„Igyekeztünk minél több mindent megmutatni az adott keretek között”
Beszélgetés Petrányi Zsolttal a kilencvenes évek új szemléletű munkáit bemutató, Nemzeti Galéria-beli TechnoCool kiállítás kapcsán
Gólya hozta Orczy
Azt beszélik az Orczyn... A Gólya Szövetkezet szomszédsági programjából kinőtt szociológiai kutatás és részvételi művészeti projekt összefoglaló kiállítása szeptember 24-ig látható a Dobozi21-ben.
Olivier Goethals és a jelenlét játéka
Olivier Goethals belga építész, képzőművész. 2010 óta a genti KU Leuven építészkarának oktatója, a 019 művészeti kollektíva térbeli beavatkozásainak tervezője és megvalósítója. Szcenografikus munkái a térbeli tapasztalat és a jelenlét kapcsolatának értelmezésén keresztül a műalkotás és a galériatér közötti határvonal feloldásának lehetőségeit kutatják. Tér, idő és tudatosság csomópontját a gondolatok közötti üres térben megszülető, elszemélytelenedett játék segítségével bontja ki, feltárva ezzel építés és alkotás egylényegűségét. Művei városszerte megtalálhatóak Gentben, felkeresésének apropója egy parkban tett séta során véletlenül felfedezett építményére való rácsodálkozás volt, ami egy június végén megvalósult beszélgetéshez vezetett.
Örömhajsza
Beszélgetés Urbantsok Tímea kurátor és műkritikus, a Pursuit of Pleasures című, a posztpornográfia fogalmát körüljáró párizsi kiállítás kurátor-koreográfusa és az egyik részt vevő művész, Ádám Anna között.
„Miért is ne lehetne egy háziasszony Final Girl?” – Interjú Januško Klaudia festőművésszel
Tavaly nagyjából ugyanekkor épp a Király utca 25. szám alatti önkormányzati ingatlan ablakában világított a PONR felirat. Üldögéltünk a vöröslő fénye alatt, néztük a kirakaton félszegen be-beleső érdeklődőket, és először beszélgettünk Klaudia munkáiról. Sok, ehhez hasonló párbeszéd után jutottunk el addig, hogy a Liget Galériában egy még kiforrottabb anyag részeként lóghasson a LED-sor.
„Az elit is csak egy lény, be kell cserkészni. Nem veszélyesebb, mint bármelyik másik sokkarú, sokszemű entitás a gőzölgő lápok tájékáról.”
Kazsimér Somával, K. Takács Mártonnal és Zsoldos Annával, a Bevezetés a kriptozoológiába című kiállítás alkotóival és kurátorával a magyar város-vidék dichotómiáról, a fikciós keretek realizmusáról és a sajnálatos módon nem elég komolyan vett projektekről beszélgettünk. Az április 19. és május 20. között a Q Contemporary-ben bemutatott tárlat a művészduó immár három éve tartó országjárását mutatta be, amely során Magyarország „kriptofaunáját”, azaz rémlényeit, paranormális jelenségeit kutatják. Működésük, főképp médiahackjeik révén, a kortárs művészeti közegen túl a mainstream médiában is érdeklődésre talált – interjúzott velük a Telex, szerepeltek országos reggeli rádióműsorban és álhíreik megjelentek szinte az összes vidéki online hírújságban.
Interjú Rafael Vostell-lel, a Wolf Vostell Estate igazgatójával
A nemrégiben a Ludwig Múzeumban megnyílt Boris Lurie & Wolf Vostell. Művészet a Soá után című kiállítás kapcsán Rafael Vostell-lel, Wolf Vostell fiával és hagyatékának gondozójával beszélgettünk a tárlat megnyitóján.
Interview with Rafael Vostell, director of The Wolf Vostell Estate
We interviewed Rafael Vostell, Wolf Vostell's son and curator of his estate, at the opening of the exhibition "Boris Lurie & Wolf Vostell. Art after the Shoah" at Ludwig Museum, Budapest.
„A ˈmoʊʃən nekem az újratanulása, újrafelfedezése ennek a művészeti irányzatnak”
Interjú Jeneses Ádámmal, az FKSE ˈmoʊʃən (motion [mozgás]) című, mozgóképes alkotásokat bemutató és megvitató eseménysorozatának fő szervezőjével. A program eddig hét alkalmat élt meg, tizennégy alkotó, illetve alkotópáros munkáit mutatta be, és szeptemberben folytatódik.
„A fluiditásra a genderfluiditáson túl egyfajta kortárs létállapotként tekintünk.”
A Trafóban június elseje és harmadika között megrendezésre kerülő Kék órák. Három este a fluiditásról című eseménysorozat előadásokkal, filmvetítésekkel és olvasókörrel vizsgálja az örökösen alakulásban lévő és egymásba folyó megközelítéseket, köztes pozíciókat. A program négy kurátorával – Szalai Borival, Muskovics Gyulával, Horváth Gideonnal és Szalipszki Judittal beszélgettünk.
Stúdiótörténetek. Interjú Csáky Marianne-nal
Új interjúsorozatunkban a közel hat évtizedes múlttal rendelkező Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület különböző időszakainak fontos tagjaival, meghatározó alkotó-, illetve kurátorszemélyiségeivel beszélgetünk a Stúdió történetéről és változásairól. Személyes megéléseiken és művészeti karrierjük korai szakmai tapasztalatain keresztül igyekszünk bemutatni a szervezet több évtizedes, folyamatosan változó, de stabil és meghatározó szerepét a magyar, valamint a regionális képzőművészeti mezőben. A sorozat első interjúját Csáky Marianne-nal készítettük, aki idén megnyerte az FKSE által kezelt Herczeg Klára-díjat.
Interjú German Kingával a Túl a tipográfián — a koreai írásrendszer perspektívái című kiállítás apropóján
A MOME-n és a budapesti Koreai Kulturális Központban január végéig látható a szöuli Nemzeti Hangul Múzeummal együttműködésben megvalósult Túl a tipográfián — a koreai írásrendszer perspektívái című kiállítás. Mindkét kiállítás a koreai írásrendszer, azaz a hangul szépségére és inspiráló hatásaira fókuszál. A kiállítás nagyobbik részében, a kulturális központ Margit híd budai hídfőjénél található épületében három tematikus szekcióban maketteket, szobrokat, installációkat és plakátokat láthatunk, vagyis a hangult mint a képzőművészet és a dizájn forrását új szempontokból érzékelhetjük. A MOME területén két nagyobb volumenű installáció talált ideiglenes otthonra, miközben a félév során mesterszakos hallgatók és koreai oktatók a kurzushéten mélyedtek el az ázsiai írásrendszer komplexitásában. A projekt kapcsán German Kingával, a MOME Emotions kiállítás kurátorával és a koreai alkotások elhelyezésének felelősével, az intézmények együttműködéséről, az egyetem (köz)tereinek kortárs képzőművészetet befogadó első lépéseiről, illetve a koreai kultúrához fűződő viszonyáról beszélgettünk.
„Mostanában majdhogynem többet jártunk tüntetésekre, mint játszótérre…”
Fischer Judit festő szakon végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Kis méretű, mindennapos tárgyakat fest, a jelentéktelennek tűnő dolgok hétköznapisága érdekli. Azonosítatlan Repülő Tárgyak című DLA dolgozatában a tárgyak reprezentációjával és a figyelmen alapuló művészettel foglalkozott. Akvarelleket, grafikákat, gyurmaszobrokat készít, kiállításokat nyit meg, és a Zöld Kakas Líceumban tanít. Alkotótársával, Mécs Miklóssal alapították a Szájjal és Aggyal Festők (SZ.A.F.) szövetségét, közös(ségi) projektjeikben az élet és a művészet közötti átjárás lehetőségeit keresik. Módszerük a hétköznapi szituációk kifordítása, a normálisnak tekintett szokásrendek és viselkedésminták megkérdőjelezése. A szintén képzőművész Zalavári Andrással és kislányukkal, Másával művészeti fesztiválok és tüntetések gyakori résztvevője.
„Kéthetente találkozunk vasárnap délután, és egy kortárs műről beszélgetünk”
2019-ben, a rendszerváltás harmincadik évfordulóján indította el Don Tamás, Mélyi József és Szabics Ágnes a 30+ kísérleti művészetpedagógiai projektet a MODEM-ben. A projekt zárókiállítása és a hamarosan megjelenő tankönyv apropóján beszélgettünk a kurátorokkal.
„Az anyaság egy ideig inkább szerep, és időbe kerül, hogy igazi identitássá váljon.”
Fátyol Viola művészeti gyakorlatának egyik legfőbb vonása, hogy a társadalmi témákhoz a személyesség felől közelít, ezáltal önazonos és hiteles, a „női tapasztalatot” fókuszba helyező művészeti attitűd az övé. Kutatáson alapuló, konceptuális fotográfiai gyakorlatában a megrendezett és a dokumentarista fotó sajátosságait ötvözi, amelynek ő maga is gyakori szereplője. Projektalapú munkáiban a közös munkafolyamat során megismert résztvevők élményvilága személyes tapasztalatain keresztül olyan égető társadalmi kérdéseket hoz felszínre, mint a nemiszerep-elvárások, az időskor és az elmagányosodás, az anyaság és a családi kapcsolatok változó viszonyrendszere.