Az Artmagazin stábja régi betonrajongó, így minket nem is lepett meg, hogy a BETON (tavalyig DEPÓ néven futó) kurzus és workshop sajtóanyagában végre leírva olvashattuk, hogy a beton nemcsak könnyen kezelhető, multifunkcionális, de kifejezetten szexi anyag is. A beton szürkéje elegáns, tiszta és kifinomult: ha selymesen sima, akkor finoman csiszolt kőfelületre, olykor kerámiára emlékeztet, ha rusztikus és a zsaludeszka lenyomatát őrzi természetes, nyers szépségével hódít.

Emlékkép (Péni Brigitta, ékszer, 2014) Fotó: Bognár Benedek - Simon Zsuzsanna
A beton a közvélekedéssel ellentétben nem feltétlenül nehéz, sőt inkább légies – különösen, ha íves betonhéjon hintázhatunk, vagy könnyített (üreges) betonból készült diakeretben hordozzuk emlékeinket. A beton nemcsak taposni való (sőt a ledekből kirakott csillagképet őrző járdabetét inkább égi tünemény), betonból készülhet táskánk vállpántja, hordozható lámpabura, de a betonfülbevaló sem húzza le fülünket a bokánkig. Ezt bizonyította számunkra az idei BETON kurzus és workshop (100 hallgató + 23 projekt + 10 konzulens +2 helyszín) kiállítása, melynek
zsűrijébe többek közt minket is meghívott az eseményt szervező és kézben tartó
Szövetség ’39 Művészeti Bázis. A tavasszal kezdődött többlépcsős elméleti és gyakorlati munkában a BME hallgatóin kívül a MOME, a BKF, a KREA és a Pécsi Tudományegyetem diákjai is vettek részt.
Tesztelés és zsűrizés a BETON kiállításon. Fotó: Simon Zsuzsanna
Márciusban a szakmai alapokat sajátították el, anyaggal és technológiával ismerkedtek, hogy az áprilisi műhelymunkán a 3-5 fős csapatok saját terveiket önthessék a szó szoros értelmében: formába. Az önkéntes betonbarkácsolók természetesen nemcsak betonozni tanultak, ennél fontosabb volt, hogy megélhessék saját tervük megvalósíthatóságát, a különböző szakterületek összehangolását, a csapatban való gondolkodást, és a projektgondozás felelősségét is. Az áprilisi műhelymunka a Sztregova utcában a
Város és Folyó csoport jóvoltából, a VALYO Műhelyben zajlott. Itt tanulták meg minden betonmunka lényegét: zsaluzatot készíteni, amiről mi is megtudtuk, hogy akkor igazán tökéletes, ha már egyáltalán nem is akarunk betont önteni bele, olyan szép. A betonöntés, majd kizsaluzás és utókezelés után májusra elkészült az összes darab, melyek közül a mozdíthatókat az URIMURI terében állították ki a szervezők, mielőtt a kisebb-nagyobb darabok végleges helyükre kerültek volna.

Zajlki a BETON workshop a VALYO műhelyben. Fotó: Simon Zsuzsanna
Az idei workshop hívószava a HIBRID volt, ami eleve műfaji és funkcionális határátlépést feltételez. A betonhibridek három kategóriában indulhattak. Lehetett ékszer (tágabban „tárgyak, amiket magamra rakok”), bútor, vagyis „tárgyak, amikre magamat rakom” és olyan helyspecifikus köztéri beavatkozás, ami a környezetével együtt értelmezhető. Emellett idén első ízben valósult meg, hogy több csoport az első pillanattól fogva együttműködött kisebb közösségekkel, civil szervezetekkel – vagyis felmerülő konkrét igényekre reagálva, az adott helyszínhez alkalmazkodva és a közösséggel együtt gondolkodva készítettek terveket. A civilek bevonása, valós igényeik feltérképezése adta a projekt lényegét, de minket már a kurzus során kirajzolódó struktúra, a különböző intézmények hallgatóinak együttműködése és a kidolgozott mentor-konzulens rendszer is lenyűgözött.

Látássérült fiatalok egy csoportjával működött együtt a Concread pad alkotócsapata. Fotó: Simon Zsuzsanna
Nem véletlen hát, hogy az Artmagazin választása az urbánus projektek közül éppen a
Mederre esett. Bognár Melinda, Dombrovszky Zsófia, Megyesi Gabriella, Nagy Diána és Vass Réka (konzulens: Baróthy Anna, Pongor Soma) Budapest egyik legizgalmasabb közösségi kertjének tagjaival egyeztetve készítette el betonmedencéjét.
Meder (Bognár Melinda, Dombrovszky Zsófia, Megyesi Gabriella, Nagy Diána és Vass Réka, köztéri kútkifolyó, 2014)A
Meder éppolyan egyszerű és elegáns, mint a neve. A geometrikus formák raszteres rendszere minimalista szobrot idéz, miközben arra szolgál, hogy egy burjánzó kert közepén, a kút körüli sárdagasztást kivédje. A nyolcadik kerület dzsungelében a Tömő utcai Leonardo kert maga a Paradicsom. Körben a szomszédos utca foghíjtelkein dübörögnek a buldózerek, a magas kapu mögött meg takaros ágyásokban piroslik a paradicsom, gömbölyödik a saláta, illatozik a rózsa és a levendula.
A Meder beépítése a Leonardo-kertben. Fotó: Simon ZsuzsannaAz ágyástulajdonosok szemmel láthatóan nemcsak egy kis gyomlálásra, öntözésre ugranak be, zajlik az élet a raklapokból összerótt színes kerti bútorok, a tűzrakóhely és mindenekelőtt a klasszikus karos kút környékén. A színes és meglehetősen kaotikus környezetben a
Meder tiszta geometrikus formái, dinamikus felülete
Carlo Scarpa növényekkel kombinált
medencéit, míves vízelvezető vájatait juttatta eszünkbe. Ráadásul kiderült, hogy eredetileg a felesleges víz elvezetésére szolgáló két méter hosszú medencéhez egy mocsári növény-neveldét is szeretne a kertközösség, így az majd a következő lépcsőben valósul meg.
Fotó: Simon ZsuzsannaA
Meder beépítésére ünnepélyes keretek közt (felhívással gumikacsa-úsztatásra) került sor – ahol beigazolódott, hogy a nagyvonalú modernista térforma mindenki megelégedésére pancsolóként is kiválóan funkcionál.
Kapcsolódó tartalom: