Jovánovics György kiállítása a londoni The Mayor Gallery-ben

2016. szeptember 14-től egészen október 28-ig látogatható Jovánovics György kiállítása a londoni The Mayor Gallery-ben.

A The Mayor Gallery-t Fred Mayor alapította 1925-ben, modern és kortárs művészeti profillal. A hetvenes évek elejétől az alapító fia, James Mayor vezetésével a galéria amerikai művészekre fókuszált: a pop-art nagyjaira, a konceptuális művészet és az absztrakt expresszionizmus képviselőire köztük Eva Hessere, Roy Lichtensteinre, Agnes Martinra, Claes Oldenburgra, Robert Rauschenbergre, Robert Rymanre, Cy Twomblyra és Andy Warholra. Később a minimal art, a dada és a legendás Zero Group tagjai is bekerültek a képviseltek közé. Az utóbbi időben a The Mayor Gallery érdeklődése a kelet-közép-európai régióra is kiterjedt. A kölni Bookmarks kiállításon, amely a 70-es és a 80-as évek nemhivatalos művészetének megkerülhetetlen magyarországi alakjait mutatta be, több magyar művészt is kiemelt figyelemben részesítettek. Ennek az összetett folyamatnak az eredményeképpen került most sor Jovánovics György londoni bemutatójára is.

 

Ezt nézd! – Aktuális párbeszédek

A héten a kortárs képzőművészeti szcéna több fontos kérdését is nyilvános beszélgetések mentén járhatjuk végig, de azért azok sem fognak unatkozni, akik inkább megmaradnának a kiállítás-látogatásoknál.

 

Száguldó Riporter - Gallery Weekend Budapest 2016

A Gallery Weekend hosszú hétvégéjénél keresve sem találhatott volna jobb alkalmat Száguldó Riporterünk, hogy ismét elmerüljön a budapesti kortárs galériák világában! Három nap alatt körbesuhantuk a fővárost, íme az eredmény.

 

Mi, idegenek

Mielőtt először láttam volna Jancsó Miklós Oldás és kötés című filmjét, csak annyit tudtam, hogy van benne egy különlegesen szép, a zsidó vallás bizonyos motívumait felhasználó jelenet. A főszereplőnő a kol nidré1 dallamára egy taleszt2 maga körül lebegtetve táncol a vízparton egy magas kőfal előtt, emlékeztetve egyrészt a jeruzsálemi siratófalra, másrészt a gettófalakra is. Aztán néhány éve megnéztem a filmet, kíváncsian vártam a fent említett jelenetet, de mikor elértem odáig, fura távolságtartással néztem. Sehogy sem tudtam hova tenni. Ez a film-a-filmben a játékidő kicsivel több, mint a felénél következik, melyben a főszereplő, Járom Ambrus egy baráti társaságban nézi a róla és barátnőjéről készült képsorokat. Ám mintha ők is idegenül szemlélnék saját magukat a vásznon.

 

Az én apámék nemzedéke számára az Oldás és kötés ugyanolyan kultfilm, mint nekünk A kutya éji dala, vagy a 90-es évek fiataljainak a Moszkva tér

Az Oldás és kötés kora

Az Oldás és kötést először a hetvenes évek elején, 15-16 évesen láttam. Akkor nem tudatosodott bennem az – ami most, e kiállítást nézve –, hogy talán ez volt az egyik első magyar új hullámos film. Nem vagyok filmtörténész, számomra a francia új hullám kezdeteit Godard Kifulladásig (1960), és Truffaut Négyszáz csapás (1959) című munkái jelentették, bár Antonioni Az éjszaka (1961) című filmjét is talán ide sorolhatnám, s persze Fellini Édes élet (1960) és Nyolc és fél (1963) című mozijait is. Valamennyiben az a közös, hogy nem kosztümös, műtermi filmek, hanem a jelenben játszódnak az addig megszokott filmgyári stúdiókon kívül, valóságos környezetben, és mind szerzői film. Rám, aki 1963-ban kezdtem iskolába járni, egy évtizeddel később is olyan hatással voltak e mozik, hogy azóta sem szeretek műtermi, kosztümös, kevésbé személyes filmeket nézni.

1963-ban az egyik legfontosabb problémám egyébként az volt, hogy mikortól engednek a szüleim egyedül, felnőtt kíséret nélkül iskolába járni. Apám, aki számos tekintetben a Latinovits által játszott Járom Ambrushoz hasonlítható – azzal a különbséggel, hogy ő nem orvos, hanem mérnök volt – az első napokon mintegy harminc méterrel lemaradva mögöttem figyelte, vajon körülnézek-e a zebrán történő áthaladás előtt. Így most azt számolgathatom, hogy alighanem 60 közelinek, vagy azon túlinak kell lennünk, hogy személyes emlékeink lehessenek e korszakról. A nálunk fiatalabbaknak ez már csak történelem, ahogy a kiállítás kurátorának, Mélyi Józsefnek is.

 

Ezt nézd! - Szervusz, viszlát

A héten nyílik az első dunaújvárosi nagykiállítás, tovább dübörög az FKSE, lesz kiadvány-bemutató és lassan búcsúzunk az Új Budapest Galéria Nagyítások – 1963. Az Oldás és kötés kora című kiállításától is, amivel a napokban bővebben is foglalkozunk az Artmagazin Online felületén.

 

Kiállítás a Ma folyóiratról és köréről a Kassák Múzeumban

A Ma című folyóirat és köre egy elképzelt mozgalom valóságos intézményeként jelent meg a magyar kulturális életben az első világháború és a forradalmak Budapestjén, 1916 és 1919 között. Kassák Lajos és művésztársai az „új kultúra” megteremtőiként tekintettek magukra, amelynek ideológiáját nem csupán manifesztumokban, hanem egy sokrétű intézményen keresztül kívánták közvetíteni a társadalom felé. A kiállítás azt mutatja be, hogy Kassák és köre a huszadik század eleji művészeti színtéren milyen kulturális és társadalmi ambíciókkal és kommunikációs technikákkal akarta kijelölni pozícióját a korabeli magyarországi nyilvánosságban.

 

Ez az ő asztala – a balatonfüredi Jovánovics György – EGY ÖNÉLETRAJZ című kiállításról

„I am what is around me.”
 /Wallace Stevens: Theory/


A balatonfüredi Jovánovics György-kiállítás után vettem csak észre, hogy tulajdonképpen minden napomat egy alkimista műhely látványával indítom. A konyhában, rögtön a hűtőnk mellett lóg ugyanis egy tányér, amit egy német használtcikk-kereskedésből újítottam úgy négy éve, rajta alkimista műhelybéli jelenet számos különleges tárggyal, fortyogó lombikokkal, leírt recept alapján ténykedő főalakkal és a tűzhelyet fújtató mellékszereplővel. Jobb szélén, fönt lószem-méretű hiány éleskedik, egyszer eltörött, az állatkoponyás tányérszél pedig azóta várja az újraegyesülést az íróasztalfiókban. Der Alchemist Holzschnitt nach einem Gemälde von David Teniers 1750, vagyis az imént leírt életképet egy David Teniers Az alkimista című festménye alapján készült fametszetről ültették át erre a porcelántálra. Kézzel festett, de ez mindegy is. Mostanra talán nyilvánvaló, hogy ez a darab nem a művészi kvalitása miatt lóg a konyha falán, hanem amiatt a megfejtésre ingerlő rejtély miatt, amely az összes ilyen alkimistalabor- ábrázolásból ki-kiviláglik évszázadok óta.

 

Jagicza Patrícia WUNDERKAMMER c. kiállításáról

A WUNDERKAMMER című kiállítás Jagicza Patrícia festői érdeklődését mutatja be egy a kiállítótér adottságaihoz illeszkedő válogatás formájában. A letisztult műtermi kompozíciók és a szubjektív tárgycsendéletek jól tükrözik a művész megfigyeléssel, látással, művészettel és magával a festészettel kapcsolatos aktuális eszmefuttatásait és technikai kísérletezéseinek eredményeit. A WUNDERKAMMER címválasztás metaforikus értelemben utal a festő műtermére, a „csodák szobájára”, ahol a legkülönfélébb formájú, színű, anyagú és funkciójú tárgyak sorakoznak és kerülnek vászonra, de vonatkoztatható a kiállítóteremre is, ahol a festményeken keresztül betekintést nyerhetünk Jagicza belső, „kincses kamrájába”.

 

A Total Records előszobájában

Izgalmasabb lesz-e a fotográfia, ha megszűnik némasága és hangokkal, hangzásokkal párosul? Szükségünk van-e nekünk, a kortárs fotográfia és határterületei iránt érdeklődő közönségnek erre? Egyáltalán kell-e ez a kiegészítés a kortárs fotónak?

 

Szeptember 22-én indul a Szemrevaló Filmfesztivál

Szeptember 22-től immár ötödik alkalommal gyűjti össze és mutatja be a német nyelvterület új filmes alkotásainak legjavát az Osztrák Kulturális Fórum, a Svájci Nagykövetség és a budapesti Goethe Intézet közös filmes rendezvénye, a SZEMREVALÓ / SEHENSWERT.

 

Ember Sári pop-up kiállítása nyílik az Art+Text Budapest termeiben

Az Art+Text Budapest és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület örömmel mutatja be Ember Sári legújabb Messzevágyók című kiállítását közös produkciójuk, az FKSE+ keretein belül. 

 

Ezt nézd! - A GWB és a Száguldó Riporter hete

Szóval, ahogy pár napja írtuk, a héten igazán berobban az őszi kulturális szezon: hétközben megnyitók garmadája lesz, hétvégén pedig minden szem a kortárs budapesti galériákra szegeződik, hiszen péntektől vasárnapig tart az idei Gallery Weekend Budapest. Mi sem leszünk restek, ezalatt Bubira pattanunk, hogy Száguldó Riporterjeink a lehető legtöbb helyszínről be tudjanak csekkolni.

 

Száguldó Riporter – Gallery Weekend Budapest 2016

A jövő héten kétségtelenül beindul a kulturális élet, pláne Budapesten. Az egymásra szervezett kiállításmegnyitók és a Gallery Weekend Budapest hírei már most készenlétbe állítják szupergyors, laza, szózsonglőr munkatársainkat: a Száguldó Riportereket.

 

NYÁRY KRISZTIÁN: „Röviddel egybekelésük után szét kellett volna válniok.” - EGRY JÓZSEF ÉS PAULER JULISKA

1916-ban hadgyakorlat közben beszakadt a jég egy 33 éves baka alatt. Előbb tüdőgyulladást kapott, aztán a betegségtől legyengülve elkapta a tbc-t is, hetekig feküdt élet-halál között. Egry József festőt nem sokkal bevonulása előtt kezdte számontartani a műértő közönség, szegényembereket ábrázoló, expresszionista hatásokat mutató műveit egyre többször állították ki. Gyerekkorában hajléktalanként bolyongott a szüleivel, így testközelből ismerte a nyomort, amit képein bemutatott. Balesetének köszönhette, hogy művészi pályája és magánélete fordulatot vett. Mivel betegségéből nem gyógyult meg, elöljárói a badacsonyi hadikórházba küldték rehabilitációra. Az ideiglenes kórház nem volt valódi egészségügyi intézmény: egy vendéglőben rendezték be, az ápolószemélyzet pedig önkéntes úriasszonyokból állt. Itt gondozta a betegeket a szigoráról ismert Vízkelety ezredes felesége is. Az ezredesné – leánykori nevén Pauler Juliska – kilenc évvel volt idősebb Egrynél, és mindenben ellentéte a lábadozó bakának. A sovány, aszketikus alkatú, hallgatag festő és a gömbölyded, sokat nevető, még többet beszélő asszony mégis egyre több időt töltött egymás társaságában.

 

A pozsonyi OFF Festival utazó válogatásának budapesti kiállítása a Müszi-ben

Hogyan tudunk otthon lenni a globális-digitális kultúrában? Mi lehetnek a társadalmi konvenciók feldolgozásának, a kontextusok újrahasznosításának legitim alkotói stratégiái? A lokális történeteken keresztül közelebb juthatunk az átalakuló társas viszonyok, az identitás változékonyságának megértéséhez?