Egy Rippl-Rónai-pasztell nyomában – az olasz fronton

A. Kovács Á́gnes

A monarchia életének utolsó pillanatai rajzolódnak ki előttünk Rippl-Rónai fronton töltött időszakát vizsgálva. Különböző nemzetiségű tisztek, katonaorvosok, sebesültek a frontvonal mögötti jelenetek szereplői. Egy különleges státusz is utoljára bukkan fel, a hadifestőé, harctéri rajzolóé, hiszen a tudósítás feladatát hamarosan átveszi majd a fotó. A Rippl-Rónaival kapcsolatos események pontosítása is megtörténik, egy orvos-gyűjtő, a kaposvári dr. Gáspár Ferenc kutatásainak köszönhetően.


Tábori képeslap 1916-ból, az olasz határról, MNG Adattár
© MNG Adattár


„Kint a sötétben, a kötözőhely előtt, nagyon sokan feküdtek már a földön. Egymás után vitték be és hozták ki a sebesülteket. Ilyenkor félrecsapódott a bejáratot takaró függöny, és kiszűrődött a fény. A halottakat valahová oldalt rakták, külön. Az orvosok véresek voltak, mint a hentesek, és hónaljukig feltűrt ingujjban dolgoztak. Kevés volt a hordágy. Némelyik sebesült jajgatott, de a legtöbbje teljes csöndben feküdt. [...] Föltettek az asztalra. Az asztal lapja kemény és síkos volt. Sokféle, nagyon jellegzetes szag csapott meg, elsősorban orvosságok szaga, aztán a vér édeskés szaga.” Így festi le a tábori kórházak mindennapjait a Búcsú a fegyverektől című regényében Ernest Hemingway, aki maga is megjárta az I. világháborúban az olasz frontot.(1) Ahogy Rippl-Rónai is: 1916 júliusában és augusztusában hadifestőként tartózkodott az olasz hadszíntéren, ahol katonaarcképek mellett a katonai kórházélet jeleneteit is megörökítette. Egy ilyen, műtéti beavatkozást ábrázoló pasztellkép a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyűjteményében is található, ennek kapcsán teszünk kísérletet Rippl-Rónai e kevéssé ismert korszakának bemutatására.
 
A mindössze öt hétig tartó, fronton töltött szakaszról számos tévhit vert gyökeret a Rippl-Rónaival foglalkozó szakirodalomban: a tévedésekre dr. Gáspár Ferenc kutatásai világítottak rá. Genthon István téves megállapítása, miszerint 1916-ban Rippl-Rónai a sajtóhadiszállásra vonult be és részt vett a szerbiai és itáliai hadjáratban(2), nagy karriert futott be az évek során, a későbbi kutatók kritika nélkül átvették. Petrovics Elek Rippl-Rónai albumában(3) még szó sem volt bevonulásról, szerbiai frontról és sajtótudósítói feladatokról, illetve Rippl-Rónai maga is az olasz frontról írt 1917-es, Ernst Múzeum-beli kiállításának katalógusában(4). Paris Anella, a festő nevelt lánya azonban 1962-ben pontatlanul, a történéseket egybemosva idézi fel a 44 évvel azelőtti eseményeket: „1917-ben Józsi bácsi mint hadifestő, több művésszel együtt – mint például Vedres Márk, Czigány Dezső, Berény Róbert és mások – a szerb harctérre került.”(5) Rippl-Rónai a háború idején egyszer valóban járt Szerbiában: 1918 szeptemberében a 37-es közös gyalogezred Belgrádban rendezett jótékonysági kiállítást, ahol az ezred hadifestői ún. „polgári csoporttal” egészültek ki, többek között Rippl-Rónaival, Vedressel, Czigánnyal és Berény Róberttel.(6)



Rippl-Rónai József: Amputáció előtt, pasztell, papír, 1916, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár
© Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár

 
Érdemes azt is tisztázni, hogy Rippl-Rónai milyen minőségben tartózkodott a fronton. A szakirodalom szerint a festő a sajtóhadiszállásra vonult be, amelynek közvetlenül a háború kitörését követően – a sajtótudósítókon és a harctéri fényképészeken kívül – magyar részről mindösszesen négy képzőművész tagja volt: Mednyánszky László, Kandó László, Vadász Miklós és Vaszary János.(7) Azonban a harctéri események szaporodásával, a hátország hírigényének növekedésével szükségessé vált, hogy egyidejűleg több helyszínről is szülessenek tudósítások, ezáltal időszerűvé vált a gyors munkát igénylő hírlapírói tevékenység és az időigényesebb képzőművészeti alkotómunka szétválasztása(8) Így jött létre az ún. ha- difestők intézménye. 1915 végétől ez a szervezeti forma intézményessé vált, ennélfogva az összes hadköteles művész hadifestő lett. Tekintettel kedvező helyzetükre, a hadifestőkre vonatkozó 1915-ös rendelet értelmében a „nyugodt és gondtalan” beosztás ellenszolgáltatásául minden két hétért valamennyiüknek be kellett szolgáltatniuk egy-egy (bármilyen) művet a császári és királyi Hadilevéltárnak Bécsbe.(9) Ebből az anyagból zsűrizést követően Európa-szerte hadikiállításokat rendeztek. Az első kiállítás Bécsben, a Künstlerhausban nyílt meg 1915 decemberében. Magyarországon a sajtóhadiszállás első kiállítására a Nemzeti Szalon termeiben került sor 1916 januárjában, majd ugyanitt rendezték meg a másodikat is, 1917 februárjában. Rippl-Rónai csak a harmadik, 1918. májusi, műcsarnokbeli kiállításon vett részt négy művével.(10)

A háború folyamán a nem hadköteles művészek részére művészkolóniák létesültek, amelyek a hadsereg kíséretéhez tartoztak, és gyakran el sem különültek a meglehetősen szabadon mozgó hadifestőktől és tudósítóktól.(11) A háborúban betöltött szerepük a sajtóhadiszállás tagja (hadifestő, hadirajzoló) és a vendég státuszok környékén keresendő. Rippl-Rónai esetében is csak erről lehetett szó, mivel a harcok első két évében a hadkötelezettség felső korhatára az ötvenedik életévben volt meghatározva. A festő ekkor már 54 éves volt, így nem kellett bevonulnia. 1916-ban felemelték ugyan a hadkötelezettség felső korhatárát 55 évre, de ekkorra túllépte már ezt a kort is.(12)
 


Rippl-Rónai József: Kötésváltás, pasztell, papír, 1916, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum
© HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum
 
 
De hogy kerül Rippl-Rónai mégis a frontra? Már 1915 decemberében felröppent a hír a Somogyi Hírlap hasábjain, hogy „Rippl-Rónai a harctérre megy. Rippl-Rónai mestert Szurmay altábornagy meginvitálta a harctérre, ahol a kiváló mester háborús skicceket fog rajzolni, amelyek bizonyára a legérdekesebb és legértékesebb művészi alkotásai lesznek a háborús művészetnek.”(13) Aztán közel féléves csend után ismét arról tájékoztatnak, hogy „Rippl-Rónai a fronton. Nem mint katona, hanem mint festőművész megy a közeli napokban a frontra Rippl-Rónai József”(14). Ezt alátámasztja az az 1916. március 23-i okirat, amelyben miniszterelnöki ajánlással hadifestővé nevezték ki.(15)
 
Ma még bizonytalan, hogy pontosan mikor indult a frontra, és azt is csak valószínűsíteni tudjuk, hogy a harctéri események határozták meg, melyik frontszakaszra helyeztesse magát.(16) Választásában meghatározó lehetett a jó vasúti megközelíthetőség és a kisebb földrajzi távolság, így a festőt július elején az olasz fronton találjuk. A két lehetséges olasz hadszíntér közül (Dél-Tirol, Isonzó-Doberdó) az utóbbit, annak is az északi szakaszát kereste fel, ahol a harctéri események március 16-tól, az V. isonzói csata befejezésétől elcsitultak, és csak kisebb összeütközésekre, tüzérségi párbajokra került sor.


 
Rippl-Rónai és Kokoschka kapcsolatáról – az archív fotókon túl – sokáig egyoldalú információkkal rendelkezett a művészettörténet-írás. Míg Rippl-Rónai frontról írott leveleiben, illetve az Ernst múzeumbeli kiállítás katalógusának előszavában is központi helyet foglalt el a Kokoschkával való találkozás, sőt nem egyszer le is rajzolta az osztrák festőt (Kokoschka és Heks az asztalnál, MNG; Katonaarcképek, mgt.), addig Kokoschka levelezésében sokáig nem sikerült Rippl-Rónai nyomára bukkanni, és mind a mai napig nem ismeretes olyan Kokoschka által készített kép, amely a magyar festőt ábrázolja. Gáspár Ferenc talált rá arra a két levélre, amelyekben Kokoschka megemlíti Rippl-Rónait. 1916. július 17-én ezt írta az édesanyjának: „Most lehetőség adódott rá, hogy a leghíresebb magyar festővel, Rippel-Ronaival (sic!) – akivel úgy bánnak, mint a hímes tojással – Laibachba jöjjek, ahol minden kényelmes és kulturált.” Majd július 21-én a következőkről számol be a szüleinek: „Először, mint rangban a legfiatalabbat a macskaasztalhoz ültettek. Siralmas hangulatom csak akkor javult, amikor barátom, Rippel-Ronai (sic!) közölte, hogy én egy jó festő vagyok, s felszólítottak, hogy üljek vele vis a vis, most újra ki vagyok engesztelve...”
Forrás: Gáspár Ferenc: Kiűzve a tudatból, elzárva a lélek mélyére. Rippl-Rónai és Oskar Kokoschka különleges kapcsolata. in: Somogyi Múzeumok Közleményei 15., Kaposvár, 2002, 235-246.

 
„Kedves Bandim és Csinszka – egy hét óta ezen a vidéken kóborgom Kokoschkával – még öt hétig fog tartani a dolog. Gyönyörűen néznek ránk az olasz hegyek és 28-asok. Mindenesetre izgató az eset, de dolgozni nem egészen könnyű. – Itt csupa magyar tiszt urakkal élünk igen jól, szépen. Ölel benneteket Jóskád”(17) – írja a festő Adynak július 27-i keltezéssel, majd két nap múlva, július 29-én a Somogyi Hírlap szerkesztőjét, Gerő Manót is hasonlóképp tájékoztatja. „Az Isonzó vidékéről üdvözlöm kedves barátom uram. Dolgom jól megy, – dolgozom. Igen kedves magyar tisztek társaságában vagyok Kokoschka bécsi festő barátommal. Igaz tisztelettel: Rippl-Rónai.”(18) Utóbbi levél keltezése megegyezik azzal a híres fotóéval, amely Rippl-Rónait Oskar Kokoschka és Sebestyén László iparművész társaságában örökíti meg.(19) Ahogy a fentebb idézett levelek, ez a fénykép is azt bizonyítja, hogy a körülményekhez képest kellemes környezetben és jó társaságban zajlott Rippl-Rónai öthetes tartózkodása a fronton. Erre rímel Paris Anella kissé vitriolos megjegyzése is, hogy „e hadifestőséget ő inkább nyaralásnak vette, de azért néhány, nem jelentékeny képet mégis hazahozott magával”(20).



Rippl-Rónai József: Operálás/Műtőben, 1916, Nagyházi Galéria, 1998. március, Kat. 462.
 
 
Ezekből a „nem jelentékeny” képekből az Ernst Múzeum rendezett kiállítást 1917-ben Rippl-Rónai újabb rajzai és festményei címmel. A hadtesthez tartozó 3/15. számú tábori kórházban – erre utal a grafikákon megjelenő Feldspital 3/15 felirat – Rippl-Rónai hét grafikát készített.(21) Az oeuvre-ben egyedülálló tematikájú képek az 1917-es kiállítás katalógusában is külön egységet alkotva, Harctéri kórházélet címen szerepelnek. A műalkotások művészi értéke is magasabb lehetett (mint a portréké, hadi életképeké és tájképeké), erre engednek következtetni a magasabban meghatározott eladási áraik is. A hét grafika közül négyet Operálás, a maradék hármat pedig Templomban, Bekötés és Orvos címmel látták el. Jelenleg három mű ismeretes a sorozatból.(22) A Hadtörténeti Múzeum gyűjteményét gyarapítja a Kötésváltás című nagyméretű pasztellkép, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban található az Amputáció előtt című pasztell, illetve 1998-ban, aukción bukkant fel az Operálás/Műtőben(23) című Rippl-Rónai-grafika. A két utóbbi anyagában és technikájában megegyezik a Hadtörténeti Múzeum képével, azonban lényegesen kisebb méretűek és kevésbé részletezőek: Rippl-Rónai gyors gesztusokkal, néhány vonallal ragadta meg a drámai események lényegét. A gyors alkotás, az egy ülésre festés már korábban alkotói módszerévé lett. És még nagyobb gyorsaságot lehetővé tevő pasztell-technikával az új helyzetnek is tökéletesen megfelelt.
 
Munkamódszerét a katonaportrék készítésénél is kamatoztatni tudta; erről tanúskodik fronton tartózkodásának első ismert dokumentuma, egy keltezés nélküli, Anellának szóló levél: „Kedves kis Anellám, mi az oka annak, hogy Ti – gyerekek – sem írtok? Nem szép tőletek. Tudhatnátok, hogy nekem igen jól esnének. Igen jó dolgom van. A Generális éppúgy, mint a többi főtisztek, tisztek mind nagyon barátságosak velem. Dolgozom szorgalmasan, mindenki bámulatára, megelégedésére. [...] Egy generális orvossal vagyok itt, akit útközben pompásan lerajzoltam, majd kiugrott az ablakon örömében. Csókold meg Lazarin nénit helyettem. Józsi bátyád.”(24) A levélben említett pasztellportré felirata alapján („Generalstabarzt”) Vezértörzsorvos címre hallgat és jelenleg magángyűjteményben található. A műnek egy kisebb méretű, nagy valószínűséggel krétával készült párdarabja is volt, amely több alkalommal szerepelt a nyilvánosság előtt: 1917-ben az Ernst Mú- zeum XXV. jubiláris kiállításán, 1918-ban a Sajtóhadiszállás budapesti tárlatán, végül ugyanebben az évben, a belgrádi magyar képzőművészeti kiállításon, jelenleg azonban lappang. A vezértörzsorvost, akit Gáspár Ferenc kutatásai alapján dr. Arnstein Gottlieb orvos tábornokkal azonosított, Rippl-Rónai a hadtest vezérkarát ábrázoló grafikáján is megörökítette.(25) Még egy orvosportréja ismeretes a háborúból, az Oberartz Eichenwald, ám ennek jelenlegi őrzési helye ismeretlen.



Frontkórházak az I. világháborúban fotós szemmel. Míg a rajzoló észrevétlenül dolgozhatott akár műtét közben is, a fotózáshoz azért még inkább elrendezték a szereplőket.
 
 
Az augusztus elején megindult olasz támadás első csapásai Rippl-Rónai egységét érték. A Somogyi Hírlap így tudósított erről: „Rippl-Rónai életveszedelemben. Megírtuk, hogy Rippl-Rónai József, a kiváló festőművész az olasz fronton tartózkodik. A múlt héten, amikor megkezdődött az általános olasz offenzíva, a mester az isonzói fronton tartózkodott, ahol életveszedelembe került, mert egy gránát csapott le közvetlen közelébe. Csak a véletlennek köszönhető, hogy Rippl-Rónai Józsefnek semmi komoly baja nem történt.”(26) Hogy hol történt ez az eset, arról egy, a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában található tábori képeslap tanúskodik, amelyre a festő saját kezűleg a következőket írta: „Itt volt a lakásom RRJ. Itt voltam a háborúban 1916 július és augusztusban. Itt csapott le – majdnem rám – egy srapnel szilánk 1⁄2 kiló.” Mivel Rippl-Rónai nem volt katona, a megindult olasz haderők térnyerését követően (augusztus 5–7. körül) haladéktalanul elhagyta az Isonzó-frontot.(27)
 
Rippl-Rónai – a legtöbb hadifestővel ellentétben – nem vett részt tényleges harcokban, véres ütközetekben. Ezért a drámai sorsokat, a háború igazi arcát elsősorban a tábori kórházélet jelenetein keresztül tudta megörökíteni.


 
Jegyzetek:
(1) Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől. Ford. Örkény István. Szeged, Könyvmolyképző Kiadó, 2006, 54., 56.
(2) Genthon István: Rippl-Rónai József. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1958, 32.
(3) Petrovics Elek: Rippl-Rónai. Budapest, Athenaeum, 1958, 31.
(4) Rippl-Rónai József újabb rajzai és festményei. Kiállítási katalógus. Ernst Múzeum, Budapest, 1917
(5) Horváth József: Rippl-Rónai emlékkönyv. Budapest, 1995, 80.
(6) Bálint Zoltán: Magyar képzőművészeti kiállítás Belgrádban 1918 őszén. In: Művészettörténeti Értesítő, 1966/2., 119–121.
(7) Gáspár Ferenc: Rippl-Rónai az olasz fronton. 1916. július–augusztus. In: Ars Hungarica, 1998/2., 388.
(8) Gáspár: i. m., 388.
(9) „Minden benyújtott mű kétféle elbírálás alá került; hadtörténeti és művészeti elbírálás alá. Nagyfontosságú hadi eseményeket megörökítő művek közvetlenül a Hadsereg-múzeumba küldetnek és ilyenek csak később kerülnek a nyilvánosság elé.” – A császári és királyi sajtóhadiszállás műkiállításának katalógusa. Műcsarnok, Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, Budapest, 1918. május–június
(10) Gáspár: i. m., 391.
(11) Gáspár: i. m., 390.
(12) Gáspár: i. m., 387.
(13) Somogyi Hírlap, 12., 1915, 297., Gáspár: i. m., 385.
(14) Somogyi Hírlap, 13., 1916, 77., Gáspár: i. m., 385.
(15) Rippl-Rónai kinevezési okirata, MNG Adattár 4927
(16) Gáspár: i. m., 386.
(17) Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József. Budapest, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1990, 227.
(18) Rippl-Rónai írásaiból. Szerk. Kávássy Sándor. Dunavecse, 1967, 55.
(19) A Rippl-Rónai-hagyatékból származó, jelenleg az MNG Adattárában található, a három lefotózott művész saját kezű aláírásával ellátott fényképen kívül az Érdekes Újságban jelent meg egy közös fotó Rippl-Rónairól és Kokoschkáról, amint Kokoschka egy ágyú csöve és a magyar festő keze között keresi az egyensúlyt. A derűs pillanatot megörökítő amatőr fotót Csete Antal tüzér hadnagy készítette. – Érdekes Újság, 1916/IV., 39.; Gáspár: i. m., 395.
(20) Horváth: i. m., 80.
(21) Háborús mozgósítás esetén az állandó egészségügyi intézetek mellett felálltak a tábori egészségügyi intézetek. Feladatuk az elsősegélynyújtástól a kórházszintű ellátásig terjedt. A tábori egészségügyi intézeteken belül a segélyhelyek, kötözőhelyek, mozgó ápoldák mellett – többek között – tábori kórházak is működtek. Utóbbiak mozgó intézetekként általában követték a hadsereg mozgását, és csak szükség esetén, a harcvonal mögött 10-15 kilométerre települtek le, az erre megfelelő épületekben. Egy tábori kórház 600 beteg egyidejű fogadására volt képes. – A Hadtörténelmi Levéltár katona-egészségügyi iratainak repertóriuma 1740– 1980. Szerk. Kiss Gábor. Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok, Budapest, 2003, 16–17.
(22) Az összes kiállított, fronton készült műalkotás megvásárolható volt, így számos darab feltehetően rögtön magángyűjteménybe került.
(23) Nagyházi Galéria, 1998. március, Kat. 462.
(24) Horváth: i. m., 443.
(25) Rippl-Rónia József: Katonaarcképek, 1916, magángyűjtemény
(26) Somogyi Hírlap, 13., 1916, 185., Gáspár: i. m., 394.
(27) Kokoschka ekkor még maradt, őt augusztus 21-ét követően sebesülten szállították Bécsbe. – Gáspár: i. m., 398.