Ahogy azt az Artmagazin Online-on már írtuk is, az Artmagazin standszépségmérő bizottsága – Mucsi Emese, Szikra Renáta, Topor Tünde és Winkler Nóra – az aranyalma-jelet, nagy sajtóérteklődés közepette, a fiatal galériának számító Trapéz falára tapasztotta az idei Art Marketen.
Előzmények:
Még a barátságos emlékezetű Budapest Art Fairen kezdtük díjazni kedvenc kiállítóinkat. A műcsarnoki helyszínen 2010-ben a Kisterem nyert, a budapesti vásárhelyzet átrendeződése után pedig az Art Marketen néztük, melyik stand tetszik a legjobban. A Millenárison két éve a 2B Galéria, tavaly pedig a Vintage standját emeltük ki díjunkkal, egy almára is emlékeztető pöttyel – a már eladott művek egyezményes jelével. A nyertes galériát következő magazinunkban is bemutattuk*. A szépség elismerésén túl üzleti előnnyel is jár a Díj, a Budapest Art Fair a nyertes galéria részvételi díjának felétől tekintett el, idén az Art Market Budapest is nagyvonalú felajánlást tett: a mindenkori Artmagazin díjazott 25% kedvezményt kap a következő részvételnél. Nézzük kinek a standja kapta idén az Artmagazin jelét.
A Trapéz
Két éve alakult, egy galéria-alapításhoz hazai viszonylatban még nagyon fiatalnak számító üzletember – Földvári Zoltán könyvgyűjtő és antikváriumtulajdonos, gyűjtő szülők gyereke – és egy fiatal kritikus, kurátor, Sárvári Zita társulásával, aki korábban a Virág Judit Galéria kortárs művészeti programjaiért volt felelős.
Nagyon jó helyet találtak a Károlyikert melletti Henszlman Imre utcában, a Vintage és a Kisterem szomszédságában. A kérdésre, miért Trapéz lett a galéria neve elég logikus a válasz: utal egy nem teljesen szabályos geometriai formára, a szó másik jelentése pedig azt a képzetet is előhívja, ahogy egy galéria – különösen egy induló – érezheti magát: lehet röpködni, de kockázatos is a dolog. Ami még a név mellett szólt: a Trapéz szinte minden nyelven érthető, a weboldal neve pedig így a kellemesen talányos trpz.hu. lehetett.
Ami a legüdítőbb a Trapézban, az a nemzetközi névsor, illetve az új nevek, és a nagy nevek viszonylag ismeretlen korszakából származó művek kiállítása. Ahogy Sárvári Zita elmondta, némiképp viccesnek találták azt a gyakorlatot, ahogy a budapesti galériák el-elcsábították egymás művészeit. Ők nem akartak beleszállni ebbe a játékba, igyekeztek független, pályájuk elején lévő művészekkel kezdeni, olyanokkal is akik itthon, és olyanokkal is, akik külföldön szocializálódtak. Első kiállításukra azért már befutott névvel álltak elő, Puklus Péterrel, nemrégiben pedig megnyerték Lakner Lászlót. Arra a kérdésre, hogy neki mit tudtak ajánlani, a válasz, hogy intenzív érdeklődést, mert bár korai festményei fel-feltűnnek a hazai nagy aukciósházak kínálatában, ők koncept műveivel akartak foglalkozni. És szerencsére Lakner épp nem dolgozott senkivel. Szándékuk szerint tehát a Trapéz egy nemzetközi galéria, ami történetesen épp Budapesten működik. Ebből következik azért a kérdés: üzletileg mennyire tud sikeres lenni egy ilyen modell?
Válaszként nem a szokásos panaszok jöttek, mennyire nehéz is kortárs művészetet eladni ma Magyarországon, hanem az, hogy a tulajdonos Földvári Zoltán bekalkulált valamennyi időt, amíg egy ilyen vállalkozást fel lehet futtatni, megismertetni a nevet, megszerettetni az arculatot, kiépíteni a megfelelő kapcsolatokat.... Azt azért megjegyzik, mennyire furcsa, hogy Magyarországon szinte magához láncolja egy-egy galéria a gyűjtőit, milyen nagyon hiányzik a független, megbízható és a gyűjtők által megfizetett tanácsadói réteg. Hogy mennyire kevés a kortárs művészet iránt úgy általában – nem egy-egy galériás által elébük tálalt anyag iránt – elkötelezett gyűjtő, aki önállóan, esetleg a gyűjteményét és őt magát jól ismerő tanácsadó javaslatait figyelembe véve kutatna művek után és hozna döntéseket. A jó hír, hogy azért megfordulnak és vásárolnak náluk ilyenek is. Ami pedig a külföldi vásárokat illeti, eddig részt vettek a Viennafairen és az Art Rotterdamon, sikerült eladniuk is, új művészeket megismerni, új kapcsolatokat építeni, és közben elbírálás alatt van jelentkezésük más vásárokra is. Nemrég zárt az a kiállításuk, melynek kapcsán az Ulbert Ádámmal készített interjú felkerült az Artmagazin Online-ra (a szerző Elinor Morgan, fordította: Mucsi Emese), és nemsokára nyílik az, amire szintén nagyon készülnek: Feles Mátéé. Az ő munkáira például a berlini Collegium Hungaricumban figyeltek fel, épp Ulbert Ádámmal szerepeltek ott közösen Khimaira művészcsoportként, a The Planet as the Festival projekttel.
A hozzájuk szerződött művészek névsora: Klenyánszky Csilla, Lakner László, Puklus Péter, Szörényi Beatrix, Jay Tan, Ulbert Ádám. E számunk megjelenésekor pedig egy cseh művész, Thomás Barta, Things To Know Before You Get A Tattoo című kiállítását nézhetik meg a Trapézban, január 23-ig. (T.T.)
Breking news, Sárvári Zita frissítése: A Trapézt beválogatták az ArtBrusselsre, és nem a young/prime/vagy solo szekciókba, hanem a független kurátori Discovery szekcióba amibe csak 14 galériát vesznek fel. Ezzel a Trapéz idén 90 jelentkezőt utasított maga mögé. A szakmai elismerés az erős standkoncepciónak szol: Ulbert Ádám, Szörényi Beatrix es Jay Tan az európai konceptualizmus hagyományát folytató és újraértelmező fiatal alkotók, a Trapéz az ő munkáikkal pályázott Brüsszelben.
*(A legjobb stand 2010-ben: Kisterem, Artmagazin 2011/1, 24–25. o., illetve: Családi kiállítóhely – Beszélgetés Böröcz Lászlóval, a 2B Galéria vezetőjével, Artmagazin, 2012/6. 28–31. o.)
© Fotó: Halász Dániel
Azért választottuk őket, mert éltek az eszközzel, ami egy vásáron nagyon szerencsés: betettek egy biztosan megállásra kényszerítő elemet. Ulbert Ádám terepasztala már csak méreténél fogva, de szokatlansága és vidám rejtélyessége miatt is blokkolja a látogatót. Aki így felfedezheti, milyen érdekes összefüggésben állnak vele Lakner László fő falra installált hetvenes évekbeli koncept fotómontázsa és rajzai, a másik oldalon pedig Szörényi Beatrix rajz-reliefje és Új irány vázája. Így minden kiállított munka egyöntetűen új művészetfelfogásbeli irányok felé tereli a látogatót. Tehát az izgalmas újdonság-élmény, a rendezés eleganciája, az ezekben megnyilvánuló bátorság miatt díjaztuk a Trapézt, illetve mert tetszik nagyon, hogy nemzetközi galériaként tekintenek magukra. (a képen lila felsőben Sárvári Zita éppen Földvári Zoltánnal beszélget)
Szép, mint a rózsakvarc és gyurmalépcső véletlen találkozása egy terepasztalon© Fotó: Halász Dániel (Vegyük például a mézet: minél tovább keverjük, annál folyósabbá válik, amikor pedig nyugton hagyjuk, visszazselésedik, beáll. De vehetnénk a keményítőcsirizt, a zselatinoldatot, a lávát, a ketchupot vagy akár a vizes homokpartot, mindegyik így viselkedik majd, mert mindegyik tixotróp tulajdonságú folyadék.)
Egy tixotropikus élmény – ez a címe Ulbert Ádám lilában és pinkmetálban csillogó terepasztalának, amelyet legutóbb idei Art Market-standján állított fel a Trapéz Galéria.
Mit látunk? Nyersfa-asztallapra nagyobb tömb rózsakvarc nehezedik, körülötte magentára mázolt agyaglépcsők és -vulkánok merednek különböző magasságokba, közvetlen mellettük pedig lapított párjaik igyekeznek elhagyni a harmadik dimenziót. Látszik, hogy a mű létrehozásának célja nem az ábrázolás hanem a teremtés volt: valami élőt és jelentőségteljeset hozni létre az élettelen anyagból. Az egymásból nem feltétlenül következő, de egymásba vezethető témák (tixotrópia, alkímiai konjunkció, sík és térbeli koordináták egy területen történő ábrázolása) kollázs-együttállásként jelennek meg, miközben a centrumban egy nagy robbanás zajlik. És akkor még nem is említettük a rózsakvarchoz társított fizikai és lelki hatásokat (óvja a női és férfi nemi szerveket, regenerálja a vért, támogatja a termékenységet). Szerencse, hogy egy esetleges túlfűtött értelmezés az alkímiai konjunkcióról értekező Jung gondolatai mentén is érvényesíthető: Jung elképzelése szerint az alkimista olyan vegyész, aki a vas és a réz ötvözése során egyúttal a jelképre is gondol, a vas ugyanis Mars, a réz pedig Vénusz, így összeolvasztásuk maga a szerelmi kapcsolat. (M. E.)