November 22-én pénteken nyitott a VIRTUÁLIS-E A VALÓSÁG? - A kortárs médiaművészet és a médiatörténet mérföldkövei, vagy a mediamuseum.c3.hu című kiállítás a Laborban. Ahogy a cím is sugallja, ez bizony egy hibrid retrospektív kiállítás. Médiaarcheológiai leletként bemutatott tárgyakkal, idézetekkel, virtuális emléktáblákkal van tele a tér, a kihelyezett terminálokon pedig internetes archívum vagy valós idejű videókapcsolat fut. Hirtelen nem is érti az ember, hogy ez a rengeteg dolog hogyan függ öszze. Pedig egyszerű: C3!

A kiállítás ugyanis a C3 Alapítvány elmúlt 17 éves munkásságát igyekszik bemutatni. A C3 igen szerteágazó tevékenységi köre nehezen megragadható, így nem volt könnyű feladata a rendezőknek (Peternák Miklósnak és doktoranduszainak). Már a megnyitó esemény is kellően szokatlan volt ahhoz, hogy tudjuk, itt valami átfogóbb dologba csöppentünk. Valami olyanba, ami jóval túlnyúlik a Laboron, térben és időben egyaránt.



A történet 1996 júniusában kezdődött, amikor a Soros Alapítvány, a Matáv és a Silicon Graphics létrehozta C3-at. A kiállítás nyitó termében is itt kezdődik az idővonal, ami a rengeteg eseményével betölt egy egész falat. Kicsit böngészve megtudhatjuk, mi mindent köszönhetünk a C3-nak. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: a freemailt, az első magyar net állomásokat (netkioszkokat),  több száz iskolai és oktatási honlapot, rengeteg kiállítást, nemzetközi médiaművészeti kapcsolati rendszert, videóművészeti archívumot és persze megannyi kiadványt. Utóbbiakból az összes megjelent cím olvasható és meg is vásárolható a helyszínen.

A hátsó térbe átsétálva technikai eszközök sokasága fogad minket. A fal mellett a C3 katalógusát futtató terminál, melyen meg lehet nézni a videóművészeti gyűjtemény kulcs darabjait, előadásokat, dokumentációkat. A tér közepén pedig négy posztamensen a már említett technológiai leletek. Az Y generáció már csak tippelgetni tud, mire is lehettek jók. Ezeken kívül még látható (mint ahogy a kiállítás meghívója is írja):
•Négy műalkotás, vagy műalkotásról szóló híradás, digitális képkeretben
- Izsák Előd: Talált rajzok (fotódokumentáció), 2011-2013.
- Szilágyi Kornél: Kaos Camping (videó, részletek, 4’) 2013.
- Szolnoki József: Hallo (rövidfilm, fekete-fehér, 5’38”), 2006.
- Vándor Csaba: Fehér furgon (loop), 2013.
•Négy mű, vagy négy mű részletei
•Négy alkalmi, miniatűr emléktábla képcédula formájában



A kiállítást végignézve komoly betekintést kaphatunk a C3 (és a körülötte megforduló művészek, elméleti emberek) munkásságába. A C3 missziója is hiánypótló, archívuma lenyűgöző. Jelen kiállítást viszont nem sikerült összekötniük a jelennel. Médiaművészetnek az elektronikus alapú hordozókra épülő művészi kifejezésformát szokták hívni. Az elektrotechnikai médiumokkal viszont az a baj, hogy az értelmezhetőségük erősen köthető időbeli és térbeli elterjedtségükhöz és az őket használó társadalmi csoportokhoz (illetve az idő előrehaladtával ezen csoportok változásához).  
A kiállítás meghívójában azt olvashatjuk, hogy: „A technikai médiumok a gazdaság és a társadalom meghatározó szféráiban alapvetően alakítják át civilizációnkat, az emberi élet színtereit, a hétköznapokat éppúgy, mint a kulturális emlékezet intézményrendszereit.” Bár az tagadhatatlan, hogy alapvetően átalakulnak ezen rendszerek, viszont korántsem mindegy, hogy milyen technológiát használ a képzőművészet ezen változások leírásához. A számítástechnológia lehetőségei exponenciálisan bővülnek és szinte évente átalakítják a hétköznapi ember és környezete relációját (kommunikációs, gazdasági, sőt még észlelési szinten is). A szabványok és a kommunikációs trendek gyors váltakozása az, ami az adott médium uralta korszak értelmezési mezejét legerősebben befolyásolja (a médiaművészetben). A hálózati művek és kísérleti játékterek jelentősége pont abban az ütemben csökken, ahogy az őket futtató apparátusoké.

Az interneten elérhető információk duzzadása mindinkább megköveteli egyre újuló és korszerűsödő taxonómiai rendszerek alkalmazását. Az információk ilyesfajta következetes osztályozásának és elérhetővé tételének az egyik alappillére a webdesign, ami a hypertextben hozzáférhetővé tett textus  teste. Bármennyire is izgalmas anyagok vannak fenn a C3 szerverein, sajnos a 10-15 éve rendelkezésre álló szerkesztési elvek és nyelvezet még leginkább csak a kísérletezés terepe volt. Ez nagyban megnehezíti napjainkban a szövegek közti navigálást és azok olvasását.



Tulajdonképpen a kiállítás rengeteg ponton analóg a C3 internetes felületeivel. A kísérletező szerkesztés miatt nehezen tud navigálni az ember a rengeteg információ között. A kiállításban is rengeteg a beágyazott videó, sőt a megnyitó esemény streamelve volt (élő közvetítés az Intermédia tanszéken tartott TV halála / Élő múlt. Telematikus performanszból). Sok szövegdoboz van a falakon idézetekkel. No, meg rengeteg linkkel is találkozhatunk! A miniatűr, alkalmi emléktáblák a jelenlegi helyszínt összekötik a múltbéli történésekkel, illetve QR kód segítségével online tartalmakkal is. Nekem mindössze annyi volt a problémám, hogy én több okból kifolyólag kerülöm a QR kódok olvasására képes okostelefonok használatát. A mobilkommunikáció általam választott formájában pedig nem tették hozzáférhetővé az információkat. Az online archívum tárgyakkal, fizikai hordozókkal elmesélt történetében kár, hogy pont a linkek hozzáférhetővé tételére nem találtak konzekvens módszert.

A Médiamúzeum pont az aminek hirdeti magát: egy hiánypótló, ám nosztalgikus töprengés egy letűnt technikai korszak képzőművészeti alkotásaival. A visszatekintésben média és látástörténet keveredik a kilencvenes és a kétezres évek sajátságos (és napjainkban már erősen kontextualizációra szoruló) médium használatával. Az igazán érdekes kérdések nekem azonban kifejtetlenül maradtak. Pont arról nem esett szó, hogy egy adott technikai fejlettséggel hogyan lehet a technológián túlmutató alkotásokat létrehozni. A szabványok által erősen befolyásolt képzőművészetben a problémához való hozzáállásnak, az azzal kapcsolatos állításoknak kell újszerűnek lennie, nem a technológiának. A hiányosságok ellenére azonban azt gondolom, hogy ez egy tisztességes gyűjtés. Ekkora anyag feldolgozása és reprezentálása tényleg emberpróbáló feladat, és itt végül is egy izgalmas és korrekt megoldást kaptunk. Gyorstalpaló médiaművészetből, konklúzió nélkül.