Káró Bubi előtt Kék Rózsa

Zolnai Dóra

1910 fontos évszám az orosz művészet történetében: feloszlik az orosz ezüstkor szimbolista festői csoportosulása, a Kék Rózsa, de még ugyanabban az évben megalakul a romantikus álmodozás és panteisztikus természetbe olvadás helyett az orosz népi nyomatok primitivizmusát választó Káró Bubi társulás, az orosz forradalmi művészet legfontosabb előfutára. A Káró Bubival már találkozhattak olvasóink, most nézzük meg, hogyan jelent meg a német romantika, pontosabban Novalis kék virága rózsaként Oroszországban.

Viktor Boriszov-Muszatov (1870–1905), a Kék Rózsa posztumusz vezéralakja

Viktor Muszatov 1870-ben született Szaratovban, ahol édesapja vasúti tisztviselő volt. A Boriszov nevet később vette fel, nagyapja után. Kisgyermekkorában egy baleset következtében megsérült a gerince, talán ebből a tragédiából, a folyamatos betegeskedésből is eredeztethető álmodozó, szemlélődő alkata. Életét, művészetét az örök harmóniakeresés és ábrándozás jellemezte. Boriszov-Muszatov művészi tanulmányait a moszkvai Festészeti, Szobrászati és Építészeti Iskolában, majd a pétervári Művészeti Akadémián végezte. 1895-ben Párizsba utazott, ahol beiratkozott az akadémikus festő, Fernand Cormon iskolájába, de közben inkább Puvis de Chavannes volt rá hatással, és Berthe Morisot. 1898-ban visszatért Oroszországba, 1903-ban megházasodott, feleségül vette a szintén művész Jelena Alekszandrova-Pant. Pályája egyre sikeresebben alakult, munkáit nemcsak hazájában, de Németországban és Párizsban is bemutatták. Nem adatott neki hosszú boldogság: nagyon korán, 35 éves korában szívroham következtében hunyt el. Taruszában, az Oka folyó partján temették el.


Viktor Boriszov-Muszatov: Önarckép nővérével, 1898, tempera, olaj, vászon, 143 x 177 cm, Orosz Múzeum, Szentpétervár

A Kék Rózsa

Boriszov-Muszatov nagy hatással volt az orosz szimbolizmus kialakulására. 1907-ben kiállítást rendeztek Moszkvában Kék rózsa címmel, majd a művészek együtt maradva megalakították a Kék Rózsa csoportosulást. Boriszov-Muszatov ugyan már nem lehetett a csoport tagja, hiszen a kör megalakulása előtt, 1905-ben meghalt, a csoport tagjai mégis őt tekintették vezéralakjuknak és sokan benne látták mesterüket. A művészeti társulás fontos motívuma lett a kék szín. Az elnevezésben is található utalás egy korábbi, 1904-ben alakult Vörös Rózsa csoportra, de a piros szín helyett Muszatov követői a szemlélődést, transzcendencia iránti vágyódást kifejező kék színt választották – képeiken is ez dominál. Együttműködtek a szimbolista költőkkel, Blokkal, Brjuszovval, Belijjel, műveik valójában költői ábrándok megtestesülései. A rövid életű, de annál nagyobb hatású Kék Rózsa fontos szerepet töltött be a 20. századi orosz művészet fejlődésében, bár tagjai (Anatolij Arapov, Petr Bromirsky, Nyikolaj Feofilaktov, Artur Fonvizin, Nyikolaj Krimov, Pavel Kuznyecov, Ivan Knabe, Nyikolaj és Vaszilij Milioti, Alekszandr Matvejev, Nyikolaj Rjabusinszkij, Nyikolaj Szapunov, Martirosz Szarjan, Szergej Szugyejkin, Pjotr Utkin, Kuzma Petrov-Vodkin) nagy részének művészi pályáján ez csak egy állomás volt. Kuznyecov, a csoport vezéralakja kezdetben például a plein air festészetért lelkesedett, majd a misztikus szimbolizmus irányába indult el, Krimov a tájképfestészethez és a népművészet hagyományaihoz, míg Petrov-Vodkin a monumentalizmus és a középkor nemzeti tradícióihoz fordult. 1910-ben a kör feloszlott. Még ugyanebben az évben megjelent egy új művészi csoportosulás, a Káró Bubi; a csendes, ábrándozó szemlélődést felváltották a provokatív gesztusok, a finom elvágyódást az elindulás a radikális változások felé.

Viktor Boriszov-Muszatov és a Kék Rózsa csoport, Orosz Múzeum, Szentpétervár, 2017. május 29-ig.

Viktor Boriszov-Muszatov jeleneteinek helyszínei a 19. századi nemesi birtokok parkjai, mondhatjuk: meggyeskertjei. A képek illúziószerűségre rájátszó világa félig nagyúri pártfogóknál vidéki kastélyokban vendégeskedve, valóságos élmények alapján, félig irodalmi élményektől inspirálódva alakult ki; finom kékes harmóniájukat, lebegő álomszerűségüket speciális vegyes technikával, a tempera, akvarell és pasztell keverésével érte el Boriszov-Muszatov. Az alakok elrendezése az impresszionisták, főleg Degas képszerkesztésének hatását mutatja: a festő saját magát nemcsak hogy a kép szélére komponálja, hanem el is vágja, jelenléte mégis hangsúlyos, ő a képszerkezet másik oszlopa az agavét tartó posztamens mellett. Hangsúlyokat a kék harmóniából finoman kiszóló színfoltok adnak: a rózsák, Jelena Muszatova fülbevalója és még néhány elszórt rózsaszínű ecsetvonás lent, a fűben. (tt)

 


Nyikolaj Milioti: Az este, 1911, olaj, vászon, 117 x 120 cm, Orosz Múzeum, Szentpétervár

Nyikolaj Milioti (1874, Moszkva –1962, Párizs)

Gazdag görög eredetű családba született, amely a műgyűjtő Morozovokkal is barátságban állt. Testvére, Vaszilij is művész lett (az ő kék rózsája került a csoport első kiállításának katalógusára). Nyikolaj Moszkva után Párizsban folytatta tanulmányait, a Julian Akadémián, ahol többek között megismerkedett Jean-Paul Laurens-nal, Whistlerrel. Rá is, mint a később Kék Rózsa néven alakult csoport más tagjaira nagy hatással volt Verlaine, különösen annak rokokót idéző versfüzére, a Gáláns ünnepségek. Ezen a képén is rokokó ruhás alakokra borítanak kupolát egy titokzatos park virágzó fái az esti szürkületben, szinte eggyé olvadva velük. (tt)



Nyikolaj Krimov: Napfényben, 1905, olaj, karton, 35 x 27 cm, Orosz Múzeum, Szentpétervár

Nyikolaj Petrovics Krimov (1884–1958)

Művészcsaládba született. Moszkvában tanult, de a vidéki élet érdekelte, témául is leginkább ezt választotta. Itt látható művén a legprózaibb modelleket – libákat az udvaron – is sikerült arabeszkszerű elemekként beleépítenie egy szinte már monokróm, kék-zöld harmóniára épülő kompozícióba. (tt)
 


Pavel Kuznyecov: Jóslás, 1912, vászon, tempera, 72 x 75,5 cm, Orosz Múzeum, Szentpétervár

Pavel Kuznyecov (1878–1968)

A Kék Rózsa csoport vezéralakja Szaratov után Moszkvában tanult, majd ő is eltöltött egy évet Párizsban. Itt látható képe, a Jóslás konkrét valóságosságában jeleníti meg mindazt, ami a Kék Rózsa ars poeticájának is tekinthető volt: a mélyebb összefüggések állandó keresését, egy másik világ létezésére utaló szimbólumok felismerését, használatát. Ugyanakkor itt már az is látszik, Kuznyecov merrefelé fog továbbhaladni: a népi kultúra nyersebb, valóságosabb világa felé. (tt)