta magának, Pesten a Nehru-parton, a műanyaghordó-lámpa fényénél, a műanyaghordó-hangfal ütemére, a műanyaghordó-buborékfújó szellőjénél. A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig bárkinek lehet ilyen ülőhelye, ha a RIVE kortárs művészeti hajó és táncosokból, képzőművészekből, designerekből álló legénysége épp a közelben állomásozik. Dunaújvárosiak, mától ti jöttök!

 

 

Budapest, Nehru-part