Kokesch Ádám munkáit nevezhetjük objekteknek, képtárgyaknak, plug-ineknek, szenzoroknak, de akár technikai „hamisítványoknak” is. Azonnal felismerhető, markáns formavilággal rendelkező alkotásaiban az absztrakt hagyományok keverednek a folyamatos technikai fejlődésre tett utalásokkal. A művészt foglalkoztatja a klasszikus modernitás; gondolatmenete a bauhausi eszmék újraértelmezésében gyökerezik.
 

Fotó: Surányi Miklós © Kassák Múzeum

Talált tárgyak bevonásával a kortárs tárgykultúrára is folyamatosan reflektál: számára ez egyfajta „mentéskészítés” többnyire már funkciójukat vesztett használati tárgyakról – de nem csak ez a törekvés határozza meg művészi gyakorlatát.

Aktuális kiállításának címe, a Backup¹ életműbeli utalásként is értelmezhető, de az előbbiekre is rímel. Az óbudai Kassák Múzeumban látható tárlat az ismerős kokeschi esztétikát vonultatja fel, ami annyira szuggesztív, hogy a kiállítás alapos bejárását követően a szemlélő ösztönösen nyitottabbá válhat a környezet vizuális ingereire: a múzeumból az utcára lépve a szokottnál feltűnőbbnek tetszenek az úttest festett jelzései, a jelzőtáblák piktogramja, vagy a begördülő HÉV lekerekített formái. (Legalábbis a cikk szerzőjének szubjektív tapasztalata szerint). Ez a magával ragadó látvány azonban mintha nyugtalanító hatással is bírna...


© Kassák Múzeum

Az alkotófolyamat végeredménye ezekben a furcsa, kütyüszerű alkotásokban összpontosul, melyek első ránézésre amolyan „high-tech hűvösséget” árasztanak, mintha csak egy elképzelt jövő csúcstechnológiáját alkalmazó, kísérleti laborban fejlesztett termékeket bemutató terembe csöppent volna a szemlélő. A tárgyak kézi megmunkálása azonban hamar feltűnik a figyelmes néző számára: fából készült rögzítőszerkezetek és vázak, illesztésnyomok, ceruzával húzott segédvonalak, csavarozások, esetenként apróbb hibák.² Kokesch legtöbb műve elképzelhető akár milliméterpapírra szerkesztett tervrajz formájában is. Azonban ahogy korábban már említésre került, ilyen jellegű precizitás mégsem előzi meg magát az alkotást.


© Kassák Múzeum

Kokesch munkái többnyire úgy néznek ki, mintha valamire használhatók lennének. A Backup objektjei is ilyenek: az egyiken felragasztott kupakok változnak szabályozó tárcsákká, több alkotásán pedig a plexiüveg érintőképernyőre vagy monitorra emlékeztet – mindezen felül pedig gyakori ismétlődő elem a tárgyakból a konnektorba kígyózó kábel, ami ismét azt feltételezi, hogy a kiállítási tárgy működésbe léphet: bekapcsolható, mozgásba hozható, vezérelhető, és valamilyen feladat elvégzésére alkalmas (bár legtöbbször az elektromosság bevezetése külön megvilágítás okán szükséges). Az áramelosztókba csatlakoztatott művek jól példázzák a művész kapcsolatkeresését a térrel. 
 

© Kassák Múzeum
 

A kiállítással kapcsolatban felmerülő nyugtalan érzés abból is adódhat, hogy a befogadó törekszik a művész szándékainak pontos feltérképezésére és értelmezésére. A szemlélőnek azonban nem feltétlenül szükséges rejtvényfejtővé válnia, legalábbis egy-egy objekt külön értelmezésének szintjén: az alkotások a közös terük által hozzák létre saját kontextusukat. Kokesch úgy tekint a tárgyaira, akár egy adatbázisra: szerkeszthetők, így alakíthatók és időről-időre újra rendezhetők. Ez talán arra is magyarázat lehet, hogy miért nem ad címet műveinek: mintha tudatosan törekedne annak elkerülésére, hogy bármelyik objektet kiemelje a többi közül. Mindez akár üzenetértékű is lehet: bontakozzanak ki a látottak egyéni, szubjektív asszociációkban.

A hosszabb feldolgozást igénylő gondolatmenetek olykor kissé elidegenítőek is lehetnek (akár a high-tech-hűvösség), ezzel szemben a mindennapokból ismerős talált tárgyelemekre csodálkozás, illetve a szabad képzettársítások lehetősége miatt a szemlélő nagyon is bevonódik, és a Kokesch által alkotott fikció részesévé válik.