Sétálunk, sétálunk…

Kétségbe vagyok esve. 
 
Nemrég még lelkesen határoztam el, hogy az FKSE hagyományőrző éves kiállításának helyszínei közül gyalogszerrel keresek fel annyit, amennyit csak tudok, mert napsütéses ősz van. Leszűkítettem a művek sorát, és úgy döntöttem, hogy az egész kiállítást egyetlen, kiterjedt konceptuális műalkotásként értelmezem. Elindultam, kezemben a leporelló a művészek listájával és egy idegesítő, rózsaszín térképpel, aminek segítségével felderíthettem az utcán, téren, homlokzaton, kirakatban látható műveket. 

Aki keres, talál

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület hagyományos éves kiállítása idén a megszokott kiállítási forma helyett kísérleti modell szerint szerveződött. A kurátor felelős szervező,1 Timár Katalin és a Stúdió tagjai hosszas előkészítő workshop során dolgozták ki az október 1. és 19. között, Budapest negyvenegy különböző pontján – köztereken, vitrinekben, kocsmákban, turkálóban, kirakatban, zöldségesnél – a város mindennapi helyszínein fellelhető kiállítás felépítését. A kurátor-művész kapcsolatot alkotótársi viszonyként kezelő projektben az alapot a mini kiállítások szövevényes hálózatstruktúrája, a résztvevők együttműködéséből kibomló kísérletezés, valamint a közös gondolkodás jelenti. Ugyan erről a közös előkészítő munkáról a bemutatott művek nem árulnak el sokat, a projekt folyamatszerűségének hangsúlyozása mindenképpen indokolja, hogy a kiállítási forma maga is a kiállítás részeként értelmeződjön – az egyéni munkák mellett a résztvevő művészek és a felelős szervező közös műalkotásaként.
 

A legtöbb - műtárgyvadászat

Az FKSE éves kiállításának másnapján a nyakamba vettem a várost, és az idén negyvenegy, jobbára belvárosi helyszínen megrendezett kiállítás felfedezésébe kezdtem. A művek október 1. és 19. között – a néhány hagyományos kiállítótértől eltekintve – olyan változatos helyeken tűnnek fel Budapesten, ahol többnyire nem találkozhatunk kortárs képzőművészettel, vagy legalábbis nem ilyen formában: üzletekben, szolgáltatóegységekben, utcákon.

A Trapéz Galériáé lett az aranyalma

Az Artmagazin standszépségmérő bizottsága aranyalmáját az idei Art Marketen a fiatal galériának számító Trapéz falára tapasztotta.

Viennafair 2014

A bécsi vásárt, a Viennafairt idén rendezték meg tizedszerre. Akár jubilálhattak is volna, pezsgős vödrökkel és tűzijátékkal, de csak tették a dolgukat, mint rendesen. Három évvel ezelőtt orosz befektető-milliárdosok megvették az egész céget, kineveztek két dinamikus kurátoramazont, hogy trendi New York-i fazon szerint fogalmazzák újra a fair arculatát. Ezt kemény kézzel le is vezényelték – majd kilépett az egyik orosz milliárdos (a második évben), és lelépett az egyik igazgató (idén, egy hónappal a vásár kezdete előtt), de maradt a fiatal, kazahsztáni születésű Christina Steinbrecher-Pfandt. Itt épp nagyonkék szerelésben pózol a vásár nagyonkék felirata előtt (az egész Viennafair idén ebben a nagyonkék arculatban tobzódik):

„Az egyik első »internetes újságíró« voltam”

Seres Szilvia beszélgetése Bodoky Tamás Pulitzer- és Gőbölyös Soma-díjas újságíróval, az atlatszo.hu alapító-főszerkesztőjével.