1. Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi, XXIII. törvény módosítása

Dilemmával indult a 2016-os év az olyan kulturális munkásoknak – köztük nekem is –, akik szervezetek képviselőiként, szabadúszóként vagy más pozíciókban ilyen-olyan módon függtek a Nemzeti Kulturális Alaptól. A 2015 decemberében előkészített, 2016. január 1-jével előzetes egyeztetés nélkül hatályba lépett törvénymódosítás kimondta, hogy 2016-tól az NKA kollégiumi tagjait egyharmad részben a Magyar Művészeti Akadémia, további egyharmad részben az EMMI delegálja – tulajdonképpen az MMA beleegyezésével – és csupán a maradék egyharmad rész képviselői kerülnek ki az összes szakmai szervezet által javasolt tagok közül.

Noha minden jel ilyesfajta változások felé mutatott, a törvénymódosítás mégis kiemelkedő pillanat volt. Az MMA-tagok ettől kezdve többségbe kerültek annak a pénzosztó szervezetnek a zsűrijében, amely forrásaira valamennyi hazai művészeti intézmény rászorul. Ez a tény számos szakmai, etikai és morális kérdést vetett fel sokunkban, akik aggodalommal követtük nyomon a 2011 óta történő átszervezéseket a kultúrában, és akik elhatárolódtunk a Magyar Művészeti Akadémiától. Az alábbi linken elérhető az FKSE állásfoglalása 2012-ből, és a törvénymódosításra 2016 januárjában adott válaszunk is.  
 

2. Jovánovics György – Egy önéletrajz című kiállítás a balatonfüredi Vaszary Villában 

2016-ban a legmeghatározóbb kiállításélményem a Jovánovics György – Egy önéletrajz című bemutató volt. Nemcsak azért, mert már régóta vártunk erre, és nem is pusztán azért, mert egy élő legenda életmű-összegzését látni alapvetően nagy dolog. A Vaszary Villa furcsa logikájú tereiben olyan koordinátarendszerbe szerkesztve jelentek meg a Jovánovics-művek, amelyben nemcsak az életmű, de maguk a viszonyítási pontok is csak lassan, nyugodtan bontakoztak ki az érdeklődő szem számára. Ott voltak a példaképek és a tanítványok, az emlékek és a jelen, ott voltak a barátok, a pályatársak, más művész- és zenészóriások. E sokféle nézőpont és részlet segítette végig a nézőt a kiállításon, melynek végén nemcsak a tudás, a tapasztalat és a művészi nagyság, de a szellem is érzékelhetővé vált. A kiállítás számomra hosszútávú élménynek bizonyult.
 

Jovánovics György: Szobrász asztala, 2015 6 db kisplasztika: 1. ‘56-os mártírok emlékműve szarkofág makettje, évszám nélkül; 2. Cigány Holokauszt emlékműterve I, 1974; 3. Cigány Holokauszt emlékműterve II, 1974; 4. Szfinx-alapozás, évszám nélkül; 5. Kalcit, évszám nélkül; 6. Fekete-fehér, évszám nélkül) Fotó: Kerezsi Nemere  Forrás: Artmagazin

3. Közegellenállás 1.0.

Sokszor eszembe jut, hogy a kiállítások csak úgy eltűnnek. Hogy az egyébként is forrás- és visszaigazolás-hiányos közegben az egyes projektek nem kapnak elég figyelmet, nincs elég visszhang. Ez az állapot néha szinte azt az érzetet kelti, hogy kortárs művészetet művelni tét nélküli tevékenység. Szigeti Gábor Csongor Aethereal című kiállítása a Horizont Galériában is minden bizonnyal elfelejtődött volna, ha nem üti ki a biztosítékot valakinél, aki mögé azután sokan felsorakoztak. Bajusz Orsolya kritikája a kiállításról ügyet csinált valamiből, ami mellett megint majdnem elmentünk. Ez pedig azonnal vitát generált. A Közegellenállás 1.0 ezt az online térben zajló vitát terelte be a Stúdió Galériába és alakította élő párbeszéddé.
A Közegellenállást azért sorolom az év számomra legjelentősebb eseményei közé, mert több szempontból is rendkívülinek bizonyult. Abban a két órában közel 200 érdeklődő előtt, és közreműködésével hirtelen tétje lett egy kiállításnak, a művész, a kurátor és a galériás szerepének, visszhangja lett egy kritikának és valódi társadalmi kérdésekről beszélgettünk, egy művészeti produkción keresztül.


Szigeti Gábor Csongor Aethereal című kiállítása a Horizont Galériában   Forrás: Szigeti Gábor Csongor blogspot
 

4. Ladik Katalin – LennonOno Grant For Peace

Noha általában nem tartom fontosnak a díjakat, kitörő lelkesedéssel fogadtam a hírt, hogy Ladik Katalint a 2016-os Lennon-Ono Grant for Peace díjazottjaként ünnepelhetjük. Őszinte örömmel töltött el, hogy ilyen névsorban, Ai Wei-Wei, Anish Kapoor és Olafur Eliasson mellett olvashattam a nevét. A képzőművész, költő, performer Ladik munkássága ezzel az elismeréssel – a díj és az azt övező sajtóvisszhang erejéig legalábbis – a megfelelő helyre kerülhetett a nemzetközi kortárs művészeti színtéren is.
Ladik idén májusban megjelent új kötetének (A víz emlékezete) fülszövegében, önéletrajza utolsó egységében felsorolja a díjait – a sort a még 2015-ben Kürti Emese ajánlására átadott Herczeg Klára-díj zárja. Magam részéről alig várom a következő kötetét, amelyben ennél a résznél a Herczeg Klára-díjat a Lennon-Ono Békedíj és még ki tudja mi más követi.

Ladik Katalin: Szituációk, 1970, ezüst zselatin nagyítás, 18 x13   Forrás: Artmagazin

5. Igor és Ivan Buharov: Az itt élő lelkek nagy része

Mindig is nagyon kedveltem a Buharovok munkásságát. Tetszik az okos és őszinte lavírozás a képzőművész és a „filmes” szerep között. Az, ahogy egyszerre tagadják mindkettőt, ugyanakkor mégis teljes hitelességgel foglalják el helyüket ebben a két, markánsan eltérő, ugyanakkor hasonlóan szűk közegben. De Az Itt élő lelkek nagy része nemcsak ezért volt 2016 legnagyobb moziélménye számomra. A film létrejötte már önmagában is nagyszerű dolog. A hazai filmes producerek színe-java sorakozik egymás után a stáblistán, amely tulajdonképpen részükről állásfoglalásként is értelmezhető. Ez a legújabb Buharov-mű pedig már igencsak filmszerű. Jó volt moziban nézni kiállítótér helyett, és nemcsak a vásznon visszaköszönő ismerős arcok miatt, hanem mert filmként is működik, sőt rendkívüli élmény.

Állókép Az itt élő lelkek nagy része című filmből   Forrás: Artmagazin

Kapcsolódó tartalmak:

Topor Tünde: EMBERNEK ÉRZEM MAGAM... – BESZÉLGETÉS PADOS GÁBORRAL, AZ acb GALÉRIA TULAJDONOSÁVAL ÉS KÜRTI EMESÉVEL, A GALÉRIÁHOZ TARTOZÓ KUTATÓBÁZIS, A RESEARCHLAB VEZETŐJÉVEL, Artmagazin 2016/3.. 36-43 o.

Mucsi Emese: Ez az ő asztala – a balatonfüredi Jovánovics György – EGY ÖNÉLETRAJZ című kiállításról, Artmagazin 2016/3.. 48-49. o.

Sibrik Attila: „Szerencsére a bátorság fertőző” - Beszélgetés a film és a képzőművészet határmezsgyéjén alkotó Igor és Ivan Buharovval, artmagazin.hu

Miért vársz? – Herczeg Klára-díj 2014, Kürti Emese megnyitóbeszéde, artmagazin.hu