Focus on Hungary

Magyar galériák sikere a bécsi viennacontemporaryn

Mucsi Emese

Nagyjából mostanra pihenték ki a magyar galériák a bécsi viennacontemporary négy napján örömmel tapasztalt intenzív érdeklődést, figyelmet, a látogatók szünet nélküli áradatát. A régió egyik legfontosabb művészeti vásárán Magyarország állt a fókuszban, egy központi, tematikus kiállítással a 70-es évekből, amit szépen egészítettek ki a kereskedelmi galériák múzeumi színvonalú anyagai. Következzen alapos beszámolónk a Bécsben brillírozó magyar képzőművészetről. 
Anyagunk létrejöttét a Budapest-Bécs tengelyen minőségi szolgáltatásaival, önálló irodákkal rendelkezésre álló Oppenheim Ügyvédi Iroda támogatta.  

 

A bécsi viennaconetmporary nemzetközi kortárs képzőművészeti vásár szervezői jó szokásukhoz híven, idén is kiemelten mutatták be egy régiónkbeli terület képzőművészeti produktumait. Míg tavaly az ex-jugoszláv országokra és Albániára irányult a fókusz, idén Magyarországot választották. A vásár egyik frekventált pontján berendezett Two-Way Movement című kiállítás a hetvenes évek magyar neoavantgárd művészetét mutatta be huszonhat művész – Attalai Gábor, Bak Imre, Erdély Miklós, Fenyvesi Tóth Árpád, Ficzek Feren, Galántai György, Gáyor Tibor, Gellér B. István, Hajas Tibor, Hopp-Halász Károly, Hencze Tamás, Jovánovics György, Kismányoki Károly, Kuchta Klára, Ladik Katalin, Lantos Ferenc, Maurer Dóra, Vera Molnár, Nádler István, Pinczehelyi Sándor, Szentjóby Tamás, Szijártó Kálmán, Szombathy Bálint, Tót Endre, Türk Péter, Vető János – munkáin keresztül, Mélyi József válogatásában, felvázolva a vasfüggöny keleti oldalán képviselt lehetséges progresszív alkotói pozíciókat a „nyugati” közönségnek. A Two-Way Movement cím az ebben az időszakban (is) gyakori jelenségre, a kétirányú (valós és belső) emigrációra utal. A kiállított munkák – amelyek között volt itt debütáló darab is – reprezentálták a korszak neoavantgárd művészeire jellemző médiumhasználatbeli sokszínűséget: a klasszikusak mellett objektek, fotók, performanszdokumentációk is helyet kaptak az anyagban. A Two-Way Movement az acb Galéria, a Kisterem és a Vintage művészeit helyezte a fókuszba, így a kiállítás tulajdonképpen a három állomásos Bookmarks-sorozat folytatásának is tekinthető.
 


Focus: Hungary – a Two-Way Movement című kiállítás és látogatói   Fotó: Mucsi Emese / Artmagazin


A hetvenes évek magyar neoavantgárd művészeire irányított figyelem a viennacontemporary legnagyobb kiállítóterében megvalósult kiállítással a vásáron szép számban jelenlévő magyar galériák számára különböző mértékben volt érezhető. Ha térben haladtunk a jobb szárny egyik végében elhelyezkedő Focus kiállítástól, elsőként a Chimera Project standjával találkozhattunk. A stand egyik oldalán Perneczky Géza munkái kötötték össze a galéria anyagát a szemközti Two-Way Movement kiállítással. Belső terében Fridvalszki Márk, Kútvölgyi Szabó Áron művei mellett az észt Anu Vahtra helyspecifikus Untitled (A Proposal) című 2017-es fotóját mutatták be, utóbbi pedig elnyerte az Artproof Photo Art Award zsűrije – Krister Rekkaro (Artproof, Partner), Verena Kaspar-Eisert (kurátor, Kunsthalle Wien), Moritz Stipsicz (alapító, Phileas), Ulrike Königshofer (művész, 2016-os díjazott) – által kiosztott díjat és a vele járó pénzjutalmat.
 


Anu Vahtra: Untitled (A Proposal), 2017, Ed. 5 + 2 AP, print, 119x84cm   Fotó: Chimera Project Gallery / a művész
 

Ugyanebben a szárnyban rendezkedett be a Kisterem is, egy elegánsan szellős standdal, amelyen Erdély Miklós, Fodor János, Jovánovics György, Kaszás Tamás, Kokesch Ádám, Nádler István műveivel és Sugár János először 1988-ban éppen Bécsben kiállított munkájával prezentálták a galéria profilját. A Kisterem parcellája nem tartozott a kurátori elképzelés szerint berendezett Reflections standok közé, a képviselt művészek kiválasztott művein keresztül mégis kirajzolódott egy koncepcionális ív.
 


A Kisterem standja   Fotó: Mucsi Emese / Artmagazin
 

A vásár másik szárnyában a Reflections címkével ellátott standon mutatkozott be a Molnár Ani Galéria, ahol Haász István, Ember Sári, Somody Péter és Vincze Ottó kiválasztott munkáit a kollázs hívószó kötötte össze. Szintén külön koncepcióval készült az acb Galéria, amely a budapesti Ludwig Múzemban Párhuzamos avantgárd – Pécsi Műhely 1968–1980 címmel bemutatott Pécsi Műhely két tagja, Kismányoki Károly és Szijártó Kálmán printjeit, tűzzománcait és fotómunkáit mutatta be – erősen rácsatolódva a Focus kiállításra. A stand fogadópultján ott sorakoztak az acb Research Lab legújabb kiadványai, amelyek a kiállított művészek életműve mellett bemutatták egyszersmind azt – a vásár Borderline című beszélgetés-sorozatában is kiemelt – kutatói programot és tevékenységet, amelyet a galéria Kürti Emese vezetésével végez. A Research Lab-et a zárónapon rendezett panelbeszélgetés keretében ismerhették meg részletekbe menően a Bécsbe érkezők.
 


A Molnár Ani Galéria standja   Fotó: viennacontemporary & Molnár Ani Galéria 
 


Az acb Galéria standja   Fotó: acb Galéria
 

Az INDA Galéria kortárs művészetet vitt a fairre, és Schweger Zsófia apró Off the Map kollázs-sorozatával ragadta meg az arra sétáló látogató tekintetét. Az apró térképkivágatok üdítően hatottak az addigra már a giccsszobrászattól a letisztult koncept munkákig terjedő, mindenféle élménnyel telítődött látogatókra. Schweger munkái mellett Süveges Rita nagy vásznai, Matthias van Arkel szilikonművei töltötték meg a standot.


Matthias van Arkel munkái az INDA Galéria standjánál   Fotó: Mucsi Emese / Artmagazin
 

Szintén kortárs fotográfiát hozott a TOBE Gallery, de a stand sztárja a Londonban végzett Bolla Szilvia volt, akinek munkái objekteknek is tekinthetőek. Fotogram alapú, hajlított plexire készített UV printjeivel egyszerre hívott elő kortárs fotótrendeket, posztinternet art-víziókat és design-bevésődéseket. Hogy mennyire megfelelt ez a sorozat a bécsi közönség ízlésének, azt a Hiperszenzitivitás oázisa című munkája melletti piros ponton kívül az is mutatta, hogy számos érdeklődőből kívánkoztak ki kifejezetten a koncepcióra vonatkozó kérdések.
 


Bolla Szilvia munkája a TOBE Gallery standján   Fotó: Mucsi Emese / Artmagazin
 

Az Art + Text Budapest kisebb méretű standján megjelentek többek között a nem rég a Bedő házbeli kiállítóterükben is szólózó – szintén Londonban trenírozódott művész – Kis Adrián munkái is, akinek legújabb varrott objektjein a korongozott „fazekaskiegészítések” a fellendülőben lévő kerámiamédium egyik legzavarbaejtőbb felhasználási módját mutatták. Egy másik, sokkal inkább a kézműves tradíciókhoz kapcsolódó, de a kerámiához szintén festészeti szempontból közelítő alkotói pozíció is megjelent Makai Mira tengeri élőlényekhez hasonló, csillogó mázas objektejiben.
 


Az Art + Text Budapest standja   Forrás: facebook.com

 

A kétlaki Knoll Galéria standját ezúttal Birkás Ákos festményei uralták, de persze más képviseltektől is hoztak munkákat. A szeptember 9-én személyes prezentáció alkalmával nem rég bemutatott oeuvre-ből nemcsak a legfrissebb darabok kerültek ki a falra, ez pedig lehetőséget biztosított az egy életművön belüli irányok összehasonlítására is. Emellett még egy közönségsiker statement darab is helyet kapott a standon, amely a Knoll bécsi-budapesti kettős jelenlétét is hangsúlyozta. Németh Ilona Meller Zsófia című installációjába beülve, elhomályosult üveg mögül lehetett „nézni”, ahogy Heller Ágnes egy interjúban arról beszél, hogy a nagymamája az elsők között járt Bécsbe egyetemre nőként. Az egyetemi előadásokon részt vehetett, de csak egy paraván mögött ülve, eltakarva hallgathatta azokat, mert a korabeli egyetemi vezetőség úgy tartotta, hogy egy nő jelenléte elvonná a diákok figyelmét a tanulástól. Az álló helyzetben még mit sem sejtve lehuppanó vásározó a széken – az érzékelőt akaratán kívül megnyomva – hirtelen egy hasonló helyzetben találja magát, mint egykor Meller Zsófia, és talán akkor kerül a legközelebb annak újraéléséhez, ha ezen felül még csak nem is tud magyarul.
 


Németh Ilona munkája a Knoll Galéria standján   Fotó: Mucsi Emese / Artmagazin
 

Összességében a legtöbb magyar galériának sikerélménye volt az idei viennacontemporaryn. A Focus kiállítás pedig olyan hatással volt a látogatókra, mintha egy óriási nagyítóval nézették volna velük végig a fairt, amely az összegyűjtött fény pontját a magyar művészeti produkciókra igazította. Remélhetőleg az angolajkú médiumok – amelyeknek számos interjút adott a Two-Way Movement kurátora – éltek az olyan szójátékokkal, mint hogy a magyar művészet mennyire hot, és hogy most az az igazi highlight Bécsben!

További képek a vásárról és a Two-Way Movement kiállításról (Fotó: viennacontemporary):

 

Full 005486
Full 005485
Full 005484
Full 005483
Full 005482
Full 005481
Full 005480
Full 005479
Full 005478
Full 005477
Full 005476
Full 005475
Full 005474
Full 005473
Full 005472
Full 005471
Full 005470
Full 005469