L E V I T A T I O N_S C E N E
Feles Máté kiállítása a Trapéz Galériában
Időpont: 2015. 03. 24 – 2015. 04. 30.
Kiállító művész: Feles Máté
Feles Máté kiállítása a Trapéz Galériában Andrej Tarkovszij Solaris című filmjének lebegés jelenetét tekinti kiindulópontjának. A jelenet a Solaris bolygó felett lebegő űrállomás könyvtárszobájában játszódik, a klasszikus berendezésű, egyszerű térben könyvek, műalkotások, régi, személyes tárgyak sorakoznak. A tér a múzeumok elődjének is tekintett Wunderkammerokat idézi, ahol különböző műalkotások, régiségek, természettudományos tárgyak, és a gyűjtő személyes érdeklődési körébe tartozó sokféle becses és furcsa dolog kapott helyet enciklopedikus rendben. Az említett jelenetben, a téren és időn kívül zajló lebegés után a tárgyak és a testek is visszatérnek egy nyugalmi helyzetbe, de nem így a kiállításon.
Feles Máté egy kvázi Wunderkammer romjait épít meg, installációjának elemei – maga készítette habszivacs és műgyanta formák, széthulló ipari elemekre, irodabútorokra, prezentációs eszközökre emlékeztető tárgyak, valamint az ezekre vetülő atmoszférikus képek – sajátos módon kapcsolódnak egybe: mintha idő előtt ért volna véget a lebegés, és az ütközést nem tompította volna a lassított idő. A magukra hagyott, roncsolt, szétesett berendezési tárgyak a tér történetének nyomait hordozzák, belőlük fejthető vissza a jelenet, amit mindenki magában vetíthet le, akár visszafelé, amíg a kép újra összeáll.
Tarkovszkij filmjében az emlékek nélkül létező női szereplő (a Solaris bolygó által újrateremtett lény) a falon látható festmény szemlélése által idézi fel és éli át férje emlékeit. A tárgyak tehát a világok közötti utazás útjai is. A díszletszerű elrendezés a felidézett emlékek által narratív környezetté válik, ami azonban csak addig aktív, amíg a szereplők – vagy a kiállítás látogatóinak – gondolatai mozgásban tartják. A kiállítás egy prezentációs tér, egy információs szerkezet darabjait rendezi rendetlenségbe, egy olyan szerkezetét, amelynek feladata, hogy más tárgyak, képek, szövegek bemutatását segítse. A funkcionális díszlet romjain a helyüket kereső tárgyaknak szükségük van a néző tekintetére és fizikai aktivitására ahhoz, hogy visszataláljanak valamikori szerepükhöz. A képek, a mentális utazást illusztráló fantasztikus tájaktól a természetfilmekből ismert közeliken át a gondolati kapaszkodót jelentő tárgyfelvételekig, pedig a teret szétrázó, az installációt felborogató visszatérés túlélői, a Wunderkammer kincsei, amelyek kapcsolatot biztosítanak a megelőző és a következő állapotok között: ők a történet letéteményesei és továbbadói is egyben.
A lebegés azért még érezhető a térben, a női hang, amit hallunk, ezt erősíti. A test ellazításához segítségül hívott szavak – egy önszuggesztiós szöveg töredékei – visszavezetnek minket a Solaris női szereplőjéhez. A terek és a tárgyak által lett gondolatok kitöltik az installáció terét, egyre határozottabban oldódnak el a személytől és kerülnek át a tárgyakba, majd lesznek magukká a tárgyakká: a meditációs szöveg észrevétlenül csúszik át lakberendezési magazinok kliséibe – az öntudatra ébredő tárgyak, mint kagylóhéjat hagyják maguk mögött az embert.
Feles Máté (1984) Berlinben él és dolgozik. Filmművészeti órákat hallgatott Mark Leckey tanítványaként a frankfurti Städel Schule-ban, Berlinben filozófiát tanult a Humboldt Universitäton, vendéghallgatóként szobrászat és médiakurzusokat végzett a berlini Universität der Künstén. Művészetére jellemző a médiumokon átívelő diverzitás: térinstallációiban egyszerre jelenik meg a klasszikus szobrászat és a modern technika. Multimédiás munkáihoz szorosan kapcsolódnak háromdimenziós objektjei, melyek létrehozásakor bátran dolgozik műgyantával, habszivaccsal létrehozva különös és nehezen megfogható atmoszférával bíró alkotásait. Több csoportos kiállításon is részt vett: Amszterdamban a Service Garage-ban (2012), a Collegium Hungaricum Berlinben (2012), de Budapesten is láthatóak voltak munkái a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában (2010).