Bencsik Barnabás igazgatói mandátuma február végén lejárt, április 12-ig lehet pályázni a Ludwig Múzeum vezetői posztjára. A kortárs képzőművészeti színtér meghatározó szereplőit a következő két kérdés megválaszolására kértük:
Mi a véleménye Bencsik Barnabás igazgatói tevékenységéről a Ludwig Múzeum élén? Kit látna szívesen az igazgatói székben?
KissPál Szabolcs válaszol.

A LUMÚ tevékenységnek legnagyobb pozitívuma szerintem az elmúlt öt évben megnyilvánuló gyűjteménybővítési stratégia (ami a kelet-európai régió hatvanas-hetvenes éveire koncentrált), mivel ezáltal elkezdődött egy olyan nemzetközi kontextus kiépítése, amelyben a magyar kortársművészet elhelyezhető, értelmezhető és meghatározható. Ez a stratégia nagymértékben hozzájárult néhány magyar alkotó nemzetközi láthatóságának növeléséhez (pl. Maurer Dóra), ami a magyar kortárs képzőművészet általános hasznát is egyértelműen szolgálja. Ebben fontos szerepet játszott a (Bencsik által létrehozott) ACAX, amelynek tevékenységével kapcsolatban megfogalmazhatók ugyan elvi problémák, alapjaiban viszont egy sikeres kezdeményezés, amely méretéhez és költségvetéséhez képest hatékonyan képviselte/képviseli a magyar kortárs művészet hosszútávú nemzetközi érdekeit.

A Bencsik öt éve alatt megvalósuló kiállítási stratégia is pozitív értékelésre érdemes. Leginkább a magyar művészethez kötődő/köthető, ugyanakkor nemzetközi kontextusban is működő alkotók bemutatását tartom hiánypótlónak és kiemelkedően fontosnak (Moholy-Nagy, Denes, Friedman, Ackerman, Munkácsi, Tot, Société Réaliste, stb), mivel ez egyértelműen a magyar művészet nemzetközi integrációját szolgálta, amelyre szerintem óriási szükség van.
Problémának tartom ugyanakkor a valamikor létezett project room jellegű tér és program hiányát, amely kommunikációs teret nyithatna a valós idejű reflexióknak, valamint a kortárs szcéna aktuális szereplőit közvetlenebb módon vonná be a fent említett integrációs folyamatba.

Véleményem szerint hasznos volna még egy terminus Bencsiknek, hogy a fent említett folyamatok kifuttathatóak legyenek. Amennyiben ez nem jön össze, mindenképpen egy olyan – a régiót ismerő, ugyanakkor nemzetközi metszéspontokkal kapcsolatban álló – személynek kellene átvennie az intézményt, aki a fenti folyamatok folytatását garantálni tudja (pl. Maria Hlavajova, esetleg Adam Budak).

KissPál Szabolcs, képzőművész