artmagazin/artycok 54. - Mégsem olyan mély... from artmagazin.hu on Vimeo.

2014. július 5. - szeptember 21.

Kurátor: Csatlós Judit

Helyszín: Kassák Múzeum
Megtekinthető: 2014. július 5 – szeptember 21.

A kiállítást Erhardt Miklós, képzőművész nyitotta meg.
A megnyitóbeszéd itt olvasható.

"Mégsem olyan mély az árok mint ahogy a mérnök kiszámította"
(Kassák Lajos: 41. [25 új vers], Tisztaság könyve, 1926)

Kaszás Tamás "mégsem olyan mély az árok mint / ahogy a mérnök kiszámította" című kiállítása az avantgárd utópiák sorsából kiindulva a jövőre vonatkozó elképzelések és megvalósításuk közötti feszültségre kérdez rá. A kiállítás részeként a Kassák Múzeum előtt, a Zichy-kastély udvarán a művész felépíti Kassák Lajos kioszk tervének életnagyságú rekonstrukcióját. Ez egyúttal a mű újraértelmezése is, melyben a konstruktivista képarchitektúra körüljárható tárgyként, a letisztultságot levetkőzve válik megtapasztalhatóvá. Az installáció első változata 2013-ban a németországi Halléban megrendezett "Utopien vermeiden?" (Elkerülhetőek-e az utópiák?) kortárs művészeti fesztiválon volt látható.

Kaszás Tamás művészetének középpontjában ökológiai, gazdasági és társadalmi kérdések állnak. Megközelítésében az autonóm egyén és közösség, az együttműködés alapú megoldások, a tapasztalati és elméleti tudás újraszervezése, a marginális nézőpontok, a fenntarthatóság szempontjai dominálnak. Az egyes alkotásokból és installációkból kikristályosodó tematikus műcsoportok alternatív társadalmi modellként értelmezhetőek, amelyek a globális renddel és az elnyomás különféle formáival szemben fogalmazódnak meg. A most látható kiállításon a művész e stratégiák realitására és érvényességére kérdez rá, talán azzal a céllal, hogy korunk törekvései elkerüljék az utópiák sorsát.

Kaszás a modernitás eszméit propagáló avantgárd reklámok és kioszkok műfajára fókuszál a társadalomra vonatkozó ideák feltérképezéséhez. Az 1920-as években a tudományos és a kulturális innovációkat felsorakoztató nemzetközi kiállítások és ipari termékbemutatók új prezentációs formákat és új hirdetési felületeket követeltek. Az avantgárd művészek és építészek tevékenyen részt vettek ezeknek az installációknak, efemer építészeti megoldásoknak, reklámkioszkoknak a tervezésében. A reklám és a kioszk nemcsak a modernitás vívmányainak és egy új minőségelvnek a hirdetője volt számukra. Társadalomformáló szerepet tulajdonítottak ezeknek, ami lehetővé teszi az új eszmék széleskörű, nyilvános hozzáférését. A hirdetések médiuma és a művészeti programok „demonstrációi” közötti határok fellazultak, amint ezt Kaszás Tamás gyűjteménye és a Kassák Múzeum gyűjteményének számos darabja is érzékelteti.

Kaszás Tamás az egykori utópikus terveket mint elhagyott, átalakított, funkció vesztett romokat építette fel. A modernitás programja máig beteljesületlen. Maradványai, amelyeket Kaszás alapanyagként használ művészeti gyakorlatában, utópikus töltetüket elveszítve, megkopva, átalakítva épülnek be kultúránkba. Ez adja realizmusát és a potenciális megvalósíthatóságát a művész által megfogalmazott társadalmi modelleknek. Ahogy Kassák Lajos a reklámelméletét is tartalmazó "Tisztaság könyvé"-ben sejteti: csak ugrásnál derül ki, hogy "mégsem olyan mély az árok mint / ahogy a mérnök kiszámította".

(Részlet a kiállítás sajtóanyagából)

//

'the trench is not in fact as deep as the engineer calculated'
The exhibition of Tamás Kaszás at Kassák Museum
 

The exhibition by Tamás Kaszás under the title, “the trench is not in fact as deep as the engineer calculated” asks what the fate of avant-garde utopias has to tell us about the tension between visions of the future and their practical implementation. For the exhibition, Kaszás has erected a life-size reconstruction of a kiosk designed by Lajos Kassák in the main square of Óbuda. It is a re-interpretation of Kassák’s work, turning constructivist “picture architecture” into a tangible, three-dimensional object stripped down to its inherent simplicity.

To map out the ideals of society, Kaszás focuses on the advertisements and kiosks designed by avant garde artists to propagate the ideals of modernity. The international exhibitions and industrial trade fairs which showed off the innovations of science and culture in the 1920s demanded new forms of presentation and new advertising media. Avant garde artists and architects were actively involved in designing these ephemeral architectural constructions and advertising kiosks. For them, the advertisement and the kiosk were more than just the heralds of the modern advances and new principles of quality. They saw them as having a society-forming role, providing broad public access to the new ideals. The boundaries between advertising media and the “demonstrators” of artistic programmes began to dissolve, as is conveyed by this show of Tamás Kaszás’ work together with artworks belonging to the Kassák Museum.

Tamás Kaszás’s work is the realisation of old utopian designs as abandoned, debased, defunctionalised ruins. The unfulfilled, worn out and debased remnants of modernity’s programme have taken a place in contemporary culture stripped of their utopian charge. They are the raw material for Kaszás’s art, and furnish his proposed models of society with realism and potential feasibility. As Lajos Kassák put it when setting out his theory of advertising in The Book of Cleanliness, it is only when we jump that we find that “the trench is not in fact as deep as the engineer calculated”.

Artists: Tamás Kaszás
Curator: Judit Csatlós