A Kassák Múzeumban 2015. március 1-ig látható Lepsényi Imre Kollektív ornamentika című kiállítása, amely az ornamentika fogalmának kortárs és történeti szempontjait térképezi fel, valamint társadalmi kiterjesztésének a lehetőségeit vizsgálja. Kapcsolódó előadás-sorozatunk az ornamentika problematikáját a különböző tudományterületek szakembereinek a segítségével szélesebb értelemben is megvilágíthatja.

 

PROGRAM

 

Az előadások 18 órakor kezdődnek.

 

Helyszín: Kassák Múzeum

Belépődíj: 600 Ft / Bérlet az összes alkalomra: 3000 Ft

 

2015. január 8., 18.00

Varga Tünde: A kollektív ornamentika elméleti megközelítései és aktualitása

 

Az előadás az ornamentikához kapcsolható elméleti keretek különböző szempontjait tekinti át: elsőként azt a kérdésfelvetést vizsgálja, melyet a Lechner, Loos, Worringer, Foster szövegmátrix tesz láthatóvá, vagyis azt a kérdést, hogy vajon az ornamentika a tömegek nevelésének eszköze, vagy éppen ellenkezőleg, a tudatlanság jele. A kérdés aktualitását nem csak a visszatérő nemzeti öntudat, nemzeti formanyelv kérdései adják, sokkal inkább egy olyan kritikai szemléletmód láthatóvá tétele, mely az ornamentikát mint a rendet kínáló, irányító felszínt, ideológiai struktúrákat, metaforikus nyelvezetet mutatja be, vagy éppen leplezi le.

 

2015. január 15., 18.00

Ferkai András: A nemzeti építészet mint ornamentika

 

Évszázadokon keresztül az emberek építettek, ahogyan szokás volt, vagy a korstílus megszabta. A modern értelemben vett nemzetállamok kialakulása hozta azt az új igényt, hogy az egyes nemzetek művészete, s ezen belül az építészete különbözzön egymástól. Az előadás a magyar építészet példáján azt vizsgálja, hogy a nemzeti törekvések képviselői, hogyan és milyen forrásokra, jellemzőkre alapozva képzelték el a nemzet géniuszát kifejező építészeti formanyelvet, illetve milyen viták folytak erről a kérdésről.

 

2015. január 22., 18.00

Pléh Csaba: Az ornamentika elemzése a kognitív művészet értelmezésben

 

Az előadás bemutatja, hogy a reprezentatív művészet és az ornamentika kognitív szempontból is eltérő erőforrásait használja az emberi megismerésnek. Az ornamentika elsősorban a látvány szerveződés elsődleges elemeire (szimmetria, ritmus) épít, míg az ábrázoló művészet a teljes kép integrálására. Ezért is érthető, hogy az ornamentikához hasonló mozzanatok jelennek meg a 20. századi nem ábrázoló modernizmusokban.

 

2015. január 29., 18.00

Keserü Katalin: Ornamentika-elméletek és a művészettörténet

 

A 19. századi historizmus természetes folyományaként ismerjük a díszítőművészet mintakönyveinek születését. Egyidejűleg a díszítés mibenléte (eredete, funkciója) is foglalkoztatta a szerzőket, majd a századfordulón a művészettörténészeket és teoretikusokat. Egy hosszabb szünetnek tűnő időszak után, a 20. század második felében vált ismét témává az ornamentika. Az előadás felvázolja, hogy az ornamentika az alkotóművészet mely területén miként jelenik meg és mi a szerepe a művészetfogalom/művészetfogalmak változásaiban.

 

2015. február 5., 18.00

Szegedy Maszák Zoltán: Minta a szövegben. A nyelv és a beszédmód mint ornamentika a kódfejtés és a fecsegőrobotok szempontjából

 

Gyakran kényszerülünk számunkra nehezen érthető közlések vagy kódok, szokatlan mintázatok értelmezésére. Hasonló feladattal birkózunk ilyenkor, mint amire a mechanikus szövegértelmező programokat tervezték. Akár kódfejtésről, akár intelligens beszélgetőpartnerként való viselkedésről van szó, a feldolgozandó mondanivalót a nyelvi szerkezetek és kulturális kódok, beszédmódok mintázatából kell kibogarászni. Az előadás a nyelvi és kulturális ornamentikákba csomagolt információ felfedezését és megfejtését célzó módszerek, algoritmusok világába nyújt betekintést – természetesen a teljesség legszerényebb igénye nélkül.

 

2015. február 12., 18.00

Szigetvári Andrea: Hangmintázatok érzékelése az idő függvényében

 

A hangzásélmények időben megvalósuló folyamatok eredményei. A hagyományos hangszeres zenében a hangzásmintázatok (dallamok, ritmusok, díszítések, előadói játékmódok) behatárolt sebességgel zajlanak, és nem – vagy csak ritkán – változik tempójuk oly mértékben, hogy az érzékelésben minőségi ugrás jöjjön létre. Az elektroakusztikus zenében alkalmazott módszerek felszabadítják a zenei kreációt a mechanikus korlátoktól, így a zenei mintázatok különböző érzékelési kategóriák mentén értelmezhetőek: ugyanaz a mintázat okozhat dallam, ritmus, hangszín vagy térérzetet is.

 

2015. február 19., 18.00

Harmath Artemisz: Ornamentika mint elkerülés

 

Weöres Sándor költészetét az ötvenes évek ideológiai alapú bírálatai után a hetvenes-nyolcvanas években is éles támadás érte. Az általa megteremtett lírai személytelenségre a kritika ezúttal az igazságtalanul szűkítő ornamentális jelzőt aggatta, a világszerűség és némileg a (politikai) véleménynyilvánítás hiányát felróva ezzel.

Az életmű, a versek szoros olvasása azonban alaposan rácáfol erre az ideológiai megközelítésre. Mára az ornamens-kifejezés irodalomelméletileg is tarthatatlanná vált. A modernség második hullámában jelentkező osztott vagy elidegenített személyiség-kép és a hozzá társuló osztott vers én újfajta olvasási stratégiákat hívott elő, melyekkel Weöres Sándor életművének – különösen a recepció által elhanyagolt darabjai – világszerűségükben is hozzáférhetővé válnak. Melyek ezek a stratégiák? Hogyan mutatkozik meg Weöres költészetében és napjainkban a középpont (szervező középpont vagy osztatlan vers én) nélküli, mellérendelő szerkesztésmód? Vajon ez egy elkerülő magatartás nyelvi mutatványa?

 

További információ: