ART-LOVES-DESIGN

Képes beszámoló az aukcióról

Szikra Renáta

A 10 éves Artmagazin a NORAWINKLER&Co, valamint a L’OFFICE+Art közreműködésével a 10 éves Design Héten – stílszerűen – egy szabad asszociációs módszerrel párosított, színes, szubjektív és magával ragadó kollekció összeállításával mutatta be a képzőművészet és formatervezés inspiratív együttműködését. A negyvenes évekből származó kecses Zsolnay citromfacsaró, múzeum shopokból ismerős festmény-kendők, Calder mobiljainak alapformájára rímelő Alessi kávéskészlet, karkötővé avanzsált Mondrian és a hatvanas évek Gorka mániáját tükröző kerámiák mellett kortárs műalkotások (többek közt Karácsonyi László csodás dobozművei), fiatal iparművészek és divattervezők alkotásai egyenrangú tételként kerültek terítékre az Art-Loves-Design aukción. A L’OFFICE Paulay Ede utcai konferenciatermében a szombat (október 5.) délután 5 órára meghirdetett aukcióra gyülekezők közül csak a legóvatosabbak biztosítottak maguknak ülőhelyet, s hogy milyen jól tették, akkor derült ki, amikor Winkler Nóra a zsúfolásig megtöltött teremben felkonferálta az első tételt.


Magyarósi Éva festett titokdobozának vidám rókája köszönti az aukció közönségét és a hollóházi lánykákat. A narancsvörös, égkék és vízzöld harmonikus egységbe olvasztja a különböző eredetű és korú tárgyakat, melyeket egy Matisse kollázsait idéző Pierre Cardin kendő és Halász Károly geometrikus festményeire hajazó párja keretez.


Ebből a szögből úgy tűnik szinte csak kerámia volt terítéken, pedig csak jól mutat egymás mellett a hatvanas évek mázkísérleteiből sikeresen kikerül arte poverás váza, a bécsi szecessziót idéző csíkos tejszínkiöntő, a távol-keleti hangulatú halas váza és az art deco-s békás bonboniere. Az előtérben a piros-arany szalagos herendi tál mellett üdítő kontrasztként Koralevics Rita PaperUp kollekciójának papírmasé tárolóedénye feszít.


Az aukció védjegye-logója-totemállata-kabalája. A negyvenes évekből származó méretarányos (alig 6 cm magas) Fekete fióka funkciója továbbra is találgatás tárgya. Akár minivázaként, akár hamutálként vizionáljuk, egyaránt abszurd látványt nyújtana. Mindenesetre 4000 forintos kikiáltási árát csaknem megduplázva talált gazdára.


Gyűlik a közönség. Van, aki csak egy utolsó ellenőrző pillantást vet a katalógusból választott tárgyra, de van olyan is, aki éppen most esik szerelembe egyik vagy másik kiállított művel. Aki pedig nem váltott tárcsát, az igyekszik legalább jó helyet foglalni magának.


Az aukció levezetésében közreműködő hölgykoszorú: Topor Tünde, Brassai-Szűcs Gabriella és Winkler Katalin talpig feketében elfoglalja helyét. Mivel az aukciót vezető Winkler Nóra is ehhez a dresscode-hoz igazodott, azt gyanítjuk, hogy nem akartak konkurálni a sok színes tárggyal. Topor Tünde nyakában legalább megcsillan egy aukciós tétel párja: Juhos Janka egyik JUJJ poligonja, amely jelenleg a New York-i Museum of Art and Design LOOT nemzetközi designékszer-kiállításán képviseli Magyarországot.


Nóra éppen a Kortárs művet mindenkire! szlogennel barátkoztatja a közönséget. A Je Suis Belle kivételes kollekciója például Szűcs Attila festményeit alakítja hordhatóvá. A kivetítőn látható darab nagyon baráti kikiáltási ára (3000 Ft) komoly versengést indított el a divatrajongó művészetbarátok között. Több hasonló tétel közül a Ludwig Múzeumban két éve kiállított Bakos Rita Ackermann híres Candymanje kapucnis felsővé lényegült át, Tomcsányi Dóri selyemtunikáját pedig akár Moizer Zsuzsa színes akvarelljei is inspirálhatták volna.


Továbbra is divat, de most a nagyon is ipari formatervezéssel való házasságából. Az IVANKA Új Éva borítéktáskája kézzel csiszolt beton és galambszürke (vagy mégis inkább betonszürke?), puha borjúbőr kombinációja lélegzetelállítóan elegáns és hihetetlenül könnyű!


Nóra, aki egy személyben az aukció szíve és lelke, két órán keresztül megállás nélkül mesél, kérdez, bíztat, rábeszél, fürkészi a tekinteteket, a szégyenlősen vagy büszkén villantott tárcsákat, közben pedig villámgyorsan számol, emeli a téteket, koppant először, másodszor és senki többet harmadszor.


Jól látszik a képen, hogy egy gombostűt sem lehetett volna leejteni olyan sokan voltunk a teremben, de sem a zsúfoltság, sem a meleg nem tántorította el a lelkes közönséget. Vevők voltak minden tréfára és felkínált tárgyra, még ha végig állniuk is kellett, mint például a műgyűjtő Szűcs Ferencnek és feleségének, akik derekasan kivették részüket a licitekből és számos szép tárggyal térhettek haza.


A Zsolnay dísztál és korabeli reklámplakátja az aukció egyik kuriózuma. A Török János terezte picassós hangulatú dísztál az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében is szerepel. Az 1960-ból származó vörös-fekete Anya gyermekével  igazi emblematikus darab, amit csak erősít az a tény, hogy Muray Róbert három évvel később készült, a hazai formatervezés magas színvonalát reklámozó hangulatos plakátján a modern vonalú kancsó és váza mellé éppen ezt a darabot választotta. Szerencsére egy helyre is kerültek.


Topor Tünde, aki fél kézzel a telefonos vételi megbízásokat koordinálta, kiskorú önkéntesek segítségét vette igénybe, hogy a zsúfolt teremben az egyes művek adatlapjait a megfelelő tárcsaszámokhoz eljuttathassa.


Akik hamarosan nem is elégedtek meg a segítői szereppel és maguk is licitálni kezdtek a divatékszer kategóriában.


Ahol nemcsak Fufavi Lilla Mondrian ihlette plexikarkötőiért, de a Yayoi Kusamás piros pöttyös vagy a Claes Oldenburg Almacsutkáját, esetleg Mattia Bonetti dobókocka bútorszobrait miniatűrben prezentáló nyakláncért is lehetett versenyezni.


A közönség végül annyira belejött, hogy az el nem kelt tételeket is sorra visszarendelték. Volt, ami a kikiáltási áron talált gazdára, de olyan is, amiért vérre menő harcot folytattak. Ez történt a legutolsó tétel esetében is: az első körben mellőzött, „Los Angeles a hatvanas években” hangulatú nyakkendő 2000 forintról 15000-ig kúszott, míg az elégedett tulajdonos a keblére ölelhette.

A sikeres árverés bevételét a LOFFICE+Art művészeti mentorprogram és az Artmagazin művészeti előadás-sorozat megvalósítására fordítják a szervezők.

Fotó: Mucsi Emese, Rácz Ráhel és Szmolka Zoltán