A New York Times szerint a dealerek és a gyűjtők már évek óta panaszkodnak, hogy túl sok művészeti vásár van a világon. A Skate's 2015-ös ez irányú kutatása kimutatta, hogy a jelenség túl van a csúcspontján: tavaly 1 032 792 ember jelent meg a világ különböző art fairein, 7,4 %-kal kevesebb, mint az azt megelőző évben. A 2014-es Frieze Art Fairről mi is beszámoltunk.

© 2015, ARTnews LLC, 40 W 25th Street, 6th Floor, New York, N.Y. 10010   Forrás: artnews.com

Október harmadik hete a művészetről, helyesebben a művészeti piacról szólt Londonban, mivel a szigetország legfontosabb kortárs művészeti vására, a 12. Frieze Art Fair London és a klasszikus műveket kortárs perspektívában bemutató Frieze Masters ebben a pár napban nyitotta meg designos sátorponyváit a késő nyári napfényben úszó Regent’s Parkban.

Bármennyire is igyekeztek a szervezők távol tartani a VIP-kártya nélkül érkező tömegeket¹– a rosszallók szerint a hétvégi, pusztán bámészkodó sokadalomra panaszkodó megagalériák kedvének kielégítésére – a szűkre szabott időkeret nem riasztotta el a látogatókat, így már a harmadik nap délutánján kikerült a SOLD OUT feliratú tábla a jegypénztárakra, vagyis a vásár öt napja alatt regisztrált látogatók száma elérte a 60.000 főt.

Sold out!   Fotó: Artmagazin - Rechnitzer Zsófia

A Frieze-re huszonöt országból százhatvankét kortárs kiállító érkezett. Míg a világ vezető galériái a MAIN szekcióban kaptak helyet, addig tőlük kicsit különválasztva szerepeltek a feltörekvő, tizenkét évnél nem idősebb kiállítók, melyek a FOCUS szekcióban kifejezetten a Frieze Londonra tervezett projekteket mutattak be. A LIVE szekció pedig kizárólag a performanszművészetre koncentrált. De a vásár a sátor falain kívül is folytatódott, például a Sculpture Parkban, ami megfelelő környezetet biztosított a galériák nagyméretű, helyspecifikus kültéri szobrainak tetszetős bemutatására.

A Foksal Galeria standja Pavel Althamer, Paulino Olowska és Wilhelm Sansal munkáival.   Fotó: Artmagazin - Rechnitzer Zsófia

Annak ellenére, hogy a szervezők a világ minden tájáról hívtak kiállítókat, a feltörekvő piacok galériáinak részvétele elenyésző volt. A kelet-európai szekciót például csupán három lengyel vásározó², a román szcénát pedig magányosan – a mára már német galériaként regisztrált – Plan B reprezentálta Adrian Ghenie, Victor Man, Ciprian Muresan, Navid Nuur és Achraf Touloub munkáival.

A Frieze Londonon szereplő galériák számai országonként   © Rechnitzer Zsófia

A nyugati galériák dominanciája jellemezte a Frieze Masterst is, mely a park északi csücskében egy időben került megrendezésre a „nagy testvérrel”. Remekül mutatja a 2003-ban debütált Frieze gazdasági jelentőségét és az azt övező növekvő érdeklődést, hogy három éve a vásár alapítói Amanda Sharp és Matthew Slotover külön platformot nyitottak a klasszikus és modern mesterműveket felsorakoztató galériáknak is. A Frieze Masters megalapítása egybeesett a brand New York-i rendezvényének debütálásával is, ahol – a Frieze Londonhoz hasonlóan – a kortárs művek állnak a középpontban.

A szárhuszonhét standot számláló Frieze Masters érdekességének számított a húsz galériát bemutató SPOTLIGHT szekció, amelyre egy-egy művésznek dedikált egyéni bemutatókkal jelentkezhettek a galériák. A részleg finom átmenetet képzett a két vásár között, az itt bemutatott összeállításokra mindössze egy kikötés vonatkozott: 2000 után készült munkák nem szerepelhettek a koncepcióban.
 

A Frieze Masters SPOTLIGHT szekciójában résztvevő galériák számai országonként  © Rechnitzer Zsófia

Erősebb nemzetközi jelenlét egyedül ebben a szekcióban volt megfigyelhető. Itt mutatta be impozáns standját a vásáron régiónkat egyedüliként reprezentáló bukaresti Ivan Gallery legújabb felfedezettjével Horia Bernea-val.³ Vele szemben pedig a brazil A Gentil Carioca kapott helyet, aki a mára a nyugaton is kanonizált Hélio Oiticica korai munkáit hozta Londonba.

Az Ivan Galeria standja Horia Bernea 1960-as évekbeli munkáival   Fotó: Artmagazin - Rechnitzer Zsófia

A pusztán akciódokumentációkat felsorakoztató valenciai Espaivisor Galería ugyancsak a Frieze Masters SPOTLIGHT szekciójában kapott helyet az argentin Garciela Carnevale hatvanas évekbeli archívumával.   Fotó: Artmagazin - Rechnitzer Zsófia

Sajnos könnyen beláthatjuk, hogy az új piacok (mint például Latin-Amerika, Afrika, Kína, vagy akár Kelet-Európa) galériáinak részvétele (egyelőre) nem tekinthető trendnek a két megafairen. Azonban akadtak más, sokkal kellemesebb egyezések a Frieze London és a Frieze Masters standjain. A SPOTLIGHT szekción túl az egyéni bemutatók a kortárs művészeti vásáron is erősen domináltak, csakúgy, mint a klasszikus whitecube-teret megbontó standok.

Frieze London, Gagosian Gallery, Karsten Höller: Gartenkinder, 2014   Fotó: Artmagazin - Rechnitzer Zsófia

A Gagosian Galéria Carsten Höller Gartenkinder című gigantikus installációja egyáltalán nem vesztette el a funkcióját, a gyermekes családok kedvenc állomásává vált az óvónénivé változott galériaasszisztensek legnagyobb örömére.

Frieze London, Hauer and Wirth , A Study in Red and Green, kurátor: Mark Wallinger; középen: Christoph Büchel: Slepping Guard, 2009   
Fotó: Artmagazin - Rechnitzer Zsófia

Megváltozott szerep jutott a Hauser and Wirth „Wunderkammerére” vigyázó narkolepsziás őrnek is, aki Christoph Büchel svájci művész unszolására töltötte alvással munkaóráit. A vásár egyhangúságából kellemesen kizökkentő standért a kurátorrá avanzsált művész, Mark Wallinger volt a felelős, akit Freud dolgozószobája inspirált a kaotikus egyveleg megépítéséhez.

Frieze Masters, Helly Nahmad The Collector című installatív standja   Fotó: Artmagazin - Rechnitzer Zsófia

Hasonló „oázisként” bukkant fel a Frieze Mastersen Helly Nahmad londoni dealer fiktív gyűjtőjének emblematikus lakása is. Az időutazással is operáló installáció 1968 Párizsába repítette vissza a látogatót, aki megleshette az üresen hagyott lakás kincseit, többek között a falakon lógó – mára múzeumi magasságokba emelt – Picasso-, Fontana- és Burri-festményeket.

Frieze London, Carlos/Ishikawa, Ed Fornieles, Oscar Murillo, és Korakrit Arunanondchai közös installációja   Fotó: Artmagazin - Rechnitzer Zsófia

A blue-chip galériák mellett a feltörekvő londoni galériák is operáltak a szokásostól eltérő terekkel és funkciókkal. A FOCUS szekcióban megjelenő trendi Carlos/Ishikawa kissé nehezen értelmezhető standján, művészük, Ed Fornieles-nek köszönhetően például manikűröztetni is lehetett.

Fotó: Artmagazin - Rechnitzer Zsófia

A LIVE szekcióban Franz Erhardt Walther Winkel című 1975-ös performanszát mutatta be a párizsi Galerie Jocelyn Wolff   
Fotó: Artmagazin - Rechnitzer Zsófia

A szép számú installatív munka ellenére a vásárokon kétségtelenül a festmények domináltak. Érdekesnek bizonyult, hogy rengeteg új, mára már mainstreammé vált médium is beférkőzött a műkereskedelmi szférába. Követve a bázeli sémát a Frieze Londonon külön részleget kaptak a performanszok. Az idén debütált LIVE szekcióban hat galéria mutatott be friss és újrajátszott performanszokat.

A magángyűjtőket egyelőre talán kevésbe megcélzó performanszművek jelenléte is utal a Frieze szerepére a non-profit intézmények gyűjteményezési stratégiájában. A TATE-nek például az Outset Contemporary Art Fund segítségével minden évben meghatározott költségvetés áll a rendelkezésére a két vásáron, melyből idén négy munkát vásárolt, kettőt a nemrég elhunyt Harun Farocki-tól. A szervezők sajtóközleménye szerint a TATE-n kívül több, mint száz másik múzeumi csoport látogatott el idén a vásárra.


Frieze London 2014   Videó: Artmagazin - Ickó Dávid

A vásár összforgalmának kimutatása ugyan még várat magára, de az elemzők szerint a két Frieze összesen 1 milliárd fontnyi (megközelítőleg 395 milliárd Ft) forgalmat bonyolított le az öt nap alatt. Izgalmas lenne megvizsgálni, hogy a vásár trendjei miként hatnak a vásárlók összetételére. Vajon a magánygyűjtők mellett a közgyűjtemények gyűjteményezési startégiájára is hatással vannak a vásárokon kiemelten reprezentált művészek, irányzatok? A modern művészeti kánon hiánypótlásának szükségességére direkten utalnak például a SPOTLIGHT szekció galériái által felsorakoztatott múzeumi művek is, melyek kifejezetten a közgyűjtemények gyűjteményezési osztályait jelölték ki potenciális vásárlóiknak. Azonban kérdéses, hogy elérik-e a megcélzott közönséget, és hogy az art fairek új trendjei elegendő legitimitással bírnak-e a közgyűjteményekben való jelenléthez.